Peter Jackson, miért nem figyelsz oda?

Sok dologba bele lehet kötni Peter Jackson második trilógiájában, azokon a kérdéseken túl is, hogy miért csináltak három hosszú filmet egy rövid könyvből, és ha már alaposan kibővítette a történetet a rendező, miért szánhúzó nyulakkal, madárszaros varázslókkal és egy rajongóbosszantó tünde-törp szerelmi szállal tette. Az én legnagyobb bajom a harmadik film tér- és időkezelésével van. Spoilerek jönnek.

hobbit1

Peter Jackson A Gyűrűk urával egy olyan rendező képét alapozta meg, aki odafigyel arra, milyen világot épít fel a filmjében. Középföldét a számtalan térkép-közeli és vándorlás-pornóba átcsapó utazós vágóképeknek köszönhetően a legtöbb néző el tudta fogadni egy valószerű helyszínként, ahol működnek bizonyos fizikai szabályok, makro szinten legalábbis. Egyes jelenetekben elszállhatott a készítők agya Legolas kaszkadőrmutatványainak bemutatásakor, összességében azonban Középfölde egy olyan világ lett, ahol a mi univerzumunk fizikai törvényei uralkodnak az esetek nagy többségében, a mágia szinte teljesen a perifériára szorult.

A Hobbit harmadik részére azonban mintha elfeledkezett volna Jackson arról, hogy a távolságokkal és a megtételükhöz szükséges idővel foglalkozzon, vagy valamelyik szereplő rájött a teleportáció trükkjére, és ez a jelenet majd csak a bővített Blu-ray verzióban lesz megtekinthető. Vagy, és ezt tartom a legvalószínűbbnek, a sok forgatókönyv átírás és a vágások különböző verziói közben nem figyeltek oda arra, hogy a különböző történetszálakon nagyjából azonos idő teljen el. Nézzünk meg néhány példát!

A Hobbit második részének jó része arról szólt, hogy a törpök megpróbálnak átkelni a Bakacsin erdőn, majd elkeverednek Tóvárosba, ahonnan még pár napig utaznak a Magányos hegyig. (Itt egy szép nagy térkép a csapat útvonaláról, dátumokkal bejelölve a helyszínek) A harmadik részből kiderül, hogy teljesen feleslegesen vesztegették az idejüket, ugyanis ekkora, sőt ennél nagyobb távolságokat egy hatalmas goblin sereg (meg a nyomában Legolas és Tauriel) és a Szauron által agyongyötört Gandalf is képes megtenni egy, legfeljebb két nap alatt.

hobbit2

A filmek főgonosza, az albínó ork Azog az öt sereg csatája előtti nap küldi el kapitányát, hogy lovagoljon el Gundabadba erősítésért. Amint a térképen látszik, ez elég nagy távolság, de az ork és Legolasék is megteszik egy nap alatt oda-vissza. Ennek fényében amúgy érthetetlen, miért változott meg a film címe az eredeti There and Back Again-ről Az öt sereg csatájára. Majd egy teljes ork sereg elmasírozik a Hegyhez ezalatt a rövid idő alatt, teljesen meglepve a törpök, emberek és tündék seregét.

Tényleg amúgy, hogy fordulhat elő szinte mindegyik hadsereggel, hogy csak akkor vesznek észre egy ellenfelet, amikor már ott állnak előttük egy íjlövésnyire? A tündék meglepték az embereket Suhatagban, a törpök meglepték a tündéket, az orkok először meglepték a tündéket, az orkokat és az embereket, majd a második goblin sereg megint meglepett mindenkit. Ennyire nem érdekel senkit Középföldén a hírszerzés? Ebben a tekintetben ráadásul A Gyűrűk Ura filmekig – cselekmény szerint – eltelt  60 év sem hozott hadügyi forradalmat. A Helm szurdok ostroma közben az uruk hai-ok nem veszik észre, hogy a hátukba került Éomer lovas hadteste és egy mozgó erdő, Minas Tirithnél pedig a rohani hadsereg galoppozik észrevétlenül az orkok mellé. Talán nem is a teleportáció volt a legzavaróbb a Hobbitban.

Nektek mi volt a problémátok a filmekkel?