EFOTT 2015 – Üdv Mordorban!

Mikortól számít rutinos fesztiválozónak az ember? Nekem az idei EFOTT volt a negyedik fesztiválom, ennek ellenére még mindig tudott újat mutatni. És, hogy miben? Hát, leginkább abban, hogy irdatlanul el volt cseszve a szervezése. Ezt sokan kommentben is kifejtették az EFOTT Facebookján, egyesek még EFOTT Tüntit is szerveznek online („tünti”, most komolyan?), és lehúzó cikkek garmadája jelent meg a különféle sajtóorgánumokban. Mindezekkel együtt nekem ez volt az eddigi legjobb EFOTT-om. Vegyük szépen sorba az érveket pro és kontra, és próbáljunk meg utána járni, hogy mi is volt ez az egész.

Aki fesztiválra megy, és a nulladik napra tervezi az érkezést, az lélekben felkészíti magát, hogy sorban kell állnia. De, ugye, a jó sátorhelyért mindent. A barátaimmal mi is így döntöttünk, mert a legutóbbi velencei EFOTT-on – amin három éve voltunk – egész jó helyet sikerült lőni, szóval, gondoltuk, folytatjuk, ami már bevált. Caplattunk a táborig három és fél kilométert, sátrastul, bőröndöstül, polifoamostul az autóúton. Jó, ezzel sincs baj, emlékeztünk, hogy anno is hosszú volt az út, de most legalább kellemes volt az idő. A sorban állva – egy kisebb záportól eltekintve – sajnos már tűzött a nap. Közben mindenki igyekezett helyezkedni, hogy a néhány sor valamelyikébe, ahol a karszalagok ellenőrzése, a bőröndök átvizsgálása történt, beférjen. Minden szabad helyre jutott egy testrész, vagy egy bőrönd. Többek között a vádlimba is beépült egy kisebb táska. A forróságban lassan már azt vártam, hogy megjelenik Frodó a gyűrűvel, hogy bedobja a Végzet hegyébe (rásegített erre a két sorral előttem álló fiú, aki a szalmabálán keresztül átmászó, a sort pofátlanul megkerülő plasztiknak azt üvöltötte: „Itt úgyse jössz át!”), de ehelyett a PTE Brass Band tűnt fel az egyik konténer tetején. A műsoruk nagyon egyedi volt, főleg fúvosokra hangszereltek át mai számokat remek érzékkel.  Azt hiszem, ilyen jellegű performanszot korábban még nem láttam, pláne nem ilyen környezetben.

EFOTT_bála

Alternatív bála.

Azonban ez sem segített a hőgután, és az igen hamar kialakuló embergyűlöletemen. Cserébe konstatáltam, hogy az emberek egész türelmesen álltak sorban, csak egy-két „Mi a fasz van?” kiáltás tört fel a meleg alól. Fél egytől háromnegyed négyig álltunk sorba. Miután végre beértünk a táborba, azt hittük, lesz egy kis árnyék – nem volt. Egyik barátnőnk foglalt sátorhelyet, aztán pedig a víz felé vettük az irányt. A víz felé, amihez meg kellett kerülnünk konkrétan az egész tábort. Újabb, az én tempómmal 25 perces séta a napon. A szemfüles szervezők a NEGYEDIK napon nyitották meg a strand kempinghez közeli bejáratát.

efott_strand

Ez itt a tó!

Ha már gyaloglás és sorban állás, ejtsünk még pár szót a zuhanyról. Az általam felfedezett női zuhanyzók száma négy darab volt. Ha azt mondom, másfél órát vártunk arra, hogy hideg vízzel lezuhanyozzunk, keveset mondok. Megint csak nem voltak nagy elvárásaim, nem tartozom azok közé, akik összkomfortot várnak egy kempingtől. Gigantikus pókok, undi hajcsomók a zuhanytálcában, betéttel kidekorált női wc-k nem rengetik meg a lelkivilágom. Viszont, ha a szervezők tudták, hogy hány emberrel kell számolniuk megközelítőleg – márpedig sejthették, hiszen előre beharangozták, hogy dupla annyian vettek jegyet (és ez a szám csak nőtt), mint előző évben, akkor az „ország legnagyobb hallgatói bulijának” felét nem sorban állással kellett volna töltenie az idelátogatónak. Persze, lehet, hogy csak az én figyelmemet kerülte el a lehetőségek tárháza. Bár, találtam még egy közösségi zuhanyzót, ahol egy oszlopra volt szerelve több zuhanyrózsa, az emberek itt fürdőruhában fürödtek, míg az egyik samponozta a haját, kiállt a zuhany alól, és egy másik ember beállhatott lecsapatni magát. (Meg persze a strandon lévő zuhany is opció volt – kicsit több férfi feneket láttam kibukkanni a fürdőnaci alól, mint egész életemben terveztem, de ez egy ilyen bicikli.)

És akkor itt érünk el a dolog jó oldalához: az emberek segítőkészek voltak egymással, és a legtöbb esetben előzékenyek – akár abban, hogy tüzet adjanak, vagy megajándékozzanak a maradék tusfürdőjükkel, de abban is, hogy eldobjanak a fesztivál végeztével Pestig, hogy ne a tűző napon aszalódj. Amikor pedig útnak indultunk harmadik nap, hogy mint a LifeNetwork-ön a beteges gyűjtögetők (INGYEN VAN, ADD NEKEM!), összeszedjünk mindent, amit meglátunk, jó egy órát játszottunk a tábor területén a különböző ajándékokért, amik a legtöbb esetben baromi jól jöttek – a higigéltől (kézfertőtlenítő) kezdve a felfújható matracig, amin hatan is elfértünk (bizony!). A nyertes stand számomra egyértelműen a civil sátrak közül a Széchenyi Terves mellett a Stabilóé volt, akik amellett, hogy remek dizájnt alakítottak ki, nagyon ötletes feladatokkal várták a fesztiválozókat – lehetett alkotni a bódé falára, és képeslapot rajzolni a király filctollakkal, cserébe pedig fesztiválszettet kaptunk mindenféle s.o.s. kellékkel (kondom, ragtapasz, füldugó, fogkefe, fogkrém, higigél). Az ő nevükhöz kötődött a colorparty is, ahol ugyan benyeltem fél tonna színes port (bár a szervezők adtak védőkendőt a szánk elé, csak nyilván rólam lecsúszott, mert béna vagyok, és mert az allergia meg az asztma mellé ez is kellett a tüdőmnek), de legalább a barátaimmal közös képünk felkerült az antropos.hu-ra – szerencsére azokon nem látszik, hogy közel álltam a fulladáshoz. Aki pedig chillelni akart, az beülhetett a Kertmoziba esténként, és megnézhetett egy filmet a Schönherz jóvoltából. Ehhez pedig például elmajszolhatott egy zs-e-n-i-á-l-i-s hamburgert a Kandallótól. A fesztivál egyébként a különböző szolgáltatások szempontjából elég jól el volt látva – minden volt a Rossmanntól kezdve a kedvenc standomig, a Riskáig, ahol az eladók elképesztően kedvesek voltak. Viszont az italellátás elég nehézkesre sikerült, ugyanis a fesztivál végére kifogytak a sörből a standok (talán ez váltotta ki a legnagyobb közfelháborodást), és vizet is alig lehetett kapni valahol. Így mikor meguntam Dévényi Tibi bácsi zenéit (nem volt nehéz), és dehidratáltan kóvályogtam a kismillió ember között, nem mondhatni, hogy túl boldog voltam. Nem segített ezen az sem, hogy 15 éves kislányok bemarva fetrengtek a földön magzatpózban (ez volt az a pont, amikor azt éreztem, hogy túl öreg vagyok ehhez.)

efott_kiscsillag_jó

A Kiscsillag koncertjén sem voltak kevesen.

Lévén, hogy fesztiválról van szó, egy-két szót mégis kelleni ejteni a zenéről is. Nos, az EFOTT alapvetően magyar zenekarokra alapozta az idei műsort (is), a nagy durranás (ismét) Dub FX volt, illetve Otto Knows és a Borgore. Kicsit furcsállta a csapatunk a koncertek elhelyezését és kezdések időpontjait, de valószínűleg az is szempont volt, hogy ne kapjanak az emberek hőgutát a korai kezdésnél. Ennek ellenére a hajnali fél egykor startoló HS7-koncertet kicsit túlzásnak éreztem. A legnagyobb tömegeket a Quimby mellett természetesen a Wellhello, a Halott Pénz és Kis Grófo hozták össze a magyar fellépők közül. Hozzá kell tenni, hogy ha sósavat öntenék a fülembe, akkor sem tudnám kimosni belőle a számaikat, tekintve hogy a Baross Rádióban (róluk inkább nem is szólok többet) és az esti partikon ezerszer lejátszották őket. Számomra az EFOTT legnagyobb bulijai azonban a Pepsi apró színpadán (nem keverendő a Pepsi nagyszínpaddal) zajlottak. Kiemelendő volt még az EFOTT negyvenedik szülinapjára rendezett parti, ahol egy kis zenei nosztalgiázás mellett olyan előadók énekeltek közösen, mint a Brains és Kállay-Saunders András, illetve az Intim Torna Illegál és Kozso (aki még mindig nagyon szeret mindenkit). A bulit egy óriási tűzijáték zárta, amit én a zuhanyzó mellől néztem, mert okosan kisakkoztam, hogy a megabuli alatt biztos senki sem akar fürdeni – és tényleg nem. Zuhany vs. EFOTT 40! 1:0.

efott_wellhello

A Wellhello és a felfűtött közönség.

A hosszúra nyúlt élményhányás végére csak egy rövid gondolat. Ha mérlegelni akarjuk, milyen is volt ez a fesztivál, akkor az árakkal is számolnunk kell. A legdrágább hetijegy ára huszonegyezer forint volt. Vajon mi fér bele ebbe a huszonegyezerbe? Azt hiszem, előadók terén a maximumot kaptuk, amit ebből ki lehetett hozni. A szervezés terén már sokkal kevésbé. Persze az időjárásról nem tehettek a szervezők (idén az Óbudai Egyetem kezében volt a dolog), de a hőség ellen talán lehetett volna kicsit hatékonyabban védekezni. Szóval, a mérleg billeg. Mindenesetre mi jól éreztük magunkat – bár ez nem az EFOTT-on múlt, hanem rajtunk, és a minket körülvevő fesztiválozókon.