Merre tovább Rukkola? II.
Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt írtam a Rukkola körüli változásokról. Akkortájt vette meg ugyanis az ország első közösségi könyvcserélős oldalát a Publio nevű kiadó. A felvásárlás híre a régi rukkolás felhasználók körében nem kis riadalmat keltett, ugyanis egy új, addig „tájidegen” elem jelent meg a rendszerben: a pénz.
Annak, aki nem ismerné az oldalt, röviden: a Rukkola egy 2012-ben indult, pontrendszeren alapuló könyvcserélős közösségi oldal. A felesleges könyveidet feltöltheted, pontot kapsz értük, majd ezeket a pontokat be tudod váltani más felhasználók által elérhetővé tett könyvekre. A játékszabályok persze ennél azért összetettebbek. A Rukkola az évek folyamán – többek között az igen aktív, önkéntes rukkolások közreműködésével – folyamatos fejlődésben volt. Ami azonban mindvégig állandó alap volt, az, hogy az egész egy alulról jövő, pénzmentes rendszer volt. Ez, valamint az alapítók által megalkotott egyedi hangvétel, hangulat volt az, ami igazán egyedivé tette az oldalt, amivel oly sokan tudtak azonosulni.
Amikor a Publio megvette az oldalt, az egyik első változtatásként bevezettek egy fizetős prémium tagságot. Azok a rukkolások, akik „happitányok” lettek, számos előnyben részesültek az oldal használata során a többiekkel szemben. Akkor a felhasználók között meglehetősen nagy volt a felháborodás, sokan érezték úgy, hogy ezzel a Rukkola eredeti szellemisége, a tagok közötti egyenlőség odaveszett. (A tavalyi posztomban szemezgettem is ezekből a kommentekből.) Sokan feladták már akkor, én is tudok olyanokról, akik ezután abbahagyták az oldal használatát. A különböző facebook-os felhasználói csoportokban is alábbhagyott az élénk közösségi élet, annak ellenére, hogy az új tulajok láthatóan áldoztak a honlapra, amely több ponton is ráncfelvarráson esett át. Én akkor azt tippeltem, hogy ha a tulajdonosnak nyereséges lesz az új, pénzes irány, akkor ezt a vonalat erősíteni fogják, ha viszont veszteséges, akkor bezárják végleg. A legújabb, pár napja bevezetett újítás az első feltevésemet látszik igazolni.
Január 9-én a kiadó vezetője, Alcser Róbert a Prerukk nevű felhasználói csoportban bejelentette ugyanis, hogy bevezetik a könyvek eladásának lehetőségét. Vagyis, a Rukkola a jövőben nem lesz más, mint egy könyves adok-veszek oldal, ahol (egyelőre még) lehet a régi pontrendszerben csereberélni is. Ez az átalakítás, bárhogy is szépítik, a régi oldal teljes leépítése felé mutat. Megvettek egy jól csengő márkanevet, vele egy gazdag felhasználói adatbázist, majd most átalakítják egy könyves Vaterává. Bár Alcser a posztjában úgy hozta fel a kérdést, hogy a tagság véleményére kíváncsi, és kérte, hogy véleményezzék az ötletet, de végül az egyik kommentnél csak kibújt a szög a zsákból, hogy két nap múlva így is, úgy is bevezetik. Vagyis teljesen mindegy, hogy ki mit mond, lesz és kész. (Azóta már van is.) A hír megint sokaknál kiverte a biztosítékot.
– Jesszus… Hol van már a régi rukkola?!
– Sehol, már régóta sehol.
Csak egy csalódott kommentváltás a sok közül. Egy másik, régi rukkolás ezt írja ugyanitt: „Eddig is könyvesboltban, molyon, ismerőstől vettem könyvet, ezután is ez marad. Bár gondolom pont nem számít semmit a véleményem.” Sokan azt nehezményezik, hogy az adásvételek során kötelező a postai küldés, vagyis ennyivel máris drágább lesz a Rukkolán egy könyv, hiszen aki el szeretné adni a könyvét, az nyilván a vételárra teszi majd rá ezt az összeget. Ráadásul a – manapság is a pontosságáról „híres” – Magyar Posta éppen nemrég szigorította meg a levélfeladványok maximális méreteit, ezután sok mindent csak csomagként lehet majd feladni, vagyis drágábban.
Kinek éri meg mindez? Természetesen a Publiónak, amely a vételárak 11%-át teszi zsebre (a prémium, vagyis fizető tagok esetén csak 1%-ot – vagyis megint csak ebbe az irányba terelik az embereket). Meglepő mindez? Egyáltalán nem, hiszen a tulajdonos pénzt áldozott a vállalkozásába, amiből szeretne nyereséget látni. Felháborodhatunk mindezen? Nem, mert nem a miénk a cég – még akkor is, ha sokan, akik részt vettek korábban a működtetésében, annak érzik. Vége a Rukkolának? Abban az értelemben, hogy mit is jelentetett a Rukkola éveken keresztül, igen, vége van. Hangulata nincs, közösség nincs, szellemiség nincs – ezek mind a piac áldozataivá váltak, elmúltak szépen csendben. Minden csoda három napig tart, nem igaz? Személy szerint én ettől függetlenül fogom még használni, mert még mindig egy jó dolog. Mondjuk pont nem adás-vételre, mert arra vannak sokkal jobb és olcsóbb oldalak. A fizetős tagságot is kerülni fogom, amíg nem lesz kötelező. Ha az lesz, azonnal törlöm magam. De szeretni már nem fogom, mert nincs mit.
