Oldie but goldie – David Bowie
1969. Space Oddity. Az Apollo-11 és az Apollo-13 felszállásának aláfestő zenéje. Ki ez a fazon? Ki ez a különleges, misztikus, kísérletező figura? David Bowie az, kérem szépen, a hetvenes évek zenéjének paradigmateremtő zsenije. A művész egészen haláláig aktívan zenélt, de mi most a nyolcvanas évekig terjedő korszakát vesszük szemügyre, azon belül is a főbb alteregóit! E szöveg nem nekrológ kíván lenni, és nem is hommáge. Pusztán egy rövid áttekintő egy géniusz arcairól.
Lehet, hogy vele kellett volna kezdenünk az egész Oldie but goldie-sorozatot. Bowie ugyanis minden, ami a hetvenes évek volt. A hatvanas évek virágkoszorús dallamai után az apokalipszis prófétája. Az egyén és a társadalom elmagányosodásának, útkeresésének énekese. Emlékeztek még, mit írtunk a Joy Divisionről? Ian Curtis depresszív világáról, a The Runaways bátorságáról vagy a Sex Pistols nihilizmusáról? Mind-mind ugyanabból a közegből nőttek ki, és mindegyikük felett ott lebeg a nagy előd árnyéka. A hetvenes évek a paranoia évtizede. Általános életérzés a talajvesztettség, a munkanélküliség a tetőfokára hág, az utcákon folyik a szemét. Szürke, a végletekig feszült közeg veszi körül a fiatalokat, a levegőben a hatvanas évek szublimáló jelszavaival. Béke, szeretet, harmónia… a nagy lószart!
Egyszer csak feltűnik egy figura. Égővörös hajjal, csillogó tornaruhákban, magas sarkú cipőben. Ziggy Stardustról beszélünk, David Bowie első alteregójáról. Dekadencia, hedonizmus, androgün külső. GLAM ROCK – ugye tudjátok, hogy gyakorlatilag ő teremti meg a műfajt, persze, sok más kiváló zenésszel egyetemben (Gary Glitter, Suzi Quatro, és folytathatjuk a sort). Az egész figura egy óriási felkiáltójel. Alakja tökéletesen leképezi korának összezavarodott, útkereső fiataljait, de egyben azok felszínességét is. A külső minden, nem érdemes mélyebbre ásni. Vagy azért, mert nincs ott semmi, vagy azért, mert éppenséggel nehéz lenne szembenézni azzal, amit találunk. De a glam rock reflektál saját korára is: nem véletlenek az űrszerkók, a tudományos-fantasztikus világ iránti érdeklődés. Talán az új még tartogathat valami reményteljeset.
Aladdin Sane követi Ziggy Stardustot. A nevében benne rejlik az „insane” kifejezés, amely többek között arra a nehezen feldolgozható helyzetre reflektál, amibe David Bowie került Ziggy Stardust sikere után. De persze implikálja Aladdin figuráját is. A csóró srácot, aki beleszeret a hercegnőbe.
Kaméleon, talán sokszor találkoztatok már ezzel a kifejezéssel Bowie-val kapcsolatban. Elképesztő intellektusú művész volt, aki rálátott saját korának gyávaságára, legfőbb problémáira. A világ változik, Bowie pedig, aki nagyon erős szociális érzékenységgel volt megáldva, megénekli ezt. 1974-es Diamond Dogs című albuma összegyúrja a Gépnarancs és az 1984 világát. Diktatúrát vizionál. Új lemezhez új alteregó is dukál: Halloween Jack. A híres képen felfedezhetitek Burgess könyvének főszereplőinek egyes attribútumait. A Gépnarancs szereplőit részben a Teddy Boy stílus inspirálta. Ennek a stílusnak alapeleme a nihilizmus – ennyiben összeköthetjük a glam rockkal. Azonban a Teddy Boy-léthez hozzá tartozik az agresszió, a határok átlépése, az übermensch-ség is.
Nem áll messze az agressziótól, legalábbis a verbális agressziótól, a következő alteregó sem: Thin White Duke. A figura a Young Americans és a Station to Station albumhoz köthető. Őrült arisztokrata, amorális zombi, fehér ruhákban, szemsértően világos hajjal. Bowie egyébként ekkoriban drogfüggő volt, talán ez volt a legzűrösebb időszaka. Többek között fasiszta megjegyzéseket tett, amelyeket később revideált, és kifejtette azt is, hogy az egész csak „játék” volt, a szó színpadi értelmében: „Pierrot vagyok. Átlagember. Amit csinálok, színház és csak is színház. Amit a színpadon látnak, az nem a gonosz. Csak egy bohóc.”
Bowie figurájának kulcsa az, amit Thin White Duke-kal kapcsolatban mondott: az arca a vászon, amelyre ráfesti saját korának igazságát. Bowie a legnagyobb zenészek közé tartozott. Nem hiába gyászolt az egész világ a halálhíre után. Kulturális utalásokkal tűzdelt, csodálatos világokat teremtett meg, igazi átváltozó művész volt. Tudjátok, azért választottam a hetvenes éveket, és magát ezt az egész Oldie but goldie-csomagot, mert ekkor tényleg történt valami. Megfordult a világ kereke… és ebben a dologban Bowie keze erősen benne volt. Mondjuk úgy, hogy ő adta az első lökést. És ez nem kis dolog!
Nektek melyik a kedvenc Bowie-alteregótok?
A kiemelt kép forrása.
A GIF forrása.