Nem vagyunk egyedül – Csak be kell kapcsolni a tévét

Új trendet figyelhetünk meg a húszas éveik közepén járó ismerőseinknél. Többnyire nem tartanak sehol az életükkel, amire a fiúknál még csak-csak legyintenek a családtagok, hogy majd benő a feje lágya, de a lányok nem maradhatnak nyugton, nekik családot kell alapítaniuk, lehetőleg azonnal, hiszen tavaly is késő lett volna. De a lányok azt mondják, hogy nem. Nem is azért, mert kizárják/kizárjuk a házasság és a gyerekszülés gondolatát, csak éppen nem látjuk addig értelmét, amíg mi magunk nem vagyunk rendben. Szeretnénk megtalálni magunkat és az álommunkánkat. Nem olyan nagy kérés ez. Vagy mégis?

2015-ben egy fiatalnak rengeteg dologgal kell szembenéznie. Természetesen el kellene tartania magát, emellett jó volna fenntartania egy egészséges szerelmi kapcsolatot, de a barátaival is találkoznia kellene néha, ahogy részt kellene vennie a nagyvárosok tobzódó kulturális és egyéb eseményein, arról már nem is beszélve, hogy nap mint nap lépést kell tartania a technikai, politikai, kulturális, divat, stb. hírekkel és változásokkal. Nehéz, de ezeket nem csak a társadalom várja el tőlünk, hanem már mi is saját magunktól. És ez csak az alappálya, a hardcore verziókról – amit akár az élet rak elénk, tetszik vagy sem, akár mi magunk választjuk nehezítésként – inkább szó se essen.

Mozgóképes körökben is egyre gyakrabban találkozunk a jelenséggel: önmagát és a lakbérre valót hol aktívan, hol passzívan kereső lányokkal, főleg New Yorkban. A többek között Woody Allen legnagyobb múzsájaként számon tartott város rengeteg „csajos” sorozatnak ad jelenleg is otthont, ami miatt felmerül bennem a kérdés, hogy New York lenne a végtelen lehetőségek szimbóluma, akár genderileg is?

A Szex és New Yorkot sokan félreértelmezik. Minden vállalt túlzása ellenére is az a sorozat egy szerelmes levél New Yorkhoz és a nők közötti barátsághoz. Már itt is, a kilencvenes és a kétezres évek fordulóján is felmerült, hogy mi van akkor, ha újra kell definiálni magunkat, de az új sorozatok sokkal mélyebben merülnek el az öndefiníció és a barátság kérdéseiben. A pénz és a szerelem is fontos ezekben a műsorokban és miért is ne lenne az, tegye fel a kezét, akinek ezek egyike sem határozza meg az életét komolyan! De lássuk be, ha az idillünk összeomlik, teljesen mindegy, milyen anyagi háttérrel rendelkezünk, így is, úgy is nyomorultul érezzük magunkat.

girls03(forrás)

Az éppen negyedik évadával futó Csajok kapcsán is eleinte sokat emlegették a Szex és New Yorkot, de ez a négy lány sokkal nyersebben mutatja be az életet, és annak is azt a szakaszát, amikor az embernek el kell indulnia megtalálni önmagát. Van itt minden, fura egyetemista, bohém életművész, elkényeztetett hercegnő és küszködő író. Nem fedi le ugyan a huszonéves lányok teljes rétegét, de könnyű velük együtt érezni és azonosulni, annyi hülyeség történik velük. Aki tudni akarja, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy mai fiatalnak, nyugodtan nézzen meg pár epizódot. A férfi mellékszereplők is ugyanúgy szenvednek, az egyik nem tudja, mit akar az élettől, de ha tudja, sem meri csinálni, míg a másik kiábrándultságában nem a doktoriját csinálja, hanem egy vendéglátóegységet egyenget. Reális ez a tanácstalanság, ahogy az is, amikor az ember pont a munka miatt nem halad előre. Hannah egy ponton elvállal egy munkát, hogy tudja fizetni az albérletét, és naivan úgy gondolta, hogy szabadidejében majd írhatja a könyvét. Azzal nem számolt, hogy egy sztenderd munkarend után nem fog életerőtől és boldogságtól kicsattanni és még otthon is dolgozni. Lena Dunhamet lehet szeretni és utálni is, de ne tévesszen meg senkit a néha túlcifrázott körítés, a Csajok igenis releváns problémákkal foglalkozik.

Ahogy a 2012-es Frances Ha című film is, ha tónusában egészen más is. Greta Gerwig az egyik tipikus megtestesítője a mai modern (bölcsész-művész) lánynak, nagyon jól hozza a kedves-cserfes, dolgozni keményen tudó, de menekülésre hajlamos karaktert. Frances táncos, de nem tud állandó munkát kapni egy társulatnál sem, más viszont nem érdekli. Az ő története azt mutatja meg nekünk, hogy lehetséges ideális kompromisszumokat létrehozni, csak eléggé érettnek kell hozzá lennünk.

broad_city02(forrás)

A websorozatként indult Broad City sokkal lazábban mutatja be a helyzetet. Két főszereplője közül az egyiket még egyáltalán nem csapta meg a felelősségvállalás legapróbb szele sem, míg barátnője azért szeretne tovább is látni a fűfelhőnél. Abbi egyfolytában azért küzd, hogy az edzőteremben előléptessék és ne csak takarítania kelljen, miközben a hosszú távú célja az, hogy a grafikai munkáiból éljen meg. Persze már az első évad sem mehetett volna le, ha csak erről szól a sorozat és nem azt mesélnék el, hogy milyen idétlen dolgok estek meg a lányokkal Brooklynban. (Itt most elő lehetne szedni a 2 Broke Girls című szitkomot is, de az úgyis jobban fókuszál a szóviccekre, mint a reális problémákra.)

Feltűnő, hogy ezek a karakterek mind művészi beállítottságúak, fel akarják élni a kreatív energiáikat, de a pénzkeresés ezt nem teszi lehetővé, hiszen a jellemző pincérkedés mellett csak aludni képesek, alkotni nem. Csak ez a pálya lenne ilyen nehéz az átlagembernek, vagy az is hasonló nehézségekkel küzd, akinek a bankárszakma az álma? Összességében elmondhatjuk, hogy a pénz a legnagyobb oka annak, hogy nem próbálkozhat az ember egy ponton túl akármivel, viszont a legnagyobb akadály az idősebb generáció megértésének a hiánya. Ők egy munkára, egy családra rendezkedtek be, gyakran igen fiatalon és nem tudják felfogni, hogy mi miért nem vagyunk képesek erre. Vagy ha esetleg meg is értik, akkor sem biztosak benne, hogy tényleg így leszünk majd egyszer boldogok.

Tanulság nincs.