Oldie but goldie – The Runaways

Bezzeg régen minden jobb volt – énekli a Belga, és kárálják a nénik a metrón. Az Oldie but goldie-sorozatban szemügyre veszünk mindent, ami régi és mindent, ami jó. Először a The Runaways, az első csak lány tagokból álló amerikai zenekar kerül terítékre. Hetvenes évek, David Bowie-őrület, platformcipők. És persze szex&drog&rock’n’roll. Hogyan kovácsolódott össze a csapat? Miért övezte őket akkor rajongás Japánban, hogy Jackie Fox basszeros nem bírta a nyomást, és még a turné alatt hazautazott? És hogy kerül a képbe Dakota Fanning és Kristen Stewart?

the_runaways

Forrás

Ismeritek azt a gyereket az osztályból, aki mindig régi zenéket hallgat, bandás pólókat hord és Kerouacot olvas? Na, az a gyerek nem én voltam. Én inkább az a gyerek voltam, aki brit popot tol az MP3-ján, 30Y-koncertre jár a Zöld Pardonba, és végül vesz valami bandás táskát az Iguanában (egy olyan bandáét lehetőleg, aminek csak egy, de maximum három számát hallotta eddig életében – így szereztem az első The Beatles-es táskám, és ehhez fűződik az egyik legcikibb élményem: az akkori barátom anyukája a táskát látva megkérdezte tőlem, hogy szeretem-e Lennon Imagine című számát. Mondtam neki, hogy nem tudom, mert nem ismerem. Ehh.)

Mókás, de húszéves koromra lettem az a gyerek (nő!) az első sorból. Szóval, azt gondoltam, szentelek egy sorozatot olyan old school dolgoknak, amik aranyat érnek. Mert – most figyeljetek! – régen minden jobb volt.

Lelkizés

Sosem szerettem a női énekhangot. Hogy mégis hogy keveredtem a The Runaways felé, azt elmesélem. Van egy barátom, akivel szinte csak zenéről beszélgetünk. Mindketten csípjük a hatvanas, hetvenes éveket. Aranykor! A fiatalabbak közül is hasonlókat hallgatunk: punkot, garage rockot, desert rockot – utóbbi kifejezést a napokban tanultam a Queens of the Stone Age kapcsán. És milyen baromi találó! Mert egyrészt a sivatagban (Palm Desert) veszik fel a zenéjüket, van ott egy stúdiójuk (l. The Desert Sessions), másrészt meg tényleg olyan a számaik, hogy miközben hallgatod őket, az az érzésed támad, mintha a sivatagban menetelnél. Fülledt, nyomasztó világ ez, de van benne valami hipnotikus, gyönyörű és bódító. De vissza a The Runaways-hez. Szóval, ez a barátom ajánlotta a The Runaways című filmet, mondván, tuti tetszeni fog. Én így találtam el a filmtől a zenéig (a filmről bővebben később), és a banda beszippantott.

The Runaways

1975, Rodney Bingenheimer’s English Disco, Hollywood

Bingenheimer’s diszkója a glitter rock, a platformcipők és a felháborító outfitek melegágya. Itt bulizik 1975 nyarán a 15 éves Joan Jett, akinek az az álma, hogy alapítson egy csak lányokból álló zenekart. Mit ad Isten, Joan egy barátnőjén keresztül épp beleakad Kim Fowleyba, a híres-hírhedt zenei producerbe, aki megérzi a lehetőséget a lány ötletében. Összeköti Joant Sandy West dobossal, aki hasonló vágyakat kerget. Augusztusra becsatlakozik a bandába Micki Steele (basszer) és Lita Ford (szólógitáros), novemberben pedig megtalálják az énekest Cherie Currie személyében, akit csak Bowie-Bardotként emleget producerük. Decemberre Micki Steele-t először Peggy Foster, majd Jackie Fox váltja fel… és BUMM, így lett a The Runaways. Majdnem negyven év telt el azóta, hogy Joan és Kim közös szerzeménye, a Cherry bomb (1976) napvilágot látott. A zenekar egyébként Amerikában nem ért el óriási sikereket, viszont Japánban a Beatleséhez hasonló rajongással fogadták őket (elsők lettek a zenei toplistán, és a negyedik legnagyobb eladási rekordot produkálták az országban). Egymást taposták az emberek a koncerteken, hogy hozzáérhessenek a tagokhoz. Többek között ez a fanatikus rajongás vezetett ahhoz, hogy Jackie Fox elhagyta a zenekart a turné közben. A The Runaways történetét drog-, szex- és alkoholproblémák kísérték végig. A lányok 16 évesen, kvázi intravénásan kerültek bele a rock’n’roll vérkeringésébe. A csapat felbomlását végül a „kreatív ellentétek” okozták. Joan inkább a punkos vonalat kultiválta, míg Sandy és Lita a metált erősítette volna. 1975-től 1979-ig tartó működése alatt a The Runaways alatt 5 tagváltáson esett keresztül, 5 albumot jelentett meg, és több tízezer férfiszívet tört össze. (Az utolsó adat nem bizonyított.)

joan jett

Forrás

De miért jó a The Runaways?

  • Azért, mert minden The-vel kezdődő nevű zenekar király! Lásd még: The Kinks, The Animals, The Beatles, The Smiths, The Who. Soroljam még?
  • Mert ők voltak az első csak női tagokból álló zenekar az USA-ban. Joan, Sandy, Cherie, Jackie és Lita mind-mind rendelkeztek egy példaképpel. Joané Suzi Quatro, Sandyé Roger Taylor (Queen), Cherie-é a már emlegetett David Bowie, Jackie-é Gene Simmons (Kiss), Litáé pedig Jeff Beck és Ritchie Blackmore (Deep Purple) voltak. A The Runaways után pedig a lányok maguk lettek zenei példaképek. Girlpower!
  • Ennek a zenekarnak a révén fedezték fel Joan Jettet, akinek az I Love Rock’n’Roll  című kultszámot köszönhetjük ! (És, sajnos, ez már inkább ellenérv: Britney Spears azonos című feldolgozását is.) Joan Jett az egyik legkultikusabb női előadó a rock’n’roll szcénában.
  • Mert az ő létezésük miatt jöhetett létre egy film, melyben Kristen Stewart jól játszik. Bizony.

A The Runaways-film

the_runaways (1)

Forrás

2010-ben jelent meg a The Runaways című film (borzasztó magyar fordításban: A rocker csajok), amit Floria Sigismondi rendezett. Cherie Currie-t Dakota Fanning alakítja, Joan Jettet Kristen Stewart, Kim Fowleyt pedig Michael Shannon. A filmben a zenekar története helyett inkább Cherie és Joan kapcsolata kerül a középpontba (többek között Joan Jett kifejezett kérésére az például, hogyan vezeti be a szexualitás világába Cherie-t), illetve a csapat belső dinamikája. Az egyetlen probléma csak az, hogy a különböző karakterekben nincs meg az a „kosz”, ami a zenekar tagjait valójában jellemezte. Dakota Fanning inkább hasonlít egy bájos kiscicára, mint egy szexistennőre. A hangja meg sem közelíti az a durva, kimunkálatlan, érces hangot, ami az igazi Cherie Currie sajátja. Pozitív csalódás volt számomra ezzel szemben Kristen Stewart alakítása. Bár az előzőekben kicsit hazudtam, mikor azt mondtam, hogy jól játszik. Esetében inkább a szereplőválasztás volt szerencsés. Kristen fiús, flegma jelleme nagyon jól illik Joan Jett személyiségéhez. A színésznő pontosan lekövette azt a testtartást, mozgást, ami az énekesnőt jellemzi. És talán azért ment ez ilyen könnyen, mert maga is hasonló figura. Azonban ennek ellenére az az őrület, ami Joan Jett minden egyes fotóján ott villog a szemében, Kristen Stewartból hiányzik.

Szóval, jó film ez tulajdonképpen, csak egyetlen baja van: nem elég rock’n’roll.

Ti ismeritek a The Runawayst? Láttátok a filmet? Ha igen, várjuk a véleményeteket kommentben.

 

A kiemelt kép forrása: flavorwire.com.