˝Jobb lett volna el se kezdeni˝

Dohányzás és naplóírás, kondizás januárban és a Kőszívű ember fiai. Összeszedtük azokat a dolgokat, amiket nem lehet vagy érdemes elkezdeni, mert úgysem fejezzük be.

Naplóírás

A legtöbb ember kiskorában kezdi el, de sokan tiniként vagy felnőtt korukban is visszatérnek hozzá, részben érdeklődésből, részben lelki problémák miatt. A naplóírás abbahagyásának oka emiatt részben a sikeres terápiával is betudható, azonban biztosan vannak olyanok is, akik egyszerűen csak ráunnak.

Kötelező olvasmányok

Bár már évtizedek óta nagy divatja van a kötelezők rövidített változatainak – vagy csak a filmváltozat megnézésének -, sokan még mindig elkezdik olvasni a Kőszívű ember fiait, a Szigeti veszedelmet és Az ember tragédiáját. A lendület általában a számonkérésekig tart, és mikor leesik a nagy kő a szívekről, hogy nem nekünk kell számot adni Baradlay Ödön cselekedeteiről, az utolsó egy-kétszáz oldal már nem érdekel annyira, hogy befejezzük a könyvet.

Rossz sorozatok

Mindannyian belefutunk ebbe. Annyi olyan műsor van, ami egy szereplőjével, koncepciójával, történetével megfog minket, elkezdjük nézni, aztán – jó esetben – vagy rájövünk, hogy nem érdemes a sorozatra pazarolni az időnket, vagy csak évadok múlva eszmélünk, hogy bottal üthetjük az eltűnt idő nyomát. Az Így jártam anyátokkal, a Lost, a Walking Dead néhány évada mindenképpen ilyen.

Edzés januárban

Az újévi fogadalmak listáján előkelő helyen áll a testmozgás elkezdésének ígérete. A konditerembe járók számára pedig nincs annál bosszantóbb – ezt hallomásból tudom – , mint a januárban menetrendszerűen betoppanó tömeg. Februárra aztán az érdeklődés rendszerint megcsappan.

Legális és illegális drogok

Aki próbált már leszokni a dohányzásról vagy alkoholról, alighanem tudja, hogy nagyon nehéz leszokni, lassú és fájdalmas folyamat, visszaesni pedig könnyű. A legtöbb ember nem is leszokik, inkább csak hosszabb – rövidebb, esetenként akár évtizedekig, halálig is eltartó szüneteket tart.

Hittan

Sokan már akkor átéltek pár év hittan tanulást, amikor ez még nem volt kötelezően választható tantárgy az erkölcstan mellett. Engem például az elsőáldozásig eljuttatott az egyik általános iskolámban hittant tanító kedves néni humanizmusa és a pokémon-kártyákhoz hasonlóan gyűjtögethető, cserélgethető szentkép őrülete. A hittan tanár érezhette, hogy nem a hit erős a csoportban, mert felajánlotta, hogy aki az elsőáldozás után tovább jár, azt felviszi a templomtoronyba várost nézni. Ennek a csábításnak – azt hiszem ez a kereszténység egyik lényege – ellen tudtam állni.

Hangszertanulás

A zeneiskola olyan, mint a hittan, sokan elkezdik, elkezdjük, hogy aztán a sok szenvedéssel és unalommal járó szolfézs-alapozó időszak után, a konkrét hangszeres gyakorlás első éveiben rájöjjünk, hogy egyáltalán nincs hozzá tehetségünk, így inkább hagyjuk a francba az egészet.

Tanulás

Az az ember, akinek tanulnia kellene, bármilyen lehetőséget megragad. Nincs alantas pótcselekvés ilyenkor, takarítással, főzéssel, evéssel, TV nézéssel, olvasással, edzéssel, akármivel szívesebben foglalkozunk, mint a tételtanulás, memoriter magolás, lecke- vagy szakdolgozatírás. Egy kellően aljas ember egy ilyen cikk megírásától sem riad vissza.