Üdv a Titkos kertben, nem szabadulsz
Egy ideje már bőszen szívecskéztem Tumblrön és Instán a feedemben felbukkanó színezőkönyv oldalakat, de azon kívül, hogy elképesztő cukinak találtam az ötletet, nem érintett meg a dolog. Aztán egy amszterdami könyvesboltban belelapoztam egy egész sor felnőtt színezőbe és munkafüzetbe, és elvesztem.
Béna báránykákon, (vizsla)kutyákon és lakatlan szigeten rekedt pálcikaembereken kívül nem sokat rajzolgattam az elmúlt években, sőt, visszalapozva tök unalmasak a jegyzeteim és a füzeteim, aránylag keveset firkáltam. De mindig is szerettem VOLNA tudni rajzolni, szépet alkotni, de sem technikai tudásom, sem gyakorlatom, sem türelmem nem volt soha. Úgyhogy maradtak kockafejű vizslák meg rettenetes kép-szójátékok a margón. Most viszont kiélem a művészi hajlamaim a Titkos kert című színezővel
Johanna Basford, a Titkos kert rajzolója indította el valamikor tavasszal a hullámot. A kötetben aprólékos, finoman kidolgozott, mégis mesébe illő kertrészletek, organikus minták és néhány jópofa feladatos oldal is szerepel. A mi dolgunk pedig csak annyi, hogy előássuk az érettségi előtt elsuvasztott színes ceruzákat, szerezzünk egy hegyezőt (én ízlés szerint egy pink malacosat választottam), hogy aztán nekiessünk napokra-délutánokra a színezésnek. A könyvesboltban szemeztem még egy feladatos munkafüzettel, Eloise Renouf 20 ways to draw a tree and 44 other nifty things from nature könyvével, de megijesztettek az olyan oldalak, ahova nekem kellene 12 bogáncsot vagy 21 megsárgult falevelet berajzolnom. Majd ha az elsőt már készre színeztem. Úgyhogy maradtam az előrajzolt Titkos kertemnél, ahol szintén van pár feladat, de az én példányomban hollandul, úgyhogy az “amiről nem tudok, az nem fáj” elvet követve boldogan kihagyom az olyan utasításokat, mint “maak het bloemenpatroon af en voeg leuke details toe” vagy “voeg een zwerm vlinders en een bloemenzee toe”.
Ezért csak a színezés élményéről tudok beszámolni, a feladatokat kinéztem a megolkulcsból előre. Röviden: szuper. Kicsit hosszabban pedig: elképesztően szuper kikapcsolódás. Kislányként is szerettem színezni, és most újra átélem azt a flow-t és örömet, amit akkor, csak ugye közben történt pár dolog. Megtanultam kézzel írni, ezért a motoros képességeim, szem-kéz koordinácóm sokkal jobb, mint ovis koromban. Tudok direkt a vonalon belül, egyenletes erővel színezni, átmentet, mintázatot csinálni vagy minden vonalat eltűntetni. Amivel eddig elégedetlen voltam, amikor leültem alkotni, megszűnt, mert színezni, színeket válogatni magában is jó móka, az oldalakat precízen kiszínezni pedig öreg fejjel könnyű és szórakoztató. Mondjuk öt délutánig tartott a Titkos kert nyitóképét megcsinálni, minden levelet külön megfontolva és gyakran színt cserélve, de örülök, hogy ráérek ilyen vacakolásokra, és addig sem a képernyőt bámulom.
Mivel van egy tanító néni, Edit néni a családban, megkérdeztem őt is arról, hogy amellett,hogy kikapcsol, mire jó még a színezés, és a közismert motoros képességek javítása mellett csupa olyan dolgot sorolt fel, ami a “nagy gyerekeknek” is jót tesz. Először is, fejleszti a figyelmet, javítja a koncentrációt, segít a két agyfélteke munkáját összehangolni. A kétdimenziós rajzok emellett fejlesztik a térlátást, és nagyon jó nyugtató, stresszlevezető hatása is van a színezésnek. Azt már csak én teszem hozzá, hogy hiába előre rajzolt, az alkotás sikerélményét ez semmiben nem befolyásolja, nagyon büszke vagyok a virágszirmokra, bodzabogyókra és pillangószárnyakra, amiket kipingáltam.