Szakáll nélkül nincs hoki

Férfi ember ékessége a szakáll – tudni ezt már évszázadok óta, sőt, nemrég újra felfedezte magának az emberiség, ismét divatba jött. Ma már egyenesen hipszterség szakállat hordani – még akkor is, ha egyesek szerint ismét leáldozott a szakállak kora –, az arcszőrzethez ráadásul komoly nemzetközi mozgalom is tartozik. A No Shave November (vagy Movember) lényege, hogy felhívja a figyelmet a prosztatarák-szűrés fontosságára. Hogy ehhez miért kell bajuszt vagy szakállat növeszteni, rejtély, de jó buli.

Szerző: Földi Bence

Vannak azonban olyanok, akik nemcsak menőségből, hanem hagyománykövetésből döntöttek úgy, hogy nem borotválkoznak egy ideig. Az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) rájátszásában szereplő hokisokról van szó, akik attól fogva nem nyúlnak arcszőrzetükhöz, hogy először pályára lépnek a bajnokság ezen szakaszában. Ha csapatuk elbukja a Stanley-kupáért zajló harcot, vagy éppen megnyeri azt, ismét előkerülhetnek a borotvák. Vagy sövényvágók, kinek mi.

Scott Parker Colorado Avalanche

Scott Parker (Colorado Avalanche)

Mi ez az egész?

Az egész a nyolcvanas években kezdődött, az akkor világverő New York Islanders csapatának hokisai növesztettek bozontot. Állítólag az Islanders svédjei kölcsönözték a tradícióvá vált szakállat, méghozzá honfitársuktól, Boris Beckertől. A később táskamárkát alapított teniszező Wimbledonban maga is úgy járt el minden évben, ahogy később a hokisok: addig nem borotválkozott, amíg ki nem esett vagy nem nyert (ötször össze is jött neki a tornagyőzelem).

És hogy mire jó a rájátszásban növesztett arcszőrzet? Két haszna is van. Az első hasonló az uniformisokéhoz: egységbe kovácsolja a csapatot, ha mindenki hasonlóan néz ki, nincsenek piperkőc műmájerek, akik mindig különcködnek és önzőznek. Ez nem az a sportág. Másrészt az alapszakaszt követően a playoffba jutott hokisok beszámoltak arról, hogy minden reggel, amikor felkeltek és belenéztek a tükörbe, meglátták a borostájukat/szakállukat. Ez egyből emlékeztette őket arra, mire is készülnek, így az, hogy a borbélynak kevesebb pénz jutott, erősítette a hokisok koncentrációját is.

Legyen? Ne legyen?

Itt van tehát egy cirka három évtizedes hagyomány, amelyet most egy tévétársaság dobott volna a kukába. Az Egyesült Államokban az NHL-meccseket közvetítő NBC Sports igazgatója, Mark Lazarus a minap kijelentette: „A játékosoknak biztosan nem fog tetszeni, de azt szeretném, ha mindannyian abbahagynák a szakállak növesztését. Mutassák meg az arcukat! Beszéljünk arról, hogy milyen fiatalok és vonzóak ezek a játékosok! (…) Tudom, hogy ez egy fontos tradíció és babona, de azt gondolom, ezek a szakállak gátolják azt, hogy a játékosokat könnyebb legyen felismerni. Hogy a szurkolók azt mondhassák, jé, ez az ember tök úgy néz ki, mint az a srác a szomszédban.” Lazarus hozzátette: ezen javaslatára senki sem hallgatott, így egy ideig még nincs veszélyben a rájátszásban növesztett arcszőrzet.

Henrik Lundqvist New York Rangers

Henrik Lundqvist (New York Rangers)

Nem csoda, hiszen ennél nagyobb baromságot ki nem lehetett volna találni. Egyrészt azért hülyeség, mert a fentiekben már kifejtett komoly sporthagyományt nem lehet csak úgy sutba vágni. A szakállnövesztést nemcsak a sportolók, hanem a drukkerek is be szokták vállalni, így még közelebb érzik magukhoz a csapatot. A sportág imázsa sem a borotvált modellfiúkban ölt testet, hanem a kemény, akár szakállas, akár sebhelyes férfiakban, akiknek többnyire hiányzik legalább egy foguk.

Nem szabad rossz irányba elindulni

Ugyanakkor érdemes Lazarus felvetésének indoklására is vetni egy pillantást: azt kéne látni, milyen vonzóak a hokisok. Tény: a hokisok többnyire inkább sebhelyesek és baltaarcúak, de ha ezt még szakáll is fedi, nehéz rámondani bárkire, hogy bejövős. Lazarus mondataiban erősen benne van a jégkorong további kommercializálásának gondolata, a tévétársaságok minél több lóvét szeretnének keresni, ezért könnyen megkülönböztethető, jóképű sztárokra van szükségük. Nem tudni azonban, hogy ha betiltanák a rájátszásban hordott szakállat, hol lenne a megállás. Tegyük még izgalmasabbá a játékot, hogy még több pénz folyjon be? Legyen nagyobb a kapu, alig legyen védőfelszerelés a kapuson? Játsszon több hokis egyszerre, alakítsuk át teljesen a sportágat csak azért, hogy több lóvét vehessünk ki belőle?

Ezt nyilvánvalóan nem szabad hagyni, hiszen sokan éppen azért szeretik a jégkorongot, mert kemény, pörgős sportág, ahol férfias küzdelem folyik. Éppen ezért jó, hogy senki sem támogatta.