A mémzetközi helyzet fokozódik

2015.03.05. Németh Csaba Off 7köznap,

Mi, magyarok időnként hajlamosak vagyunk bizonyos dolgokról azt gondolni, hogy mi találtuk fel. Aztán ha kilépünk a nagyvilágba és szembesülünk a ténnyel, hogy azt a bizonyos valamit már mások is ismerik, váltig állítjuk, hogy de azért egészen biztosan mi találtuk ki legelőször. Vagy ha nem is legelőször, de ahogyan mi műveljük azt a bizonyosat, arra más nem képes.

Egyre többször hallom, olvasom például, hogy a magyar netes humornál szellemesebb, frissebb nem létezik. Hogy is létezne, amikor a pesti vicc már akkor is világhírű volt, amikor Pest még nem is létezett. Így amikor beengedtük a Facebookot a magyar világhálóra, ripsz-ropsz bajuszt aggattunk mindenre és mindenkire, kiengedtük a kamrából az alkesz papot, a kiábrándult értelmiségit és a szoci nyugdíjast, megmutatva a világnak, milyen is a magyar humor. Aztán, amikor – túl béna híradós riportereken és pimasz vaddisznókon – kinőttük hazánk (online) határait, a magyar mémerő trollhadai bevették az angol labdarúgó harmadosztályt is, pajzsra emelve egy szerény tehetségű, ám kissé nagyképű magyar csatárt.

A vaddisznók szerencsére megúszták.

De vajon valóban hungarikum lenne ez a fajta gyorsreagálású netes humor? Nyilvánvalóan nem, vagy legalábbis nem teljesen. Biztosan megvannak a magunk sajátosságai, és az is biztos, hogy ezeket egy Magyarországon élő külföldi jobban látja, mint mi magunk (ha van ilyen tapasztalatotok, írjátok meg nekünk!). Én azonban inkább azon gondolkoztam el, hogy vajon más országokban, más kultúrákban hogyan működnek a mémek? Miben különböznek az itthoniaktól témában, mennyiségben, gyorsaságban? Biztosan van ahol jobban, van ahol kevésbé működik ez a műfaj. Lássunk két olyan országot, amikről a többség biztosan inkább negatív véleménnyel van!

A kérdéseimmel két külföldön élő/élt ismerősömet kerestem meg. Hanna (28) a ma már erősen multikulturális Berlinben él. Mint jelezte, az itteni humor éppen ezért nem is általánosítható teljesen az egész országra, minden tartomány különböző. Egészen más a helyzet a második helyszínünkkel: Arnold (32) két alkalommal is élt hosszabban Oroszországban, többek között Nyizsnij Novgorodban. Ő korábban már nyilatkozott nekünk, még a CampusOnline felületén. Már akkor is azt mondta, hogy odakint a túléléshez elengedhetetlen a „humorérzék. Ha a váratlan és értelmetlen, legtöbbször bosszantó helyzeteken nem tudsz nevetni, akkor ne gyere Oroszországba.”

Mémek a medve városában

Kezdjük Berlinnel! Hanna mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a német online sajtó egészen más szerkezetű, mint a magyar. Az online újságírás műfaja kint nem olyan erős, mint itthon, ott inkább a napi- és hetilapok netes oldalai dominálnak, vagyis a német mémek megjelenési területe is inkább a Facebook. A németek ”máshogy reflektálnak az itteni történésekre: minden hamar eljut mindenkihez, de kisebb a vicces értelmezési módok piaca. Éppen ezért nem is igazán van kedvencem, a magyar mémgyárosokat túlságosan szeretem ahhoz, hogy az itteniek labdába rúghassanak. Ha beírod a Google-ba, hogy “Merkel” és “memes”, akkor látod is, hogy miért.” Jellemző eset volt az is, mikor Erdogan török elnök kijelentette, hogy a nemek egyenjogúsága nem természetes. Az ebből készült mémek sem voltak azonban olyan erősek, mint a hazaiak, például a vak komondor.

Angela Merkel „rombusza” az évek során a kancellár védjegye lett, olyannyira, hogy a legutóbbi kampányban csak a keze szerepelt a plakátokon. Ez persze sokakat megihletett.

Hanna szerint ezek a különbségek részben a német mentalitásnak köszönhetőek. Mint írja, Berlinben az emberek sokkal több teret hagynak egymásnak. Elfogadják, hogy minden ember más és más, nem nevetik ki a másikat. „Nem cikizik egymást: nem illik, nem szép. Éppen ezért szerintem kevésbé is fogékonyak a fekete humorra. Legalábbis a 25-40 évesek. Egyszerűen nem értik, mit akarsz. Elejtesz egy poént – tudod, hogy otthon értékelnék – kis csend, aztán visszakérdeznek: “Gondolod?” “De hát azért csak nem, nem?”. Aztán zavarba jössz, és felvilágosítod őket, hogy csak viccnek szántad, nem hiszed igazából. És akkor erőltetetten mosolyognak egy haloványat és elnézően napirendre térnek a dolog fölött. Vagy nem kérdeznek vissza, csak – szintén megkínzott mosollyal – elnéznek a fejed fölött, mintha nem hallották volna. Mert másokon élcelődni: cseppet sem humoros. A Simpson-családon nevelkedett bátyám és én is rengeteg ilyen helyzetbe futottunk bele, főleg az elején.”

Weltmeister!

Mémek a medve országában

Arnold szerint Oroszországban a mémek kevésbé terjedtek el, mint nálunk, de ennek is csak felfogásbeli okai vannak: úgy látja, hogy “az oroszok egyszerűen hamarabb túlteszik magukat a dolgokon, és nem ragadnak ki napokig egy konkrét esetet.”

Míg idehaza az a mémek fő jellemzője, hogy egy eseményt és/vagy az abban lévő szereplőket veszik célba, addig az oroszokra ez kevésbé jellemző: ők inkább egy jelenséget figuráznak ki. „Illetve az orosz valóság kellő számban produkál fényképezhető abszurditásokat, tehát nincsenek rászorulva mémek gyártására, mivel a “mém” magától terem az utcán, nem kell hozzá Photoshop, olykor elég egy jó komment is alá/mellé.”

De olykor még arra sincs szükség. A Vedomosti a legjelentősebb orosz gazdasági, üzleti szaklap. A „komoly és nívós” újság online változatán a keresőmezőbe előre beírt mintaszöveg a következő: “Цена на водку” azaz kb. “Mennyibe kerül a vodka.” Képzeljük csak el egy pillanatra, milyen mókás lenne, ha itthon a Magyar Nemzet/Népszabadság kezdőoldalán a pálinka árfolyama lenne a reggeli gondolatébresztő!