Gépek lázadása

Az biztos szerintem, hogy ha egyszer lesz gépek lázadása, a bankautomaták és az önkiszolgáló kasszák vezetésével fogják lerohanni az emberiséget. De miután nemrég láttam a Kódjátszmát, eszembe jutott, hogy bár újra és újra felmerül, hogy egy-egy számítógép átment a Turing-teszten, nem biztos, hogy ettől, vagy csak ettől kell félnünk a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.

Cyberpunk paranoia

A hetvenes és a nyolcvanas évek popkultúráját még elevenen foglalkoztatta, hogy hova is fog vezetni, ha egyre több és okosabb számítógép áll majd az emberiség rendelkezésére. Aztán ez a para valamikor elmúlt, jöttek új parák, és egyre több és okosabb gépet engedtünk a közelünkbe – okostelefon, okostévé, nextgen konzol, tablet, roborporszívó – alapvető, hogy már nem félünk a technikától. Persze az alaptéma: a gondolkodó gép, az emberi elme korlátai és a hatalom akarása, hogy ilyen filozófikusan fogalmazzak, ugyanúgy működik azóta is, a kiváncsiság és a paráztatáshoz való vonzódás nem múlt el, körülbelül az ipari forradalom óta.

panicposters.com

Amikor viszont olyan, nyilván szándékosan túlzó címeket olvasunk, hogy a robotika vagy a mesterséges intelligencia-kutatás ilyen-olyan szuperszámítógépei bárkivel elhitetik, hogy egy ukrán kisfiú írja a válaszokat, azért meg szoktunk ijedni. Valaki létrehozta a frankenterminátort, aki majd teremtője ellen fordul, és vége az emberi civilizációnak. A valóság azonban az, akármennyire is jól hangzik, a Turing-teszten átmenni nem jelent semmit.

Aki látta a Kódjátszmát, biztos emlékszik a vége felé arra a jelenetre, amikor Turing arra kéri a vallatóját, pár perc kérdezés után állapítsa meg, embert vagy gépet hallott. A filmben is felmerül az egyik buktatója a módszernek – mi van, ha egy ember bukik el a teszten? És vajon tényleg gondolkodik egy gép, ha öt percig fenn tudja tartani annak látszatát? Nyilván nem, csak úgy csinál, mintha. Imitál, előre megadott lehetséges válaszok közül választ, de újat, ironikusat vagy akár hamisat nem feltétlenül tud létrehozni abban az értelemben szándékosan, ahogy egy emberi megnyilatkoztatás ilyen lehet. (Kezd kibújni belőlem a nyelvész, de nem lesznek beszédaktusok, nyugi.) Ha pedig a gépünk nem tud nekünk hazudni vagy ironizálni, akkor még biztosan nem érte el a mesterséges intelligencia azt a kommunikációs szintet, amit már kisgyerekek is értenek és létre tudnak hozni – szándékosan. A szándékosság ugyanis fontos tényező, biztos mindenki Cleverbotozott már, ami bár remek szórakozás, még valamiféle tudatosságot is láthatunk mögéje ha nagyon akarunk hinni benne, de valójában nem tud többet, mint egy adatbázisból választani – hol helyesen, hogy kevésbé helyesen.

Eugene és HAL 9000

isksoft.com

Legutóbb Eugene-ről terjedt el az interneten, hogy átment a Turing-teszten, ami egyrészt nem is volt igaz, másrészt magáról a híres Turing-tesztről is bebizonyosodott a kigondolása óta eltelt több, mint 50 évben, hogy nem több egy érdekes gondolatkísérletnél. A teljesítés feltételei közül sokat nem is Turing fektetett le, és az egész teszt túlságosan a nyelvre korlátozódik – Eugene ezt a tulajdonságot használta ki, amikor 13 évesnek és ukránnak adta ki magát. Így nem kellett az anyanyelvből, a korból és a földrajzi eltérésekből adódó különbségekről számot adnia, ahogy az ebből fakadó kommunikációs hibákért sem lett felelős. A készítők kijelöltek egy beszélőt, akit a bot meg tudott jeleníteni egy ideig. Az, hogy így meggyőzhetett bárkit arról, hogy valójában egy másik emberrel beszélget, már nem meglepő, de a teszt teljesítése vajon jelent-e bármi többet annál, mint amikor sakkban vagy pasziánszban győz le minket a számítógép?

Ugyanakkor óvatosságra is int minket a hasonló programok felbukkanása, bár HAL 9000 és a világuralomra törő óriás iPod még messze van – egyelőre csak kiszolgálnak minket a gépeink. Nézzük bárhonnan, de egyelőre az emberi intelligencia dicsősége olyan gépeket programozni, amelyek célja mások meggyőzése emberi voltukról. Eugene sikeresen kiszolgálta programozóit, érzelmek, szándékosság és cél nélkül. Tehát a gépek lázadása az őket létrehozó emberiség hibája, ugye? És bár a technofóbok úgyis csupa olyat fognak vizionálni, hogy bionikus kezek a saját hústestük ellen fordulnak, vagy az okostelefonok végleg eltörlik a szemtől szembe kommunikációt, (és még akár igazuk is lehet), de évekkel ezelőtt a mozi, az előtt a vasút, még korábban pedig a könyv, az írás vagy a képrögzítés volt felfoghatatlanul futurisztikus, ezáltal idegen és félelmetes technológia. A 2010-es évek sci-fijei pedig már többé nem a gépekbe vagy óriási, felfoghatatlan és felismerhetetlen szörnyekbe kihelyezett gonosszal szemben játszódnak, hanem az ősi, elemi, mindenkiben és mindenben eredeténél fogva jelen levő gonosz a főszereplő – lásd például az Alien univerzum időben első (Nyolcadik utas) és utolsó (Prométheusz) filmjét.

Szóval a mesterséges intelligencia fenyegetésének a központja nemcsak áthelyeződött, a technikához való viszonyunk is megszelidült, Siri érzelemmentes robothangja vagy a translate felolvasó funkciója hasznos és kedves, mindennapi lett. A mesterséges intelligencia létrehozása és jelenléte pedig egyre kevésbé a nyelvben van. Mókás félrefordítások, rettenetes önfeliratozó Youtube-videók és autokorrekt hibák között élve nem is tűnnek olyan okosnak a gépeink. A nemnyelvi, de cselekvő gonosz lett az új para, az ismeretlentől való félelem már önmagunkra vonatkozik, arra, aki megtanítja HAL-t gyilkolni.

arabesqueint.com