Kalandozó magyarok 2.2 – Jyväskylä

Timi Csodaországban – II. rész

Helló, skacok! Az van, hogy eltelt egy hónap, szóval, a nyúlüreg belseje már otthonos. Annyi minden történt, nehéz kiválasztani, hogy miről írjak nektek, de azt ígértem, lesz szó az ételekről, italokról, szóval, akkor csapjunk bele a lecsóba. (Meg persze a hidegről is értekezünk, mert ezt a témát nem tudom kihagyni melegvérű, otthon 26  fokban alvó emberként.)

És ha már, lecsó, akkor be kell valljam, hogy iszonyúan hiányoznak a magyar kaják. Meg az érzés is, mikor minden egyes ebéd után olyan mázsás a hasam, mintha egy bébi-Pavarottit hordanék ki éppen.

Itt – legalábbis Jyväskylä-ban – minden étel nagyon egészséges. Sok a zöldség: répa, bab, zöldbab, cékla és saláta minden mennyiségben. Meg persze krumpli: tört vagy hagymás, esetleg burgonyapüré. (Gombóc Artúr nagy bajban lenne itt, az tuti, mert csokika, az bizony nem nagyon van.) Egyébként a menza relatíve olcsó: 2,6 euró, és annyi köretet szedsz magadnak és olyan kombinációban, ahogy akarod. Gyakoriak a különböző halételek, vagy az IKEA-ból ismert húsgolyók (Persze, tudom ám, hogy az svéd! De itt a második nyelv a svéd, szóval ne csodálkozzunk! ). A kenyér legtöbbször rozskenyér, vagy magvas, és abból is annyit veszel, amennyi jól esik. Így a csóró Erasmus-os igyekszik annyi kaját tenni a táljára, amennyit csak tud, még akkor is, ha a finnek ezért egy-két rosszalló pillantást vetnek rá.

Egyébként egy hónap után sikerült rájönnöm, hogy a gyümölcsé, amit iszom, valójában szörp, és higítani kellene. Ez mondjuk sok mindent elárul: a legtöbb ital baromi vizes. Szobi-szörpöt valószínűleg nem tudnék lehúzni húzóra úgy, hogy ne vegyem észre, mit tettem. Összességében azt tudnám mondani, hogy kevésbé telítettek az ízek. Finnország mintha az egészségtudatosságra épülne. Sport, egészséges étkezés, vitamindús ételek. Mert ugye, ide kell az erő. Kell azért, hogy megmászd  a baromira csúszós dombokat – kis pingvinként totyogunk az iskolába minden reggel, meg hogy ne betegedj le az agyfagyasztó hidegben.

Finland

És akkor most megint a hidegről. Mikor legutóbb írtam nektek, még boldogan lubickoltunk a -22 fokban. Aztán jött a -30 fok, meg az Ultimate Sauna Experience. Másnéven: A Program,  Ahol Az Orrom Hegye Megfagyott. Bizony! Békésen sétálgattam a szauna felé, mikor egy srác ijedten rám nézett, és az orromra mutogatott. Mi az, vérzik? – kérdeztem. Nem, elkezdett megfagyni, hófehér a vége. A következő stádium a fekete, úgyhogy masszírozd meg és takard be gyorsan! – mondta ő. (Persze, nem magyarul.)

finn1

No, azóta konstans félelemben élek, hogy elvesztem a szaglószervem. Időközben kiderült, hogy ennek az enyhébb fagyásnak olyan tünetei vannak, mint a napégésnek. Jelentem, az orrom már hámlik, szóval minden rendben, már növekszik az új (reméljük, kisebb lesz, mint a régi). Ráadásul két ujjbegyem is hámlik már, így az a gyanúm, hogy azok is elfagytak picit az első részben emlegetett túra alatt. De kit érdekel? Legalább lesz mementóm! Egyébként megszerettem a hideget. A mínusz három fokot már nyárnak érzem, elővettem a szoknyáimat és a ruháimat. A kesztyűt meg fel se veszem. Thug life!

De vissza a Sauna Experience-hez. Gyönyörű vidéki víkend-házak, egy óriási, befagyott tó, a közepén szánkóval. Különböző típusú szaunák, amik mögött a jégbe egy kis lék van vágva, létrával. No, kérem, oda kell bemászni a nyolcvan fokos szauna után, fürdőruhában! Hát, mit mondjak, mire elértem a lékig, azaz kb. három lépés után, a lábam hozzáfagyott a mólóhoz. Ehhez képest a csobbanás a lékbe kismiska volt.

Egyébként tudtátok, hogy a finneknek több mint negyven szava van a hóra? De egy sincs arra, hogy „kérem”. Ebből le lehet vonni bizonyos következtetéseket. De semmiképp sem azt, hogy a finnek bunkók. Sokkal inkább: nagyon udvariasak, csak kicsit nehezen teremtenek interakciót. Én interkulturális kommunikációt tanulok itt, Jyväskylä-ban, ami bizony arról is szól, hogy ne legyünk sztereotipek. Mégis, mutatok nektek egy nagyon édes, sztereotip finn figurát, hogy ne csak Kimi Raikkönen (itt csak: Iceman) ugorjon be erre a hívószóra.

Szóval, ő itt Matti. Matti finn. Matti nem szereti, ha a figyelem középpontjában van. Matti nem szeret segítséget kérni, mert nem szeret kellemetlenséget okozni másokban. Ez itt Matti egyik rémálma:

Ha többet szeretnétek tudni Mattiról, kattintsatok ide!

Van ám még egy kedvenc oldalam, a Funland! Főhőse Mr. Perkele (ez itt a legcsúnyább káromkodások közé tartozik, guglizzatok rá, mert én erkölcsös vagyok, és nem szolgáltatok obszcén tartalmakat!), a passzív-agresszív finn (törpe?). Érdemes követni a kalandjait, mert nagyon mókásan mutatja be a finn előítéleteket.

 

Szóval, ha helyi erőktől szeretnétek olvasni a finnekről, érdemes e két oldalt látogatni. De ha szeretnétek  magyar szemszögből látni Csodaországot, akkor maradjatok velem, mert folyt. köv.!

A kiemelt kép forrása.