Naptár, naptár, mondd meg nekem…

Aki nem az újévi fogadalmak híve, annak is óhatatlanul új kezdetet hoz a január: új naptárat kell nyitni a napi teendőknek, el nem felejtendő időpontoknak, esetleg az emlékek őrzésére.

Megszoksz, és nem szöksz

Jómagam rettenetesen elfelejtős, elkésős, lemaradós és még halogatós is vagyok, úgyhogy amióta muszáj néha összekapnom magam, és szervezettnek, talpraesettnek, felkészültnek tűnnöm, azóta minden tudnivalót kiszervezek. Szorongatom a kis fekete naptáram, agyam helyett is agynak használva. Ami le van oda írva, annak határidőre meg kell lenni, az nem lesz elfelejtve, ott és akkor az úgy lesz, gondoltam. Nem is ment nehezen az átállás totál linkségről erre a fajta precízségre, valamikor érettségi körül lehetett ez, amikor amúgy is csak a változás volt biztos és állandó.

Eleinte csak örültem, ahogy gyűltek a naptárban az időpontok, tennivalók, aztán szépen-lassan felbukkantak a színkódok, matricák, jelölőnégyzetek, beragasztott ilyen-olyan tennivalólisták és emlékeztetők. Az az érzés már rég nem fenyeget, amikor a friss naptárat kinyitva szinte sajnálom megkezdeni a hullámzó kézírásommal az első oldalakat. A 2016-os naptáram már most tele van áthúzásokkal és a múltbeli énem által a jövőbeli énemnek szánt passzív agresszív üzenetekkel. “4 heted van rá. Kezdd el!” üzeni majd nekem két hét múlva hétfőn a naptáram.

Kipipálni a naptárfüggést
tumblr_o0qugdawbs1uhqq6oo1_500

studytildawn.tumblr.com

Mármint az otthoni naptáram, mert már odáig is eljutottam, hogy a mini, kisvakondos heti naptáram mellett otthon is tartok egy nagyobbat: még több időponttal, megcsinálni, kipipálni, letudni, megírni és túlesnivalóval tele. Annyira tele, hogy inkább nem is nyitom ki, amiről nem tudok, az nem fáj alapon. Így el lehet kerülni, hogy muszáj legyen megcsinálni a nemszeretem feladatokat. Egy darabig legalább.

Persze az évek alatt arra is rájöttem, azzal, ha felírok valamit, nemcsak a kipipálás vágya miatt intézem majd el. Az is motivál, sőt, kifejezetten azért is szoktam néhány apróságot a listára tenni, hogy nagyobb örömmel lehessen majd MINDENT kihúzni, ha kész. De amit felírtam, jobb esélyekkel meg is jegyzem, és abban is biztos vagyok, hogy ennél naptárfüggőbb nem szeretnék lenni. Inkább leépíteném a hasonló mentális mankókat, hogy ne érezzem a telefonom naptárjába másolt vizsgaidőpontokat meztelennek és idegennek, hanem pont elég kell legyen ennyi. Mikor, hol és melyik tárgyból kell megjelenni, pont megfelelő információ. Semmi szükség tételenként, olvasmányonként és az anyag átismétlésére is külön pipálós listákkal készülni. Azt az érzést pedig nagyon szeretném elkerülni, amikor már azt várom el a világtól, hogy a naptáramba bevésettek alapján működjön. 13 órára kaptam időpontot? Miért nem vagyok még benn vizsgálaton 13:06-kor?! Kettőkor, négykor és hatkor is kezdődik valami, felírtam, ott kell lenni. Csak azért dolgozni, hogy ki lehessen pipálni egy listán, lélekölő.

Kipiálatlan listákat látok!

Miközben fejlesztettem a színkódolós és különböző listázós szokásaimat, inspiráció helyett olyat láttam, amit nem akartam. Túlpörgött, mélyen naplófüggő emberek boldogan instagramozott, gyönyörűen vezetett lapjait, amiken még arra is emlékeztetik magukat, hogy fogmosás reggel-este, hány pohár víz fogyott el reggel óta, mindezt otthoni és munkahelyi feladatokkal, gyöngybetűkkel. Irigylésre méltóan megcsinált anyagok ezek, minden összeillő és hibátlan, olyan amilyen nekem soha nem lesz. Ne is legyen, inkább hagyok valamit félbe, felejtem el kipipálni, húzom át rondán átütő filccel, csak legyen benne élet és spontaneitás, meg sok mosoly, ha valamit mégis sikerül nem elfelejteni.

http://www.wendaful.com/2015/12/plan-with-me-rose-gold-theme/

http://www.wendaful.com/2015/12/plan-with-me-rose-gold-theme/