A szakáll az új bajusz
A hipszterbajusz után már a hipszterszakáll is elterjedt – szakáll-kultúrtörténet és favágószexualitás következik.
Lillával nagyon egy rugóra jár az agyunk – reggel a Favágódalról posztolt Facebookon, miközben anyagot gyűjtöttem a favágószexualitás, a hipszterbajusz és a Nagy Arcszőrzet Visszatérés témakörében… Mert lézető jelenség, és nemcsak a bulinegyedben látni egyre több szép, nagy szakállat, hanem elkezdett például a budai művészbulvárra (Bartók Béla út) és a “körúton kívülre” is átszivárogni. Divat lett, egyszóval, már nem az ál-ápolatlan hipszterek kiegészítője, hanem sokan és sokféle okból növesztik meg. Movember, viszketés, pattogzás, kisfiús kinézet levetkőzése, kényelem, és persze a jól bevált lázadás is benne van. Az elvárt, elegáns és “szép” viselet, ha lehet ilyet mondani még mindig a simára borotvált arc, és a rövid, diszkrét, fésült haj a férfiaknál. Semmi vademberes bozót, felnyírás, manbun vagy pornóbajusz.
A borotválkozás amellett, hogy kábé a világháborúk óta elterjedt hagyomány, egyben egyfajta felnőtté válási és férfiassági rituálé. Apáról fiúra szálló mozdulatok, praktikák és gyakorlatok avatják be a szájuk felett pelyhedző kamaszokat a nagybetűs Férfiasságba. Emellett persze biznisz is, az illatszergyártó cégek persze hülyék lennének kihagyni ezt a lehetőséget, hogy krémeket, habokat, géleket, balzsamokat, after shaveket, pengéket és egyre több pengés fejeket fejlesszenek a piacra, hogy megfogják a szépészkedésre a férfiakat.
Ahogy már annyiszor a történelemben, és a divat történetében, az arcszőrzettel kapcsolatban is megfigyelhető a ciklikusság. A sima arc divathulláma a világháborúk környékén indult el, ekkor még gyakran vékony bajuszt hordtak a férfiak, aztán kettévált a világ a jófiús, teljes simaság és a rosszfiús borosta mentén. A hippikorszak felkarolta a loncsos szakállat, a hosszú, kócos hajat, leginkább azért, mert fürdeni, tisztálkodni amúgy is ciki volt szerintük, a társadalom elleni lázadásuk egyik eleme volt az ápoltság szándékos elhagyása, a külsőségek elértéktelenítése. De a a magyar beatkorszakot is hasonló vadember-frizurás arcok jellemezték, hasonló megfontolásból. A rendszer a 80-as években üldözte is a “normálistól” eltérő kinézetet, próbálta tiltani a farmer mellett a hosszú hajat és a szakállat, részben azért, mert a Krisztus-ábrázolásokra emlékeztetett néhány embert. Aztán a lázadó szubkultúrák úgy maradtak, a szakáll elkezdett valami radikális kívülállást jelenteni, főleg amikor a metroszexualitás is elkezdett terjedni. Szóval a XX. század leginkább sima időszak volt.
A ciklikusságból kiindulva, és mivel a XIX. még a szőr százada volt szinte egyenesen következik, hogy a XXI.-ben elterjedhetett a hipszterbajusz, a nagy szakáll, a favágószexualitás divatja. A társadalom és a hagyomány leépítésének igénye megint kiterjedt a fiatalok nagy csoportjaira, a posztmodern szakáll ironikus és azt üzeni, “én megtehetem”. Ennek az érzésnek az eredete megintcsak a simaság hagyományából indul – ahol dresszkód van, vagy különösen fontos üzeneteket közvetít az ember külseje (például a politikában vagy a bankszakmában), ott bizony nem elfogadott a szakáll. A politikában bizonyos vezetőkkel, elődökkel való azonosulást (pl.: Fidel Castro) jelenthet, illetve 2011 után a terrorizmust, az idegenséget, idegen szokásokat is összemosták a szakállal. A nyugati férfi (a fehér, középosztálybeli, keresztény, privilegizált férfi) borotválkozik. Aki viszont nem ilyen, és mégis modern ember, az ezt a szakállal is jelezheti. Megteheti, hogy megnövesztheti, mert nem köti dresszkód, akár főnöke sincs a hagyományos értelemben, és nem kell belesimulnia egy csapatba, ahol az összetartozást az egységes kinézet is erősíti. A posztmodern szakáll tehát igazán nagy önbizalmat és természetes férfiasságot sugall, ápolatlan bozótok helyett pedig pontosan nyírt, fésült és karban tartott szőröket hordanak a legtöbben.
A metroszexualitás után pedig nemcsak az arcszőrzetben jött újra divatba a férfiasság, a nyers erő és a kifinomult ízlés keveréke: a favágószexuálisok (vagy lumbersexual, ha úgy jobban tetszik) a tetoválásokat, a kockás inget, a hózentrógert, a nagy bakancsokat, a természet tiszteletteljes legyőzését (kirándulás, sziklamászás, famegmunkálás) is divatba hozták.
A cikk megírásához az Art of Manliness podcast ötödik adását is felhasználtam.
Nyitókép innen, a magyar bajuszos képből pedig a Balkan Tango nyom pólókat.
