A kérdés egyszerű, a válasz bonyolult: fiú vagy, vagy lány?

Háború, terrorizmus, járványok, természeti katasztrófák- az ember azt hinné, megjárta már a világ a poklot és ennél rosszabb nem jöhet, amikor beüt a krach, és rájössz, azt sem tudod, fiú vagy, vagy lány. Szó szerint.

Van most ez a gender hisztéria, tulajdonképpen nem egy újkeletű dolog, de az utóbbi napokban/hetekben/időben vált egyre felkapottabbá. Amúgy is divat mostanában azon rugózni, hogy milyennek kell lenni egy nőnek, és milyen a tökéletes férfi, szóval szerintem ez az egész már jóval korábban elkezdődött, igazából csak most nevezték nevén a gyereket. És akkor, hogy egy kicsit kitisztuljon a kép, néhány alapfogalommal kapcsolatban:
– Gender: társadalmi nem. Azon társadalmi tényezők összefoglalása, melyek különböző mértékben érintik a nőket és férfiakat, és ami által a két biológiai nem közti különbségek megmutatkoznak.
– Biológiai nem: kromoszómaszám alapján meghatározott fiziológiai-biológiai különbség.
Nagyjából, mióta világ a világ, mindkettő létezik.
– Mit mond a feminista: A nők egyenjogúak.
– Mit mondott a politikus: A nők önmegvalósítása a gyerekszülésnek kellene, hogy legyen.
– Mit mondott a popzenész: A nőknek nem az a dolguk, hogy pénzt keressenek, hanem, hogy szüljenek.
2015-öt írunk. Természetesen egy pillanat alatt beindult a hiszti.

szültél ma már

Lépjünk vissza egy kicsit a témától, és nézzünk rá néhány kevésbé látványos, de annál érdekesebb dologra.
Az egészséges családmodell szerint, a család, mint közösség létezik, ami azt is jelenti, hogy van egy bizonyos rendszere. Eszerint a szerkezeti felépítés úgy alakul, hogy az apa, az anya és a gyermek külön-külön státuszt kap, külön és egymástól eltérő szerepekkel. A szerepek viszont ugyanolyan fontosak, és ugyanannyi erőfeszítéssel járnak, továbbmegyek, ha az egyik szerep kiesik, az egyensúly felborul.
Persze, ahogy a világ gyorsul, a társadalmi berendezkedés változik, és így módosulnak a szerephez illő feladatok is; primitív feltételezésnek tartom azt a gondolatmenetet, hogy a nőnek a konyhában a helye. Már csak azért is, mert elég bekapcsolni a TV-t, az utóbbi időben divatossá vált mesterszakács-showk vezetői, az igazi, domináns sztár séfek, akik minden fűszerhez értenek, és pontosan tudják a sütési időt, mind férfiak. Több szakács ismerősöm van, és képzeljétek, egy nő sincs köztük. Akkor most hol is kéne főznöm, ha már kivették a fakanalat a kezemből?
A másik véglet, hogy legyenek nők a világ vezetői. Legyenek. Legyen minden nő eredendően karrierista, vezető, igazgató és boldogtalan. Boldogtalan, igen, mert a természet törvényei által belénk kódolt ösztönök szerint keresni fogjuk azt, aki nálunk erősebb, és védelmet ad. Ki véd meg, ha mindenkit legyőztünk?
Persze nem csak a nők toporognak összezavarodva a konyha és az igazgatói szék között, a férfiak sem igazán tudnak mit kezdeni ezzel a fene nagy szabadsággal és be yourself-fel. Észrevettétek az utóbbi idők divathullámát, miszerint a pasik ruhája egyre szűkebb, míg a csajoké egyre lazább? Mondok jobbat, ez most a személyes „kedvencem”.
Férfi frizura divat 2015: trendi a copf és a konty. Oké, a copf, még –ha karcosan is, de – oké. Ha egy fiúra rájön a hoppáré, és újítani akar egyet a frizkóján, de nincs mit kontyba fogni, semmi baj! Az internetről rendelhető felcsatolható póthaj, pótkonty, kifejezetten férfiak részére! Na, akkor azt hiszem, ezek után bátran pontot tehetünk a „csalás-e a push-up melltartó” évek óta tartó nézetkülönbség vitájára.

férfi pótkonty

Internetről rendelhető póthaj, férfiaknak

Csajok, most őszintén! A mai pasik nagy része akkora piperkőc, nem?! Némelyik többet rendezgeti a haján a zselét, mint amennyi idő egy komplett alkalmi smink megfestése. Van bárki, aki azt hiszi, azért nem borotválkoznak, mert az mekkora maszkulin dolog? Ha a babapopsi áll lenne a divat, nem lenne ennyi favágó alkat, én ebben biztos vagyok. És ezt nem kell személyeskedésnek, vagy köpködésnek venni, csupán csak arra akarok kilyukadni, hogy ez a gender-hiszti már valahol itt elkezdődött.
Félrecsúszott a feminizmus, és a betöltendő szerepkörökön csorba esett. A fiúk egyre lányosabbak, a lányok meg fiúsabbak, össze-vissza kuszálódtak a szerepek, elvárások, feladatok, külső és belső jegyek, és ezen már nem sokat segít, ha valami közéleti „majdénmegmondom” bedobja a szülni kéne kártyát.
Egyetlen politikus sem mondhatja meg a nőknek, hogy mikor, hogyan és mire használják a szülőcsatornájukat, de a közfelháborodás, mint reakció is érdekes jelenség. Végül is, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a paraszt szél.

szülni kell
Mélységesen nem értek egyet a fent említett közleménnyel, egyáltalán nem tartom helyesnek azt a vélekedést, hogy egy nő csak szülésre jó. De egyenjogúság ide vagy oda: szülni csak a nő képes. Ennélfogva kötelességünk lenne a családi hierarchiába soroltan ezt az alkalmasságunkat a megfelelő szerephez juttatni. És ezalatt nem azt értem, hogy mindenki szüljön annyit, amennyit tud, hanem, hogy az ehhez rendelt szerep – anya – érezhetően a perifériára szorult az utóbbi önmegvalósított években.
Az apa hivatott megadni a külső biztonságot, gondoljunk csak arra, hogy kik mentek régen felfedezni a területet, vadászni, háborúba harcolni. Az anya pedig a belső biztonságért felel, ami nem a szépen kitakarított lakást, hanem a gyerek lelki fejlődését jelenti. Azt, ami az utóbbi hosszú évek szexizmus jegyében vívott csatái által a legtöbbet sérült. Nem arról van szó, hogy dolgozhat-e egy nő, arról sem, hogy képes-e ugyanolyan pozíciót betölteni a munkaerő piacon, hanem, hogy otthon van-e, aki pótolja. Említettem, hogy felborult a világ, már elfogadott felállás a dolgozó anyuka és háztartásbeli apuka, és ha így teljes az összhang, miért is ne? Amíg egy szerepcserében nem sérül senki, különösen nem az, akinek nincs még része a farkastörvények uralta világban, semmi probléma.
Ellenben az elvárásokat is ehhez kell igazítani, és ez az, ami nem megy mindenkinek. Fogadjuk el, hogy vannak karrierista nők, akik nem anyának valók, az ő önmegvalósításuk nem a szülés, és rájuk erőszakolni ezt a szerepet óriási butaság lenne. De ne akarjunk sem ebből, sem a másik végletből ideált csinálni. Valósítsd meg magad, igen, jó lenne. Csak előtte nem ártana rátalálni magunkra, tudatában lenni és büszkén felvállalni saját értékrendünket, ami mindenkinek máshova sorolja a karriert, családot, pozíciót.

Utópisztikus gondolat? Igen, lehet. De tudjátok, ha ezt sikerülne elérni, senki sem húzná fel magát az ilyen balgaságokon, amit mindenféle politikusok, meg zenészek szajkóznak, 2015-ben.