Oldie but goldie – Indie-láz

Kétezres évek eleje! Tisztán emlékszem, hogy általános isi vége felé ülök a tévé előtt, és a barátaimmal nézem a VIVA vagy az MTV2 toplistáját. Marilyn Mansont ekkor taszítja le a trónjáról az Arctic Monkeys, az I Bet You Look Good on the Dancefloorral. Barátaim azt kérdezik: „Hogy lehet, hogy ez a sz*r  lett az első Marilyn Manson helyett?” Én meg totál összezavarodom. Mert egyrészt épp a Mansonos pólóra spórolok, amit a Headbanger nevű boltban akarok megvenni, aminek egyébként ekkor még kiejteni se tudom a nevét, másrészt meg, valahol bejönnek nekem ezek a sarki majmok. Zsíros hajú suhancok, zúzós dob és gitárszólók, dallamos énekkel tűzdelve. 

Aztán a gimi első éveiben már csak indie-t hallgatok. Az MTV2 mindennapjaim hangja, MP3 lejátszómon a Kispál mellett már csak ennek a műfajnak a képviselői szólnak. Egyre több kócos zenekarvezetőre crusholok rá, az Arctic Monkeys minden számát betéve tudom, viszlát Marilyn Manson, viszlát System of a Down (akiknek a dalszövegeiből anno fordítást készítettem egy uncsi nyáron), új éra következik.

I N D I E!

Malasztos tinikorom zenéjének szól most ez az hommáge, a [számomra] legjobb korai indie-dalokkal. Ma már persze az indie sem a régi, nincs is ezzel baj, csak én még koszosan, amatőren, elhanyagoltan szerettem. Amolyan konszolidált grunge volt ez nekem.  De nem vagyok buta, a mai FOALS-os hangzást sem vetem meg, szép zene, csak a mocsok, az hiányzik. Jöjjön a szokásos ötszámos lista, tőlem nektek!

Ha már Arctic Monkeys, akkor

The View from the Afternoon

Hát micsoda zúzdával kezdődik ez a terjedelmes című szám! Imádom. Alex Turner hangja pedig már itt is egy kórusos minor és egy elkínzott tinédzser keveréke. A későbbiekben egyébként egyre szebb és kiforrottabb lesz ez a bizonyos hang. A legszebben számomra a 505-ban szól, a világ egyik legerotikusabb számában. No, de a View from the Afternoon a nyers dobszóló mellett a szaggatott gitárjátékkal is szétcincálja az agyunkat. Emellett adott egy relatíve hosszú, cserében nagyon ízléses fekete-fehér klip, kevés akcióval. A fókusz a doboló srácon van, ezt külön dicséret illeti, mert a dobosok nagyon alulértékeltek a zenetörténetben. Pedig valójában ők a zenekarok karmesterei, az ő játékukra hangolódik a szívverésünk.

We Are Scientists: The Great Escape

Hasonló szaggatott gitár, mókás klip, egyenarcú kaliforniai fiúkák. Nem nagy kunszt ez a szám, de engem valamiért nagyon megfogott anno. A zsíros haj itt már attribútummá válik (ezt azért nagyjából – hál’istennek – a mai indie kinőtte). A zenekar egyébként egy-két híresebb számuk után eltűnt a süllyesztőben. Követi valamelyik olvasónk a pályafutásukat? Update-eljetek minket!

Bloc Party: She’s Hearing Voices

A Bloc Party más irányvonalat képvisel, mint a lista többi tagja. Ők az egyik első electro-irányba is elmozduló indie zenekar, sőt, Dizzee Rascal angol rapper is nagy hatással volt a zenéjükre. Igazi csemege, márcsak Kele Okereke énekes érdekes hangszíne is kiemelte őket a szcénából. Első számaik (pl. Two More Years) még elég lájtik voltak, de aztán egyre jobban ráfordultak az elektróra. A mai indie abszolút origói ők.

Interpol: Slow Hands

Gyerekek, ezt a zenekart érdemes megjegyezni. Az Editors mellett ők viszik legjobban tovább a post-punkos Joy Division-vonalat. Elképesztően gyönyörű dalszövegek, búgó mély hang. A szívem húrjait pengetik, na! Egyébként, csak mondom, hogy a Heaven Street Seven-es Szűcs Krisztián kedvenc szövegírója az Interpol énekese, Paul Banks Nem hiába. Nyáron jönnek a Szigetre. Gyertek Ti is! Én tuti ott leszek.

The Strokes: Reptilia

Julian Casablancas milliomos csemete zenekara, a The Strokes nevéhez illően tényleg beütött. Unott hangú, Michael Jacksont megszégyenítő ruhákba öltözött énekesünk durcás feje sok lány tudatalattijába beégett (az enyémbe pölö). Zúzosabb vonal, de még mindig nagyon dallamos. Sok klassz klipet köszönhetünk nekik, ebből jó sok zavarbaejtőt (például a Juiceboxét). De hát maga az énekes is ilyen. Első látásra számomra nem éppen egy Johnny Gold, de az első kiénekelt hangtól már megvett kilóra. Pont mint Joshua Homme a Queens of the Stone Age-ből.

Aztán persze még ezer zenekarral folytathatnánk a sort. The Killers, Kasabian, az emlegetett Editors. Szóval, srácok, közös múltidézésre hívlak Titeket! Nektek milyen számokat tartalmaz az Indie-Bibliátok? Kommentben várjuk!