Nekem Budapest: Rákosmente
Lokálpatrióta sorozatunkban szerzőtársaimmal budapesti lakhelyünket mutatjuk be – kiderül, mitől különleges a kerületük, miért jó (vagy rossz) ott élni. Az első rész Rákosmentéről szól – egyszer és mindenkorra lebontom Rákosborzasztó kellemetlen mítoszát! Helyette felsorolom a XVII. kerület értékeit: kertvárosi idill, Merzse-mocsár, Rákos-patak – szóval sok kellemes zöld terület és megnyugtató csönd.
De kezdjük a rossz dolgokkal. A XVII. kerület messze van, ez egyértelmű, hiszen Budapest legkeletibb részén fekszik. Állítólag innen ered a Rákosborzasztó megnevezés is, a taxisok hívták így Rákosmentét a nagy távolság és a sok Rákos- kezdetű kerületrész miatt. A fenti térképre nem is fértünk rá, kijjebb vagyunk, mint az „If you’re here, you’re probably lost”, a lentin pedig egyszerűen Mordorral azonosítanak. Pedig annyira nem vészes a helyzet! Legalábbis meg lehet szokni az ingázást. Az Örs vezér terétől vagy a KöKitől 20 perc busszal a kerület központja, autóval még kevesebb, vonattal pedig negyed óra alatt a Keletibe érhetünk (ha éppen semmi nem tartja fel a hatvani járatot… amire sajnos nincs garancia). Szóval tény, hogy nehezebb csak úgy hazaugrani napközben (az éjszakai buszozgatás tortúrájáról már írtam – bár akkor gyakorlatilag gyorsabban hazajutok, mint nappal). Kétszer is meg kell gondolni, hogy minden nálam van-e, amire szükségem lehet: könyvtárjegy, mobiltelefon, fontos szöveg a szemináriumomra, amit még a buszon el akartam olvasni… Cserébe viszont annyi mindent ad a kerület, hogy számomra megéri ez a kis kellemetlenség.
Itt van rögtön a csönd. Nálunk biztosan nem ébredsz fel a trolikra, a kiabáló turistákra – legfeljebb a fűnyírásra vasárnap délelőtt. Inkább a gyerekzsivaj és a madárcsicsergés meghatározó – hiszen ez egy olyan kerület Pesten belül (vendégeink szerint inkább falu), ahol a sok park és családi ház miatt elsősorban a kisgyerekes családok érzik jól magukat. Boldog vagyok, hogy úgy nőhettem fel, hogy nyugodtan biciklizhettünk, görkorizhattunk és tollasozhattunk (télen pedig szánkózhattunk) az utcán, autók ugyanis alig jártak – még ma sem túl nagy a forgalom. Jó érzés, hogy bármikor süthetünk szalonnát a kertben, a saját szilvánkból főzhetünk szilvalekvárt, mostanság pedig folyamatosan a frissen szedett meggyet eszegethetem. A zöld területekkel együtt járnak az állatok – néhány hete attól volt hangos a kerületi sajtó, hogy egy hódot találtak az egyik művház mellett, ez mondjuk viszonylag ritka. Ellenben a rengeteg madár (harkálytól a ragadozókig), rágcsáló (sünök és nyestek) és rovar (szokott lenni imádkozó sáskánk) mindennapos vendég. A vidékies összképet megtöri a kerület központjának betonrengetege – a hetvenes évek panelmániája ledózerolta az egykori parasztházakat, sok idős kerületi máig emlegeti a pusztítást. Néhány éve megújult a főtér, így valamivel esztétikusabb lett a hely, a csúnya buszvégállomás helyén szökőkút és kávézó található.
Kilátás a konyhaablakból: egy ragadozómadár egy galambot tép szét.
Jó-jó, de mit lehet csinálni itt a semmi közepén? Való igaz, sok mindenért muszáj bemenni a belvárosba, más szórakozási formák viszont itt is megtalálhatók és akadnak olyanok is, amik egyenesen kuriózumnak számítanak. Van egy Podmaniczky-Vigyázó kastélyunk, végre felújítva, ami rendezvényközpontként működik és egy színházunk, a Gózon Gyula Kamaraszínház (a névadó, a harmincas évek egyik legviccesebb karakterszínésze kerületünk lakója volt). Hosszú szünet után nemrég újranyílt a Maros mozi is, egyelőre klasszikusokkal a műsorán. A sok művelődési ház folyamatosan ad otthont kulturális rendezvényeknek, koncerteknek – a komolyzenei élet amiatt is különösen pezsgő, hogy Bartók Béla egy időben Rákoshegyen lakott; örökségét a koncerteknek helyet adó emlékház, valamint a zeneiskola is élteti. A további neves rákosmenti lakosok felsorolása helyett egyet emelnék ki közülük: Erdős Renée-t, aki a századelőn botrányosan erotikus nőíróként vált híressé – villája ma múzeum, többek közt a helytörténeti gyűjteménynek ad otthont. Mit láthatunk itt? Például kiállítást a Merzse-mocsárról, ami a maga nemében egyedülálló, hiszen Budapest területén belül helyezkedik el, természetvédelmi terület, háborítatlan vizes élőhely – és kiváló kirándulóhely. Hasonlóan jó úti cél a kerület határában elterülő Naplás-tó, ami év közben horgásztó, télen pedig (ha szerencsénk van) korcsolyapálya.
Fotó: Horváth Péter
Rákosmente tehát első ránézésre huszonévesként nem túl izgalmas, de mégis ez az a hely, ahol végigbiciklizhetsz a Rákos-patak partján, ahol minden kocsmából lehet törzshely (és nem hipszterekkel vannak tele, hanem IGAZI kocsmatöltelékekkel), ahol a Vida-dombról nézheted a belvárosi tűzijátékot (a kerület ugyanis egy magasságban van a Gellért-heggyel) vagy lovagolhatsz a városhatárban. Szóval ha vidékre akarsz menni, de annyira azért mégsem, ajánlom a XVII. kerületet 🙂
Kiemelt kép forrása: http://welovebudapest.com/
