Régi jó sorozatok – Minden amit a Szupercsapatról tudni szerettél volna
A ’90-es években felnőtt generációnak egyik közös nagy alapélménye a ’80-as évekbeli amerikai sorozatok nézése lehetett. MacGyver, Magnum, Knight Rider, Baywatch, és persze a Szupercsapat. Jelen, potenciálisan cikksorozat-indító posztunkban ez utóbbit vesézzük ki.
1983-ban mutatták be a Szupercsapat pilotját, amelynek forgatókönyvét Stephen J. Cannell és Frank Lupo írta. A sorozat kiugró népszerűségnek örvendett, gyakran az összes tévénéző háztartás ötödében a Szupercsapatot nézték az USA-n belül. A nézettség a negyedik évad során zuhant vissza jelentősen, az első három évadban mindháromszor a tíz legnézettebb sorozat között volt, a negyedik évadban a harmincadik lett, az ötödikben pedig már csak az ötvenharmadik helyet tudta megtartani, nem csoda tehát, hogy nem kért további részeket az NBC.
A bukás oka valószínűleg az lehetett, hogy a sorozat kifulladt. Az évadok során sem a sorozat felépítésében (az egyes epizódok közt szinte semmilyen átívelő szál nem volt, és az ügyeket is nagyjából hasonló módszerrel oldották meg mindig a hősök), sem a szereplőgárdában (a női szereplők változásait lásd lejjebb) nem történtek olyan jelentős változások, amelyek a sorozat fejlődését elősegítették volna. A negyedik évad végén elfogta a csapatot a hadsereg, ám a börtönbe zárás helyett Stockwell tábornok inkább felbérelte őket, és az utolsó évadban az ő megbízásából tevékenykedtek, új típusú ellenfelekkel harcoltak, helyi bűnözők helyett nemzetközi kémekkel. Ez a változás egyrészt későn jött már ahhoz, hogy megfordítsa a csökkenő nézettségi tendenciát, illetve a nézők egy részének nem nyerte el a tetszését, ami további nézővesztéshez vezetett.
„A Szupercsapat tagjai vietnámi veteránok, egy különleges egységben szolgáltak. A háború után azonban elítélték őket egy olyan bűnért, amelyet nem követtek el. Megszöktek, és azóta zsoldosokként segítenek a bajbajutottaknak, miközben továbbra is menekülnek a kormány elől.” – tudjuk meg a minden rész elején jelen lévő narrációból. Az üldöző katonai rendőrök gyakran fel is tűnnek a részekben, a negyedik és ötödik évadban pedig egyre nagyobb hangsúlyt kap a csapat vietnámi múltja, konkrét epizódokat a témának szentelve.
A Szupercsapatban ensemble-szereposztást láthatunk. Ez azt jelenti, hogy nem egy, hanem több egyenrangú főhősre épít a történet. Bár a katonai rangját tekintve Hannibál (George Peppard) a főnök, és hallgatnak is rá a többiek, mert ő tervezi meg akcióikat, a többiek is részletesen ki vannak dolgozva, és bőven van feladatuk. Templeton „Szépfiú” Pack a nőcsábász és svindler, megnyerő modorával érvényesül. Murdock (Dwight Schultz), a csapat pilótája őrült, két küldetés közt visszamegy az elmegyógyintézetbe, és ha Hannibál hívja, mindig kiszökik. Rosszfiú (eredeti nyelven B. A. Baracus – Mr. T alakításában) pedig a csapat „tankja”, ő a legkeményebb és legerősebb harcos közülük, és ennek ellensúlyozására nevetséges gyengékkel rendelkezik (fél a repüléstől). Ezen kívül már szinte a csapat részének tekinthető a fekete-piros festésű GMC Vandura furgon, amellyel hőseink közlekednek.
A sorozat könnyed humorral rendelkezett. Az egymással csipkelődő csapattagok beszólásai, vizuális gegek, és a komolyan nem vehető akciójelenetek miatt vált ennyire szórakoztatóvá és népszerűvé a sorozat. Bár rengeteget lőttek, törtek zúztak a Szupercsapatban, a képernyőn mindig úgy tűnt, hogy a golyók nem találnak el senkit, és senkinek nem esett bántódása. Emiatt szinte gyerekbarát a sorozat erőszakábrázolása. Még a sérült karaktereken sem látszik sem a vér, sem bármilyen más sérülés nyoma. Az üldözések után felborult autókból látjuk, ahogy kimásznak élve a rosszfiúk.
A sorozatot sok támadás érte a szexizmus miatt. Bár az első és a második évadban még szerepelt állandó női karakter (Amy – Melinda Culea, az első évadban és a második első felében; majd Tawnia –Marla Heasley, a második évad második felében), a Hannibált alakító Peppard rábeszélte a két készítőt, hogy nincs szükség nőkre a sorozatban. A széria formátuma is ezt támogatta, így a női jelenlét a damsel-in-distress szerepre korlátozódott, aki a részek elején a csapat segítségét kéri. A stábban sem kaptak jelentős szerepet nők, Judith Lenford színésznő, aki az negyedik évad végén kapott visszatérői szereplői státuszt, így nyilatkozott: „A sminkesen, a fodrászon és a jelmezesen kívül én vagyok az egyetlen nő a forgatáson.”
A sorozat ennek ellenére népszerű volt. Ezt az bizonyítja egész franchise alakult ki a Szupercsapat köré. Játékok, akciófigurák, Marvel képregények jelentek meg a sorozat szereplőivel, illetve könyvsorozat is íródott, amelyek pár epizód cselekményét bontották ki regény formátumúvá (egy kivétel van: Operation Desert Sun: The Untold Story – ez önálló történet). 10 könyv jelent meg a könyvsorozatban, az első hatot Charles Heath írta. 2010-ben pedig a 20th Century Fox bemutatta a sorozat alapján készült mozifilmet, amelyben modernizálva (Vietnám helyett iraki veteránok, stb.) és új színészek alakításában találkozunk újra a szereplőkkel. A sorozat zenéjét tartalmazó lemezt többször kiadták, a leghíresebb számot, a főcímzenét önállóan is.
A főtémát Mike Post és Pete Carpenter szerezte, hossza 90 másodperc körüli. Egy lassú dobpergéssel kezdődik a zene, amely alatt a sorozat egyik producere, John Ashley narrációját halljuk:
(Ten years ago / In 1972), a crack commando unit was sent to prison by a military court for a crime they didn’t commit. These men promptly escaped from a maximum security stockade to the Los Angeles underground. Today, still wanted by the government, they survive as soldiers of fortune. If you have a problem, if no one else can help, and if you can find them, maybe you can hire… The A-Team.
A narrációban történtek változások, ahogy előrehaladt a történet. A pilot és az első néhány epizód főcímében a narrátor azt mondja, tíz évvel korábban ítélték el a csapatot. Ahogy az idő haladt előre, ezen természetesen változtatni kellett, évszámmal pontosítva a dátumot. Az ötödik évadra pedig, amikor már a kormány alkalmazásába álltak a szereplők, teljesen elmaradt a narráció.
A fanfárral együtt elkezdődik a montázs is. A sorozat epizódjaiból kiválogatott vágóképek többségén akciójeleneteket látunk. Az első képeken az akciókból látunk részeket, felrobbanó autó, helikopterhajsza: a főcím felvillantja, milyen izgalmakra számíthat, aki a sorozatra kapcsol. Ezután kezdődik a színészek bemutatása, sorrendben George Peppard, Dirk Benedict, Dwight Schultz és Mr. T. Amíg volt állandó női szereplő a sorozatban, őt is feltűntették a stáblistán. A főcím végén pedig nem csak a készítő, de néhány egyéb fontos munkatárs nevét is kiírják. Így például a főbb producereket (Lupo és Cannell mellett a narrátor John Ashley, valamint Jo Swerling Jr.), és meglepő módon a zeneszerzőpárost. Ebből is látszik, milyen jelentős szerepet szántak a zenének.
A szereplőkről 4-5 vágóképet kapunk, ezek rendszerint olyan jelenetekből származnak, ahol valami jellegzetes, a karakterre vonatkozó tevékenységet végeznek éppen. Hannibál például különféle jelmezekben szivarozik, Szépfiú állandóan mosolyog, Murdock egy koporsóból vagy egy menyasszonyi fátyol mögül bukkan elő eszelős fejjel, Rosszfiú berúgja az ajtót. Az évadok során természetesen változott, hogy melyik snittet vágják be éppen, de általában ezeket a cselekvéseket teszik a szereplők, ebben következetes marad a főcím. Amikor a szereplők neve megjelenik a képernyőn, a videó megáll. Ez a jelenség a korszak több sorozatfőcímére is jellemző, véleményem szerint az lehet az oka, hogy mozgóképre ráanimálni a feliratot költségesebb, és nem mindegyik producer akart erre külön költeni.
Még egy érdekes és önreflexív geg: Az első évad első néhány epizódjának főcímében Szépfiú bemutatása közben az egyik vágóképen átsétál Dirk Benedict előtt egy robot. Benedict fura arcot vág, amikor megpillantja. A robot egy cylon, Benedict előző sorozatának, a Battlestar Galacticának egyik szereplője. A cylonok azok a gonosz lények, amelyek ellen Benedict a Galacticában harcol, így felbukkanásuk érthetően meglepte Szépfiút. Az ilyen, a színészek korábbi munkáira való utalgatás meglehetősen ritka még a korszakban.
A sorozat első négy évadja nagyjából hű maradt az eredeti formulához. Az ötödik évadban a koncepcióváltás viszont megkövetelte, hogy a főcím is jelentős mértékben megváltozzon. Az érvényét vesztett narrációt elhagyták (és a főcímet is már magára a képre írták ki, piros háttér helyett), immár nem beszélt senki a főcím alatt. A vágóképek többségét is lecserélték, a szereplőket feltűnően sokszor látjuk katonai egyenruhában, ezzel jelezve, hogy immár ők is a törvény szolgálatában állnak. Két új szereplő került fel a stáblistára, a hadsereg vezetője, Stockwell tábornok (Robert Vaughan) és Frankie Sinatra (Eddie Velez), aki a csapat egy újabb segítője volt. A zene is megváltozott. A korábbi hangszereket leváltotta a szintetizátor, a zörejeket nem halljuk, és a tempó is megváltozott. Bizonyos részein hol lassabban játszották, hol felgyorsítva a főtémát, ami érthető, hogy kiváltotta az előző négy évben megszokott főcím kedvelőinek haragját.
A cikk 2012-es BA szakdolgozatom (Televíziós sorozatok főcímei, ELTE) szemelvényeiből áll össze. A pontos hivatkozásokért, vagy ha felkeltette a téma az érdeklődésedet, és szívesen olvasnál mást is, dobj egy e-mailt.