Párizs után bajban a sport a terror miatt

A párizsi merényleteket követően a sporteseményeken is komolyabb biztonsági intézkedésekre van szükség, így a posztpárizsi világ a sportban is félelmet és rengeteg kiadást eredményez.

Tavaly novemberben Párizsban meccselt egymással Európa legerősebb fociválogatottjai közül kettő: Franciaország fogadta Németországot a Stade de France-ban. A mérkőzés – amelyen a francia államfő, Francois Hollande és a német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier is ott volt – 17. és 20. percében is robbanás hangja hallatszott, a másodiknál már a játékosok is megtorpantak. Végül egy harmadik robbanás is történt a 44. percben, de ez már nem hallatszott, mert egy közeli McDonald’s-ban történt. A terroristák terve az volt, hogy az első merénylő a stadionban hozza működésbe a mellényébe rejtett pokolgépet – ám elkapták, így kint robbantott –, míg két társa a menekülők közt ölt volna. A merénylet végül meghiúsult, ezrek helyett „csupán” néhányan vesztették életüket.

A félidőben Hollande-ot kimenekítették, valamint értesítették a szövetségi kapitányokat a fejleményekről. A szurkolók és a játékosok azonban mit sem tudtak arról, mi történt odakint, Hollande pedig – mivel nem tudta garantálni a nézők kinti biztonságát – úgy határozott, hogy nem szakítják félbe a mérkőzést. A meccs lement – miközben Párizs más helyszínen, köztük a Bataclanban is zajlott a dzsihadisták akciója –, a szurkolók pedig közben okostelefonjaikon értesültek az eseményekről. A lefújást követően mindenki a pályán várta, amíg átvizsgálták a kijáratokat, de a német válogatottat nem engedték vissza hoteljébe, mert  korábban bombafenyegetést kaptak. A Nationalelf így matracokon, a stadionban töltötte az estét, de aznapi ellenfelük, a francia csapat bajtársiasságból velük tartott – megmutatva, hogy az ember még a legnehezebb pillanatokban is képes szép gesztusra.

Az európaiság elleni támadás

Persze, nem ez volt a legelső terrortámadás sporteseményen. A kollektív emlékezetben leginkább az maradt meg, amikor az arab–izraeli konfliktus miatt a Fekete Szeptember gerillái foglyul ejtettek és meggyilkoltak izraeli sportolókat az 1972-es müncheni olimpián. Párizshoz képest azonban van még frissebb emlék sporteseményen elkövetett terrortámadásról: múlt pénteken az iraki Iszkanderíja futballstadionjában robbantotta fel magát az Iszlám Állam merénylője egy díjátadó közben, több tucat embert meggyilkolva. Párizs ezekhez képest teljesen más számunkra: itt nem két nép háborújának színteréről van szó, mint Münchenben, és nem is egy közel-keleti országról, ahol sajnos mindennaposak az efféle cselekmények. Párizsban (aztán később idén márciusban Brüsszelben is) az Iszlám Állam az övétől markánsan eltérő európai kultúrát támadta.

Ebből a szempontból pedig a sport (majd az EU intézményi központja, Brüsszel) „tökéletes” választás. A sport az, amelyben nemes csatákat lehet vívni egymással úgy, hogy közben éreztetni tudjuk, hogy mégiscsak egy csapatba tartozunk, nem számítanak annyira a különbségek. Az európaiságban markánsan benne van a sport – főleg a foci – szeretete is (bár van, ahol ezt kicsit túltolják), így ha az európaiság ellen indítasz támadást, jól választasz, ha sporteseményt pécézel ki.

Nem szabad feladni a kultúránkat

Éppen ez az, amiért a franciák nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Nyáron ugyanis következik a legnagyobb európai sportünnep, amelyre az összetartozás jegyében a korábbiaknál is több válogatottat – köztük Magyarországot is – várnak. Nem csoda, hogy mindenféle szcenárióról pletykáltak, főleg a brüsszeli eseményeket követően: elmarad a torna; lesz torna, de csak zárt kapus meccseket rendeznek; lesz torna, sőt, szurkolói zónákat is kialakítják majd. Utóbbit tartja valószínűnek Manuel Valls francia miniszterelnök is, aki a harmadik szcenárió belengetése mellett kizárta, hogy ne rendeznék meg a június 10-e és július 10-e közé tervezett kontinenstornát.

Természetesen ez a jó reakció: meg kell mutatni a terroristáknak, hogy Európa nem fél. Semmivel sem lenne könnyebb, vagy jobb az életünk – de még az sem biztos, hogy biztonságosabb lenne –, ha nem rendeznénk meg a nagyobb tömegrendezvényeket, mint amilyen egy sportesemény is. Nem szabad megtagadni külső erő hatására a szokásainkat, mert az kultúránk feladásával is járna – ráadásul anyagilag sem járnánk jól vele. Gondoljunk csak arra a toulouse-i étteremtulajdonosra, aki csak azért bővíti az üzlethelyiségét, hogy aztán részeg focidrukkerek kajáljanak nála. Mit mondana neki a francia kormány, ha nem lenne Eb, vagy csak nézők nélkül rendeznék a meccseket?

Üres stadionokban játsszanak a focisták a terrorveszély miatt? (Forrás: randomwallpapers.net)

Money, money, money

Persze, a szokásaink megtartásához szükséges, hogy megteremtsük a biztonságot. Sokszoros átvizsgálás, mindenféle megfigyelés és rengeteg szuperkatona kell majd ahhoz, hogy biztonságosan meg lehessen rendezni a foci-Eb meccseit. És ehhez mi kell? Természetesen rengeteg pénz. Felszerelések, fizetés a katonáknak, különféle intézkedések – mind-mind sok pénzbe kerülnek, a franciák pedig készülnek is már arra, hogy ez jelentősen megnyomhatja a rendezési költségeket.

Nos, ez az, ami igazából a fő gondot jelentheti. Kinek lesz pénze és ereje olyan komoly kontinentális sporteseményeket rendezni, ahol mindenki biztonságban érezheti magát? Jó eséllyel csak a legeslegerősebb gazdasággal bíró uniós országoknak – amelyek egyúttal a leginkább célpontjai a terroristáknak. Ördögi kör ez, amelyből azért van némi lehetőség kitörni.

Magyarország financiális és biztonsági veszélyben

Például úgy, ahogy az ideit követő, 2020-as Európa-bajnokságot rendezik. Alapvetően az volt a célja az Európai Labdarúgó-szövetségnek (UEFA), hogy az Eb-k örömét, valamint a rendezési költségeket terítse szét Európában, így rendezhet meccseket 13 európai nagyváros (jó, az azerbajdzsáni Baku és az izraeli Jeruzsálem határeset). Kelet-Európának három helyszín jutott: Szentpéterváron, Bukarestben és Budapesten is lesz egy-egy szeletke az Eb-ből.

Ez egyrészt menő, hiszen az idei Eb után négy évvel is érezhetjük majd az összeurópai fociesemény miatti eufóriát. Másrészt viszont komoly költségekkel jár, amelyet az esemény jellege miatt megdobhatnak a biztonsági kiadások is. Arra ne apelláljunk, hogy addigra már elsöpörjük az Iszlám Államot a Föld színéről, ugyanis a különféle szervezetekben lévő dzsihadisták ellen már tizenöt éve küzd a Nyugat.

Ráadásul nemcsak labdarúgó Eb rendezésére készülünk, hanem úszó kontinensviadalokat is rendezünk (kettőt), amelyek szintén célpontként szolgálhatnak a terroristák számára. Sőt, olimpiát is szeretnének Budapestre hozni az ország vezetői. Terrorveszély és rengeteg kiadás: ezt eredményezi majd fővárosunk és az ország számára is a posztpárizsi világ.

Nyitókép: Vice Sports