Oldie but goldie – Sex Pistols

Bezzeg régen minden jobb volt – énekli a Belga, és kárálják a nénik a metrón. Az Oldie but goldie-sorozatban szemügyre veszünk mindent, ami régi és mindent, ami jó. A mai menü (dobpergés) a Sex Pistols. Ha külön címet kéne adnom ennek a cikknek, azt hiszem, az lenne: az emberiség antitézise. John Lydon, azaz Johnny Rotten egyik első sora, amit a Sex Pistols újdonsült tagjaként leír, a következő: „I am an antichrist”. Hogy mennyire igaz ez a sor, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a zenekarról a következőt nyilatkozta London korabeli tanácsosa: „Szeretném látni, hogy valaki egy nagy, nagyon nagy, rendkívül mély gödröt ás, és az egész bandát beledobja.”.

Az akkori közvélemény nagyobbik része osztja a kijelentés. A God Save the Queen című alternatív nemzeti himnuszával a Sex Pistols kiveri a biztosítékot minden royalista angolnál. Egy szűkebb réteget azonban meg tudnak fogni – rajongói körük magját Bromley Contingentnek hívják, többek között közéjük tartozik Billy Idol is. A szűkebb réteg az idő elteltével pedig egyre szélesebb lesz.

De miért érdekes ez nekünk? Megmondom miért. A Sex Pistols a punk zene elindítója. Sőt, maga a nagybetűs PUNK. Megkockáztatom, hogy nem lenne Joy Divison és Madness a Sex Pistols nélkül. De nem lenne Green Day és The Offspring sem. Nem állítom, hogy nem volt punkzene korábban, azonban az esszenciáját a Sex Pistolsban találjuk meg – és még inkább Johnny Rottenben. („Egy okos seggfej” – mondja róla Jones, a szólógitáros.) Mocsok, rendszerellenesség és intelligencia – talán az utóbbit kicsit neccesnek találhatjátok ennek a műfajnak a kontextusában, de higgyétek el, nem hazudok. A punk zenének ugyanis nagyon fontos társadalmi, és közvetetten politikai hatása is van.

2014+50 Sex Pistols

Forrás

A hetvenes években járunk, a Beatles sikere után. A beat-korszak végén, a diszkó és klasszikus pop térhódításának elején. Jól fésült fiúk és jól öltözött lányok ropják a parketten. London utcáin eközben folyik a szemét, ameddig a szem ellát, és óriási a munkanélküliség. Ebből az utcai mocsokból, a munkásnegyedek figyelemhiányos gyerekeiből nő ki a Sex Pistols. Az üzenetük, hogy az idill csak látszólagos. Rohad a rendszer, és rohadnak az emberek is. Individualizmus kell és anarchizmus. Mindenki egyenlő, még ha mindenki egyenlően szar is. Sajátos igazságérzete van a látszólag nihilista suhancoknak. Jól mutatja ezt a Sex Pistols televízióban tett látogatása is, amikor a tagokat többedmagával elkísérő Siouxsie Sioux-t a köztudottan alkoholista Bill Grundy ‘Today’-showjában egy szexuális töltetű megjegyzéssel megsérti. Steve Jones szólógitáros „dirty bastard” és „dirty fucker” jelzőkkel illeti műsorvezetőt. A felvétel Grundy karrierjének a végét jelenti, azonban meghozza a hírnevet a zenekar számára.

A Sex Pistolsnak kétféle története van: egy, amelyet Malcolm McLaren, a menedzserük terjesztett el, és egy, amit ők maguk vallanak. Abban mindkettő megegyezik, hogy a zenekar alapítótagjai Steve Jones szólógitáros és Paul Cook dobos. A páros gyakran jár be Vivienne Westwood (igen, az a Vivienne Westwood, aki Carrie Bradshaw esküvői ruháját tervezte) és Malcolm McLaren közös boltjába, a Too Fast to Live, Too Young to Die-ba (később – többek között a Sex Pistols inspirációjára – SEX néven futott a hely). Az akkoriban itt dolgozó asszisztens, Glen Matlock lesz a zenekar basszerosa. Ezután kerül be a képbe John Lydon, aki szintén a bolt állandó látogatója, és aki zöldre festett hajával, ijesztő tekintetével (gyerekkorában agyhártyagyulladást kapott, ennek következménye) és „I hate Pink Floyd” feliratú pólójával felkelti McLaren és a tagok figyelmét,  rövidesen pedig a banda frontembere lesz. Annak ellenére, hogy nem tud énekelni. Dalszöveget írni viszont bitang jól tud. 1976-ban szerződést ajánl a Sex Pistolsnak az EMI, de hamar fel is bontják, mert a politika nem szívelte az együttműködést. Nem sokkal ezután Matlockot leváltja John Ritchie, művésznevén Sid Vicious, a Sex Pistols egyik legnagyobb rajongója. A váltás oka, hogy Rotten szerint Matlock túlságosan szereti a Beatlest. Jones hozzáteszi azt is, hogy a férfi ráadásul túl sokat mosakodott. A higiénia-kérdés margójára: John Lydon azért kapta meg a ‘Rotten’ becenevet, mert fogai annyira ápolatlanok voltak, hogy a szája iszonyú bűzt árasztott. A Sid Vicious név  pedig Rotten leleménye, aki hörcsögét hívta Sidnek, a Pink Floyd gitárosa után. Kedves fiú.Johnny_Rotten_3067090c

Kukucs. Forrás

A következő kiadó az A&M Records lesz, azonban a közös munka itt is hamar véget ért, miután a zenekar gyakorlatilag szétverte a kiadót a szerződés utáni buli során. A legutolsó próbálkozás a Virgin Records, náluk készül el 1977-ben a zenekar első és egyetlen albuma, a Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols (és még azt hiszitek, hogy az Arctic Monkeys-számoknak vannak hosszú címei). De előtte még megjelenik a God Save the Queen kislemez, történetesen a királynő megkoronázásának 25. évfordulóján, óriási sikerrel.

De a siker ellenére a csapat szétfoszlóban van. Az 1978-as amerikai turné teszi be a kaput. Sid kifordul magából, herionfüggősége miatt rendszeresen bajba keveredik. A turné elején eltűnik, és egy kórházban találnak rá egy felirattal a mellkasán: „Gimme a fix”. Több ízben összeverekedik a nézőkkel, egy nőt félszemére megvakít egy eldobott üveggel, egy másikat pedig lehány (mi a punk, ha nem ez?). Johnny Rotten szorult helyzetbe kerül: egyre inkább undorodik Sidtől, a többiekkel pedig megromlik a kapcsolata, többek között McLaren ellene irányuló manipulációi miatt. Az utolsó koncerten azt mondja a közönségnek: „Voltatok már átverve az életben? Jó éjt!” – majd lemegy a színpadról. Három nap múlva az együttes feloszlik. Így lesz vége minden idők legsikeresebb punk zenekarának.

Sid Vicious a turné után nem sokkal belefolyik egy gyilkossági ügybe, barátnőjét, a drogos  prostituáltat, Nancy Spungent összeszurkálva találják meg közös szobájukban. Végül nem tudják  rábizonyítani a dolgot, és kiengedik. Hamarosan megint börtönbe kerül, majd miután kijön, a szabadulását ünneplő bulin herointúladagolásban meghal. 21 évesen, egy rock’n’roll klisében – ahogy Rotten fogalmaz.

sid-nancy-1978

Sid és Nancy. Forrás

Malcolm McLaren úgy állította be, mintha a ő kreálta volna a bandát a szituacionisták ideológiájára. Rotten ezt a mai napig tagadja. Jon Savage szerint, aki az England’s Dreaming című könyvet írta a zenekarról és a punk zenéről, tagadhatatlan Vivienne Westwood hatása a bandára (akár a frontember konkrét szövegeire is). Hogy kinél az igazság? Döntse el mindenki maga. Érdemes megnézni a Malcolm McLaren verzióját megmutató The Great Rock’n’Roll Swindle című filmet, illetve a Filth and the Furyt, ami a zenekar véleményét mutatja egykori menedzserükkel szemben. Rotten egyébként beperelte McLarent, és minden a bandához kapcsolódó jogot elnyert tőle.

Akárhogy is, de a Sex Pistols mérföldkő volt a zenében. Rátaláltak ugyanis egy olyan nézőpontra, ami merőben más volt a korábbiakhoz képest. A Pistols önbizalmat adott azoknak, akiket eddig lenézett a társadalom. A nők, akik hallgatták őket, már nem második nemként tekintettek magukra. Punk zenekarok százai alakultak utánuk, akik nem csak munkásosztálybeliek közül verbuválódtak, hanem a középosztályból is, de a munkásokért. Olyan felszabadító anarchia volt ez, aminek az ízét nagyon sokan megérezték. A royalista, konvencionális Angliában egy szelet romlás.

Érdemes pár szót ejteni arról, hogyan lett brand a bandából. Westwoodék már a Sex Pistols működése alatt a zenekar inspirálta ruhákat árultak boltjukban: Sid Vicious-ös pólót például már akkoriban is lehetett kapni. És mi a helyzet mostanában? 2010-ben a Fragranced and Beauty cég bejelentette a Sex Pistols-illat piacra dobását. Gondoljunk egy percre bele, hogy a zöldfogú Rotten becenevének eredetéről keringő pletykák után vajon milyen lehet ez az illat? Karácsonyra tuti ajándék. Jó hír továbbá, hogy a pólók és kitűzők után most már Sex Pistols-os bankkártyákat is vehetnek a rajongók. „Ezeknek a kártyáknak a piacra dobásával a Virgin különbözőségét szeretnénk ünnepelni. A Sex Pistols megváltoztatta azt, ahogyan bizonyos dolgokról gondolkodunk – pont úgy, ahogy mi most felrázzuk a brit bankrendszert.”  – nyilatkozta Michael Greene a Virgin kártyákért felelős igazgatója. Mit szól vajon ehhez a zenekar? (Habár, a legendás Johnny Rotten egy vajreklámban és az angol „Celeb vagyok, ments ki innen”-ben is parádézott már, szóval, ki tudja?). Mindenesetre a banda hivatalos honlapja szerint megint a hetvenes éveket éljük. Ismét szükség lenne egy Sex Pistols kaliberű zenekara – vagy magára a Sex Pistolsra. Én egyet tudok érteni velük.

Ti mit gondoltok?

 A videó után drasztikusan megugrott a Country Life vaj fogyasztóinak száma. Nem viccelek!

 

Sex-Pistols-virgin-credit-008

Ez bizony maga az anarchia. Forrás