Kedvesem, betegen

Közeledik a karácsony, meleg fények világítják meg az utcákat, otthon narancs és mézeskalács illat lengedezik…. hát, ezt kénytelen vagy elhinni a többieknek, mert szagokat nem érzel. Ízeket sem nagyon, napok óta a szádon veszed a levegőt, amitől megfájdul a torkod, kireped az ajkad és takaróba bugyolálva hörgöd néha, hogy dáthás vagyok.

Ilyen meleg ősz után nem csoda, hogy minden kórság boldogan osztódik a villamoskapaszkodókon, kilincseken és száguld a tüsszentésekkel keresztül a világon. És amióta már nem vagyok gyerek, azóta egy orrfolyásos, torokkaparós betegség sem boldogító otthonmaradást, teázgatást és legalább két hetes biztonsági tesifelmentést jelent, hanem hirtelen szörnyű erővel csapja meg az embert a felnőttség súlya. Egyedül kell túlélni a betegséget.

Jó esetben van, aki hozza a lázmérőt és megízesíti a teát, de bizony amíg az ember nyelni tud a torokfájástól, addig előadást is kell tartania, telefonon egyezkednie, és elhörögni a patikában, hogy mit kér rá. Hiába, hogy zh héten nem hall a fülgyulladástól, be kell menni írni, mert ahhoz végül is nem kellett hallás, hogy átolvassa a jegyzeteket és esszét írjon belőle.

Sajnos az sem hat meg senkit egy bizonyos kor felett, hogy nem tudtál aludni az eldugult orrodtól vagy köhögőrohamoktól, és különben is haza akarsz menni. Ha nem válaszol az oktató az e-mailre, be kell vonszolnod megtört tested egy “megjelent” aláírásért, hogy megbukhass és hazamehess utóvizsga-hétre kiűzni az arcüreg gyulladásod, tüszős mandulagyauladásod vagy a hétköznap hajnalban elfogyaszott, állott giroszból szerzett gyomorrontásod. És a kisebb, de hasonlóan kötelező körökről akkor még nem is beszéltünk. Ha fáj mindened az influenzától, a kutyát akkor is meg kell pisiltetni, legalább valami egyszerűt enni kell, az ízét úgyse érzed, és a langyos instant kávé és a mikróban forralt bor is csak ideig-óráig pótolja a mézes hársfavirág-teát.

beteg

Úgyhogy a betegeskedés kábé érettségi óta azt is jelenti, hogy nehezített módban küzdhet az ember a hétköznapokkal, miközben megtestesíti a saját anyukáját is. Sajnos minden anyukák gyógyító törődése és a felszerelt házipatika helyett némi bágyadt önsajnálat és korábbi betegségek emlékének a felidézésére jut csak erő. Voltam-e már valaha ennyire nyomorult? Nyilvánvalóan igen, de már elfelejtődött, úgyhogy egészen biztos, hogy ezt nem lehet túlélni, de azért próbáljuk meg: mi volt annak a gyógyszernek a neve, amit még a gyerekorvos írt fel egyszer, és pici volt és kerek? És ha a receptre kaphatóhoz képest fele olyan erős Cataflamot adtak a patikában, azt lehet kettesével enni? A sok köhögőszirup közül, amiket öklendezve sem bírok leerőltetni, melyik volt az az egy, amit le tudok nyelni? Vajon a Terpinhidrát vagy az Erigon szirup az? Hol lehet pemetefű cukorkát kapni? Hol lehet este 10 után zsepit szerezni? Más verzióban: mit lehet még zsepinek használni, mert tuti nem megyek ki a vérfagyasztó 6 fokos decemberbe?! Vajon van-e olyan póz, amiben egyszerre lehet aludni, és a hányós-hasmenéses vírus örömeinek hódolni? Ki fogja megtalálni a holltestem, miután a kiszáradás végez velem a bezárt mosdóban? Vajon fulladtak már meg emberek a náthától? Kiugorhat a szemgolyóm egy nagy tüsszentéstől?

gyogyszer

Ugye az is nyilvánvaló, hogy az elején miért példálóztam vizsgaidőszakkal és zh-héttel. Egy laza, kevésbé stresszes időszakban az ember előző este megérzi a kis kaparást vagy az orrcsurgást, gyorsan vastag zoknit vesz, iszik egy kamillateát és alaposan kialussza az egészet, mielőtt beindulna. Na de ha teljesíteni kell, határidők és kötelezettségek között túlélni, akkor egészen biztosan megepetésszerűen, bumm, hőemelkedéssel ébred az ember. Az egész pont annyira súlyos, hogy ha elmegy orvoshoz hét nap, ha nem akkor egy hét a gyógyulás, és persze a hétvégére, mire a belét is kihajtotta, elmúlik teljesen. Bár én hiszek benne, hogy a legjobb gyógyszer a szenvedés. Kicsit sajnáltatja magát az ember, felhívja rekedten anyukáját, aztán máris sokkal jobb lesz. C-vitamin, sok folyadék, és kész is. Igazából csak egy kis nátháról van szó.