Az albérletkeresésről szűretlenül
Filter egy érdekes fazon. Már akkor geeknek titulálta magát, mikor itthon ez a fogalom teljesen ismeretlen volt a tömegek számára. Betűre ismeri a Star Wars-t, reggelire is képregényt eszik, és valószínűleg több szuperhősös pólója van, mint egy átlag nőnek cipője. Egy néhány évvel ezelőtti Szigeten ismerkedtünk össze kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után, nála valószínűtlenebb embert keresve sem találhattam volna ott. A haverjaihoz készült szerepjátékozni, de út közben szóba elegyedett egy lánnyal, aki meggyőzte, hogy tartson vele a fesztiválra. Aztán egyszer csak benn találta magát, a lányt viszont sehol sem, ezért úgy döntött, ha már itt van, legalább erőnléti edzést tart a májának. Tőlem cigit próbált tarhálni hajnalban, és mivel kedvesre ittam magam, szerencséje volt. Már ekkor fény derült ragadványnevének eredetére: csálé fogaival úgy tépte le a cigi szűrőjét, mint nyest a kisnyúl fejét. Ismeretségünk érthetetlen módon azóta is megmaradt. Noha a napi egy doboz tigrisszofiról már hónapok óta leszokott, Filter alkalomadtán rá-rágyújt egy szálra, ilyenkor – társaság híján – nagy ritkán rám csörög Skype-on, hogy a maga szokatlan módján elmesélje, éppen mi piszkálja a csőrét.
Képzeld, elkezdtem albérletet keresni. Igen, megint, mert már tele a tököm, hogy órákat utazom melóba, meg onnan haza anyámhoz. Főleg, mikor hazafelé menet előttem suhan ki a HÉV a megállóból, én meg fél órát várok, míg jön a következő. Na meg az sem állapot, hogy a kallereket névről ismerem, szinte már meghívnak sörözni péntek estére, annyit találkozunk.
Szóval nézegetem neten a kecókat, hát pajti, beszarás, hogy mi megy. Száztíz rongy plusz rezsi havonta egy cipőtalpnyi lyukért?! És még mosógépet meg hűtőt is én vegyek? Mi vagyok én, Csekonics báró? Ha azt akarnám, hogy lehúzzanak, nem lakásbérlésen agyalnék, hanem bevásárolnék a Teleshopból. Ha meg csak szobát nézek, az ötven-hatvan, és hozzá a rezsihányad. Drága mulatság azért, hogy más után mosogassak meg nyaljam tisztára a padlót.
Ami meg egy nüansznyival olcsóbb, egytől egyig pocsék helyen van. Múltkor is elmentem megnézni egy lakást rákosakárhova, a biztonság kedvéért becsusszantottam a farzsebbe az útlevelet, „hátha ide már kell”-alapon. De mikor megérkeztem, pajti, na az mindent alulmúlt. Azt hittem, csak én lesem meg a kecót, de a francokat! Ott voltunk vagy húszan, egyetemista kislánykák anyucival-apucival, öreg, fiatal, kutya, macska, minden. Aztán valamelyik gyökér elindította a licitet, hogy ő bizony többet is adna az egész kuplerájért, én meg azt éreztem, hogy szétvet a düh, attól féltem, Hulká alakulok, szabályosan zöldült a bőröm. Jó, oké, persze, szerinted mindig csak beképzelem. Amúgy havi hatvanötről indult az összeg, én nyolcvanötnél vettem fel a kabátom és kilencven tájékán tettem be magam mögött a kaput.
Ja, de találtam egyébként olcsóbbat, ami nem a városhatártól kétnapi járóföldre van. A Népszínház utca mond neked valamit, pajti? Oké, hogy csak hetven az egész rezsivel, mindennel együtt, de számoljunk már utána egy kicsit! Életbiztosítás havonta egy ötös legalább, de ki kell váltani a fegyverviselési engedélyt, ahhoz a tanfolyamot meg a vizsgát is meg kell csinálni, gondolom az sem két forint, meg a pisztoly, meg a lőszer… Mi az, hogy minek? Jártál te azon a környéken? Még a rendőrök is rendőrt hívnak, hogy legyen valaki, aki bekíséri őket. Jó, jó, oké, lehet, hogy kicsit elszaladt velem a ló. Tudod, a videójáték agresszívvá tesz állítólag. Amúgy rohadtul nem, de ebbe most ne menjünk bele.
Szóval itt tartok most. De a másik, amitől feszülnek az idegszálaim, hogy nem mindegy, ki vagy. A tulaj elvárja, hogy dolgozzál és legyen fix fizud – oké, eddig érthető –, de azt ne bulizd el, mert akkor már nem vagy rendes, normális ember, ne legyen csajod se, sőt, te legyél csaj! Lehetőleg egyetemista – bár nem értem, hogy egy egyetemistának honnan van keresete, bár én magamból indulok ki. Ha volt egy kicsi, egyet pislogtam és már nem volt.
És tudod mi a legnagyobb mázlim? Hogy se gyerekem, se állatom, mert ahogy nézem, őket sehol nem látják szívesen. Biztosan azért, mert szétrágnak minden bútort… meg azért a kisállat is okoz némi kárt, gondolom.
Szóval nincsenek túl fényes kilátásaim, de hé, hát neked is sikerült pajti, nekem miért ne menne? Ne válaszolj! Mindenesetre tényleg egyre sürgősebb lenne találni valamit, ismered anyámat, tudod miről beszélek. Már arra is gondoltam, ha minden kötél szakad, összekukázok egy kóbor macskát, veszek egy Babettát, aztán majd nyomom, mint Csoki az Üvegtigrisben. „És ne is legyek kemény?” Vágod.
Na jó, megyek, van még egy valag dolgom, majd koccanunk!
