8 dolog, amit nem tudtál a Parlamentről

Van néhány kevésbé ismert tény az ország szerintünk legszebb épületével kapcsolatosan, amit csak igen kevesen tudnak. Ezekből válogattunk nektek!

Ha az ember az Országházra gondol, elsősorban a foghíjas padsorok között civakodó szürke öltönyös emberek jutnak az eszébe. Az a tény is közismert, hogy ez az épület (egyelőre még) a magyar miniszterelnök székhelye is. Csak kevesen nem tudják továbbá, hogy jó ideje itt tekinthető meg a Szent Korona is. Van azonban néhány kevésbé ismert tény az ország szerintünk legszebb épületével kapcsolatosan, amit csak igen kevesen tudnak. Ezekből válogattunk nektek!

  1. Leltár

Rend a lelke mindennek, ezt mind jól tudjuk. Egy hivatalban pedig a rend legfőbb eszköze a leltár – miért lenne ez másképpen a Parlament épületében? A számítógépeken és nyomtatókon túl azonban a hivatalosan is nemzeti kincsnek számító épület maga is rendelkezik leltári számmal! Hogy hova, melyik sarokra ragaszthatták a vicces kis vonalkódot, azt nem tudjuk, mindenesetre eléggé fura belegondolni, hogy ország egyik legnagyobb épületén valahol akár még lehetne is egy ilyen. Van egyébként kódja a Koronának és a hozzá tartozó ékszereknek is, valamint a Kossuth téren minden utcabútornak, tárgynak. Fő az óvatosság!

  1. Lakás

Budapest utcáit járva sokan ábrándoztak már arról, hogy milyen is lehet az egyik-másik régi, palotaszerű belvárosi épületben lakni, esetleg némi dunai panorámával megfűszerezve. Hát még egy valódi palotában! Nos, volt régen egy család, akik konkrétan az Országházban laktak. Török András városi író legutóbbi könyvében (A nevezetes magyar Országház – jelen posztunk legfőbb forrása) meséli el, hogy Reischl Nándor, mint az épület „csatornahálózat, valamint a gáz- és vízvezeték-hálózat, nemkülönben a tűzbiztossági hálózat” felelőse kapott állást – és egy alagsori lakást az épületben. Már itt született meg fia, István: az első gyerek, aki az Országházban született. Később még több gyerekük született, ezért nagyobb lakást kaptak a félemeleten, immár a térre néző panorámával (a jobb oldali oroszlán feje felett volt az ablakuk). Reischl Nándor 1923-ban meghalt, munkáját (a nevét Edelényire változtató) István vette át. Ő később igazgató is lett, így a család 1937-ben egy jóval nagyobb lakást kapott, ahol már külön személyzetük is volt, akik szintén az épületben éltek. „A lakásban sok családi összejövetel, vacsora volt. A vidékről látogatóba Pestre jött rokonok is ott szálltak meg az „oroszlánra néző” szobában” – írja Török. Edelényiék egészen 1948-ig éltek az ország házában. Vagány, ugye?

  1. Üzletek

Az Országházban összesen három étterem működik, az alagsorban, a félemeleten és a főemeleten. A kínálat és az árak természetesen lentről felfelé növekednek. Ez még önmagában nem meglepő, hiszen ahol több száz hivatalnok (és az ország jó néhány vezetője) dolgozik nap, mint nap, ott bizony valami harapnivalót is kell adni. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy rendes postahivatal (kaparós sorsjeggyel és csokival), valamint női-férfi fodrászat is működik az épületben. Az alagsorban többek között külön kárpitos-, asztalosműhely, valamint saját tv-stúdió található.

  1. Falak

Hogy az Országházban semmi nem az, aminek látszik, arra a legjobb példa maga az épület külső burkolata. Az a legtöbben tudjuk, hogy azért voltak a falai sokáig beállványozva, mert a mészkő falakat „megfogta” a gépkocsik által kibocsátott szennyeződés. Az már azonban nem olyan közismert tény, hogy maga az épület nem valamilyen komolyabb kőanyagból épült: a mészkő ugyanis csak egy vékony takaróréteg az egyébként sárga téglából épült falakon. Ez alól kivételt mindössze a dunai oldalon, középen látható két fehér torony jelentenek, azok teljes egészében kőből vannak. Hogy hogyan nézne ki az Országház a téglaborítással, azt jól mutatja a Balassi Bálint 3. szám alatti, szintén az országgyűléshez tartozó épület homlokzata. Az ugyanis éppen olyan téglából készült, mint a Parlament.

  1. Börtön

Az Országház, legalábbis annak egy része, sok egyéb mellett már börtönként is üzemelt. Az 1919-es Tanácsköztársaság során a Lenin-fiúk néven ismert terrorcsapat ugyanis itt rendezte be a főhadiszállását. (Magát az épületet is átnevezték: ezekben a hónapokban hivatalosan a Magyar Tanácsköztársaság Háza nevet viselte.) Itt, az épület északi felében tartották fogva számos politikai ellenfelüket, politikusokat, túszokat. Kínzások, vallatások helyszíne volt ekkoriban az Országház, sőt, volt, aki itt is halt meg, az egyik udvarban. Már akkoriban is számos, többnyire azért túlzó rémtörténet alapja voltak az itt zajló események. Később, amikor a vörösterror helyett jött a fehér színű, ezeket a bőrkabátos urakat mind fellógatták, szépen sorban.

  1. Oroszlán

Feltűnt már nektek, hogy az Parlament főbejáratát „őrző” két oroszlán teljesen különbözik egymástól? Ennek az az oka, hogy a jobboldali szobor eredetije 1945-ben, a bombázások során elpusztult. Az eredetit Markup Béla készítette, míg a háború után készült „pótlást” Somogyi József. Ennek az oroszlánnak az öntéséhez egyébként az akkor megszüntetett Országgyűlési Múzeum politikailag „nemkívánatossá vált” bronzszobrait, alakjait használták fel. Ha az ember közelebbről veszi szemügyre a két figurát, egészen jól látható, hogy a Somogyi-féle alkotás mennyivel durvább, egyszerűbb formájú alkotás.

  1. Légkondi

Amikor a 18. század végén/19. század elején építették az Országházat, a tervezők (Steindl Imrével az élen) rengeteg technikai innovációt alkalmaztak. Elektromos világítás mindenhol, belső telefonrendszer stb. A legnagyobb szabású újítás azonban a két ülésterem „légkondicionálása” volt. Ezt akkor úgy oldották meg, hogy a termek alá egy-egy alagutat vezettetek kívülről, melyek végén (a mai Kossuth-, illetve Rákóczi-szobor helyén) két szökőkút volt. A friss levegő ezeken keresztül jutott be a termekbe. Nyaranta hatalmas jégtáblákat halmoztak fel az alagutakban, így biztosították a hűvös klímát. Ma ezek természetesen már nem működnek, az alagutakban múzeumi kiállítóterek vannak (egy 1956-os és egy építészettörténeti).

  1. Tér

Végül néhány szó magáról a térről, ami körbeveszi az épületet. A Kossuth Lajos teret ugyanis csak 1927 óta, a Kossuth-szoborcsoport felavatása óta nevezik a mai nevén. Előtte Országház-tér volt, de vajon mi lehetett itt, mikor még maga az Országház sem létezett? Nos, a 19. század közepétől Tömő térnek nevezték ezt a kies területet, ami akkor még korántsem volt beépítve. A Margit-híd ugyan már állt (1876), majd a Nagykörút is elkészült a Millenniumra, de Lipótváros ekkoriban inkább csak egy nagy, magára hagyott terület volt, külvárosi rendetlenséggel, gyárkéményekkel, romos raktárakkal. Maga a tér a Parlament épülésével kezdett kialakulni, de akkor is csak lassan épültek meg körülötte a ma már jól ismert házak. Beszédes adat viszont, hogy az utolsó épület, a manapság éppen átalakítás előtt álló MTESZ-székház csak 1972-ben készült el, addig ott is csak egy üres, palánkokkal körülhatárolt telek árválkodott. A korabeli Tömő tér elnevezés pedig abból adódott, hogy a pesti polgárok oda hordták a szemetet, amit aztán az építkezés kezdetekor betemettek. Hogy ebből ki milyen következtetést von le, azt már az olvasóra bízzuk!