Oldie but goldie – A lányok, a lányok, a lányok angyalok…

Aranyásó szériánk legújabb részében szemügyre vesszük a legvagányabb előadónőket a rock’n’roll szcénában. Lesz itt dög dögivel, kőkemény basszusok, meg egy ici-pici feminizmus is (hazudtam, elég sok lesz belőle), ha már nemrég a nők napját ünnepeltük. Mondok egy titkot –most figyelj! – , mi is tudunk zenélni, és nem is akárhogyan! Négy zseniális alkotót mutatunk be nektek:

Joan Jett

Ha még emlékeztek, az Oldie but goldie első részében a The Runaways volt terítéken. A banda lelke egyértelműen a vadóc Joan Jett volt. Listánk első helyét is ő foglalja el, ugyanis a hölgy igazi badass úttörő, akit egyáltalán nem érdekeltek azok a társadalmi berögződések, amik arra vonatkoztak, mit csinálhat egy nő, és mit nem! „I don’t give a damn about my bad reputation!” – szól az egyik kedvenc sorom tőle. És tényleg, Joan azt tette, amit akart: zúzott.  Végül is, erről szól a rock’n’roll, nem?

A kis Joan 14 évesen fogta kezébe az első gitárját, és azóta is az önkifejezés legjobb eszközének tartja a hangszert. Sandy Westtel 17 (!) évesen alapították meg a The Runawayst, Amerika első csak női tagokból álló rock együttesét. Joan csak úgy leszólította a hetvenes évek egyik legnagyobb jelentőségű zenei producerét, Kim Fowley-t, és elmondta neki, hogy zenekart szeretne alapítani. A többi már történelem! Később a Joan Jett & the Blackhearts nevű zenekarban folytatta karrierjét,  és az ő nevéhez fűződik a Blackheart Records nevű kiadó létrehozása is.  Dolgozott együtt a Ramones-szal, a Motörheaddel, Alice Cooperrel, de az Eagles of Death Metallal is.

Patti Smith

Patti Smith nem kisebb személyiség, mint a New York-i punk rock mozgalom egyik fő alakja,a Sex Pistols-szal, a The Clash-sel és a Ramones-szal egyetemben. Úgy tűnik, 1975 elég jó év volt, ekkor indult az előbb emlegetett The Runaways, de Patti is ekkor adta ki első lemezét, a Horses-t. A hölgy költő, festő és performer, jelenleg egy regényen dolgozik. Megzenésítette többek között Arthur Rimbaud verseit, de William Blake is megihlette. Csak úgy, ahogy ő is megihletett másokat, az R.E.M.-től kezdve a Garbage-ig.

Mindezek mellett aktív a közéleti szerepvállalása is: zöld aktivista, de tüntetett az iraki háború ellen. 2003-ban egy anti-háborús koncertet hirdetett Rachel Corrie amerikai aktivista emlékére, akit 23 évesen gyilkoltak meg a palesztin-izraeli konfliktus során. Intelligens és érzékeny nő, aki meri a hangját hallatni, minden értelemben!

PJ Harvey

PJ Harvey számomra nagyon hasonló személyiség, mint Patti Smith – író, költő,zeneszerző, performer, aki rendkívüli kulturális műveltséggel rendelkezik: T. S. Elliot, Yeats, de James Joyce is befolyásolta munkásságát. Mondhatni, hogy modernkori polihisztor, aki szaxofonnal és gitárral a kezében egyaránt megállj a helyét.

Hasonlóan David Bowie-hoz, ő is minden albumánál megváltoztatja kinézetét, ruházatát –  nem véletlen a Ziggy Stardustéra emlékeztető mikrofon sem a kezében. Érdekesség, hogy Francis Ford Coppola irodalmi magazinjában, a Zoetrope-ban Harvey festményei Woody Allen rövid történeteivel együtt jelentek meg. Ez azért elég menő, nem?

Debbie Harry

Debbie Harry a világ leggyönyörűbb nője, nemrég töltötte be a hetvenedik életévét. Karrierjét a hatvanas években kezdte, akkor még a folk vonalon mozogva. Szerencsére a hetvenes években áttáncolt a rock’n’roll mezejére. A hölgy dolgozott go-go táncosként és playboy nyusziként is, de legfőképpen a Blondie nevű zenekar frontasszonyaként ismerhetjük, amellett, hogy szép filmes karriert futott be. Debbie Warholt is megihlette, az eredmény itt látható:

Az énekesnő egyébként legendás feminista:  „Egész jó kis feleség lehetnék! Azt hiszem, néhányszor már talán porszívóztam is.” – nyilatkozta egy ízben. Nem házasodott meg, és gyerekei sincsenek – ennyit a tipikus női szerepekről.

Mi a közös ezekben a nőkben? Hogy mertek szabadok lenni. Fel merték fedezni, és fel is merték vállalni saját szexualitásukat  — nem vetették meg például a nőkkel való kapcsolatot sem. Mertek mások lenni, mint amit elvárt tőlük a társadalom, mertek nők lenni egy férfiak dominálta szférában.

A dolog pofonegyszerű. Lehet, hogy különbözőek vagyunk, lehet, hogy mások a testi adottságaink, mint a férfiaknak, de a jogaink ugyanazok. Lehetünk, akik lenni akarunk, és senki nem mondhatja meg nekünk, hogy mit tegyünk! Viva la rock’n’roll!