5+1 bitang jó regényadaptáció

Amikor írások filmre adaptálásáról van szó, akkor mindig valamiféle összehasonlításba kerül a két műfaj: melyik a jobb, miért az a jobb, mit kellett volna másképpen csinálnia a filmkészítőknek, mitől jó az a feldolgozás az eredeti szöveg relációjában. A rajongók olyan mértékig cincálják szét ezeket a filmeket, hogy egy-egy mondatot, jelenetet vagy bármilyen nüansznyi részletet is számon kérnek a stábon, ezzel pedig a lényeg fölött csúsznak el.

Bár nem mondható, hogy szakértője lennék a témának, de szimplán mint a közönség egy résztvevőjének az a véleményem, hogy az adaptáció akkor éri el a célját, ha az eredeti szövegnek a hangulatát, mondanivalóját, üzenetét át tudja venni és közvetíteni. Ha ez megvalósul, akkor ezek a feldolgozások önmaguk jogán is értékelhetőek lesznek, pusztán egy filmként, összehasonlítás nélkül. Ilyen alkotásokból ajánlanék most 5-öt, plusz egyet.

Interjú a vámpírral (1994)

Sokat beszélek erről a filmről (és a könyvről is). Nagyon sokat. Mintegy kis kultúrmissziómként kezelem az ügyet, hogy a kánonban végre megfelelő helyre kerüljön ez a két alkotás, ami az én világomban a vámpírkodás alfája és omegája. Amikor még a vámpírok vámpírok voltak, tudjátok…
A harmincéves Brad Pittért és a csöpp Kirsten Dunstért mindenképp megéri, de azért elmondanék még valamit. Nem titok, hogy nem tartom túl nagyra Tom Cruise-t sem emberileg, sem színészként. Viszont mióta csak először láttam az HBO-n ’97-’98 tájékán ezt a mozit, sziklaszilárd meggyőződéssel állítom, ez az ember egyetlen szerepre volt tökéletes, és arra senki más nem lett volna az, ez pedig Lestat de Lioncourt figurája. Zseniális, klasszikus.

Az eredeti: Anne Rice – Interjú a vámpírral (Vámpírkrónikák I.). Fun fact, a film forgatókönyvét is ő írta (nem úgy, mint a szintén Rice regényéből készült Kárhozottak királynőjéét. Olyan is lett.)

Veszedelmes viszonyok (1988)

Egy marék gazdag francia a 18. században, akik csakúgy passzióból szórakoznak egymás érzéseivel és kavarják a kakit. Dióhéjban.
Mindenki roppant ellenszenves, de el is távolítja tőlünk a karaktereket a rendező.
Amíg ezt a filmet nem láttam, sosem éreztem rá különösebb (sőt, semmilyen) késztetést, hogy John Malkovich-hoz vágjam a bugyimat. Hiába, no, tud a fickó.
Most komolyan, srácok, szürkeötven? Na, ne már. Nézzétek inkább ezt, vagy ha nem elég, olvassatok Sade márkit.

Az eredeti: Choderlos de Laclos – Veszdelmes viszonyok. Fun fact, 1989-ben is készült egy feldolgozása ennek a sztorinak Milos Forman rendezésében, sőt, a kilencvenes évek nagy kultfilmje, a Kegyetlen játékok szintén ennek a regénynek a modern környezetbe helyezése.

Bíborszín (1985)

Az előzőekben említettekkel ellentétben ez sokkal lehangolóbb és komolyabb témát feszeget.
Whoopi Goldberg első nagysikerű alakítása Celie szerepében, Spielberg rendezésével.
„Csak nézd meg magad, nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy.” – nagyjából ezekkel a problémákkal foglalkozik a film cselekménye az azt felölelő 40 év alatt. Nőjogi, feketejogi, fekete nőjogi kérdéseket boncolgat két és fél órában igencsak megindító módon.

Az eredeti: Alice Walker – Kedves Jóisten.

Trainspotting (1996)

Őszintén, nem tudom, kell-e mondanom bármit is erről a filmről. Tényleg, hát létezik még ember a földön, aki nem látta (jó, a kérdés költői, én is ismerek ilyet, aki ráadásul skót és büszke…)?
Bátran ajánlom széplelkű kislánykáknak, ha nemcsak énekelni akarják látni a 26(!) éves Ewan McGregort, hanem mondjuk heroint lőni is. Nekik azért még legalább egy angol feliratot javaslok hozzá.
Szuper hír, hogy talán jövőre végre kapjuk a folytatást is.

Az eredeti: Irvine Welsh – Trainspotting. Fun fact, Welsh több írásából is készült már film, többen ezek közül a Trainspotting színészeivel. Ez itt a reklám helye: a Mocskot is nézzétek meg, félelmetes amit James McAvoy lenyom benne.

Forrest Gump (1994)

Ez is olyan klasszikus, hogy nem is tudom, mit mondhatnék még róla. Nem reprezentatív felmérésem alapján úgy vettem észre, viszonylag baromi kevesen tudják, hogy ez egy regényadaptáció és még kevesebben olvasták a könyvet. Hiba. Srácok, ha legalább annyira szeretitek ezt a filmet, mint én (és erre a listára csak a kedvenceim kerültek), akkor olvassátok a könyvet is – minimum dupla annyi ideig élvezhetitek a sztorit, mint a képernyő előtt!

Az eredeti: Winston Groom – Forrest Gump

A plusz egyedik – Az utolsó angol úriember (2013)

A BBC/HBO ötrészes minisorozata Cumberbatch-rajongóknak alap, a többieknek pedig vonzó lehet, ha szeretik

• a sorozatokat,
• a jó nőket (Rebecca Hall!!),
• a világháborús történeteket,
• a kosztümös filmeket,
• a szerelmi szálakat,
• a brit akcentust,
• az igazán szépen megírt szövegeket.

„A romantikus történet azonban több mint szerelmi dráma, Tietjens egy opportunista és dekandens világban küzd a társadalmi rangja által megkövetelt elvekért.”

Az eredeti: Ford Madox Ford – Parade’s end. Fun fact, Benedict számára – hogy idősebbnek és kövérebbnek tűnjön – állítólag azt találta ki a rendező, hogy szorongasson két barackmagot a szájában a felvételek ideje alatt. Nem tudom, mit gondoljak erről.

Ezek voltak az én kedvenceim tehát, de persze ezt a listát bőven lehetne mivel folytatni. Ti mely filmekkel egészítenétek ki?

A kiemelt kép forrása.