Nem utállak
Nem utállak téged, kedves olvasó. Emlékszel, reggel találkoztunk a buszon, félrelöktél. Lehet, hogy csak figyelmetlen voltál vagy álmos. Én is az voltam. Fátylat rá!
Nem utállak téged, kedves taxisofőr, aki a múlt héten úgy beparkoltál a biciklisávra, hogy minden kétkerekesnek az autóforgalomba kellett hajtania. Csak sajnálom, hogy kicsit önzőn viselkedtél, mert emiatt veszélybe sodortál másokat. A dühösen dudáló autósokat sem utálhatom, hiszen ők most pont mindent szabályosan csináltak. Az a lényeg, hogy nem lett baj, de kérlek, figyelj ránk egy kicsit jobban!
Nem utállak téged sem, kedves politikailag másik oldalon álló olvasónk. Nem mintha tudnám, hogy én hol is állok pontosan, hiszen nem vagyok gyufaszál, hogy mindenféle skatulyába tuszkoljanak. De mondd csak, miért vagy olyan dühös rám, csak mert ebben a dologban másképp gondolkodom? Hidd el, ha mindig csak egy irányba húznánk, vakon, sokszor közösen buknánk orra, és lehet, még csak fel sem tűnne. De látod, én nem utállak, amiért máshogyan gondolkozol. Csak szeretnélek megérteni. Gyere, igyunk egy fröccsöt, beszélgessünk!
Nem utállak téged, kedves Újpest-drukker olvasónk. Igaz ugyan, hogy “az én csapatom” sokkal jobb (és 29-szeres bajnok, hát kell még többet mondanom? (; ), de ettől még nem gyűlölöm a te kedvenceidet sem. Zrikállak néha, oltogatjuk egymást, legbelül örülünk kicsit, ha kikap a másik csapata – de utálatról szó sincs. Emlékszel, milyen jó volt az EB-n látni a két zászlót, együtt? Igazán büszkék voltunk. Együtt voltunk büszkék! És boldogok. Köszönjük, fiúk, hajrá magyarok!
És ha már itt tartunk, csak azért, mert én magyar vagyok, még nem utállak téged, kedves román olvasónk. Bár jó eséllyel egy árva kukkot sem értesz ebből a szövegből, és mit is keresnél éppen ezen az oldalon, de hidd el, tényleg nem utállak. Tudod, sok rokonom van Gyergyóban, és mikor ott voltam, még rajtuk sem láttam, hogy utálnának titeket. Sokféle érzelmet láttam az arcukon, igazán mély érzéseket, de nem gyűlöletet. Meg aztán egyszer voltunk biciklitúrán dél-Erdélyben, képzeld. A legtöbbször nem is magyarok által lakott részeken tekertünk, mégis, nagyon kedvesek voltak az emberek. Sok nagyon-nagyon szegény falun tekertünk át, és soha egy rossz pillantást nem kaptunk, nagyon barátságos volt mindenki. Egyszer mondjuk loptak a biciklimről éjszaka, de csak ennivalót, mást nem… nagyon éhesek lehettek. Nem is haragudtam rájuk. Sajnáltam őket.
Nem utállak téged, kedves roma olvasónk. Vagy cigány, nem tudom, melyik a jobb megszólítás, ne haragudj. Bármelyiket is írom, nem rejtek mögé semmiféle sértő szándékot, hidd el. Képzeld, már általános iskolában is volt cigány osztálytársam, és a Pázmányon is ismertem egy roma srácot (akkor így fogom használni, vegyesen, jó?). Mindketten jó tanulók voltak, utóbbiról még azt is hallottam, hogy aktivista lett a Romaversitasnál. Ő szerepel például ebben a lenti videóban, büszke voltam rá, mikor láttam a hírportálokon. Egy dolog zavar viszont, az, hogy alig tudok rólatok valamit. Tudom, persze, ez talán inkább az én hibám. De azt sem értem, hogy mondjuk az iskolában, már egészen kiskorunkban, miért nem tanultunk a cigány kultúráról? A közös történelemről? Miért nincsenek ilyen tantárgyak? Talán ha többet tudnánk egymásról, jobban megértenénk egymást, és kevesebb ember félne egymástól. Persze, bonyolult dolog ez. Te mit gondolsz?
Téged sem utállak, kedves meleg olvasónk. Miért is tenném? Azt messze nem állítom, hogy mindent értek veled kapcsolatban. Hogy az lmbt… izében melyik betű mit is jelent, vagy, hogy ez az egész meleg-dolog honnan ered, genetika vagy pszichológia. Nem értem, nem is fogom, de valójában nem is érdekel. Talán nem is fontos. Vannak meleg ismerőseim, azaz ismerőseim, akikről tudom, hogy azok, annak ellenére, hogy soha nem került szóba a dolog. Remek emberek amúgy. De be kell vallanom, azokat a figurákat viszont nem igazán csípem, akik a felvonuláson gúnyolódnak és gyalázkodnak a vallásomon, vagy az én, az ő szemükben talán konzibb nézeteimen. Sajnos ők nem toleránsak. De még őket sem utálom, hiszen a heterók között is vannak hangos és buta emberek. Ők (a mindenféle gyalázkodók) elolvashatnák inkább, hogy miket mond Ferenc pápa erről az egész dologról. Mindenki meglepődne.
És téged sem utállak, kedves gyűlölködő, az indulataidat másokon kiélő olvasónk. Sokkal inkább csak szánlak, hogy ennyi értékes energiát pazarolsz el mások bántására. Ha majd igazából felnősz egyszer, rájössz, hogy mik is a valóban fontos dolgok az életben. Majd ha oda érsz, jókat fogunk beszélgetni. Addig viszont kerülj el jó messzire, hogy tudjalak nem utálni.
