Feelan’trope – ahol sosem „kék az ég és zöld a fű”

„Mi nem egy fogyasztói cikket rakunk ki az ablakba, hanem egy könyvet rakunk fel a polcra, amit sokkal kevesebben vesznek le.” (Filantróp: emberbarát, jótékony.)
12 ember a saját hangszerével száll be egy közös jó érdekében – ki a hangjával, ki a szövegével, ki a hangszerével. Abban viszont mindannyian elkötelezettek, hogy valami maradandót, értéket tegyenek le az asztalra. Ez az, ami már másfél éve összetartja a Feelan’trope-ot. No és persze a rajongók. Nagyinterjú egy nagy együttessel.

Bevállalós vagyok, szeretek emberekkel beszélgetni, de 12 emberrel interjúzni, na az még engem is elgondolkodtatott volna. Még jó, hogy „csak” öten értek rá a csapatból. A diktafon és az asztal körül elfoglalt helyük szerint: Vincze “Lx24” Miklós (MC), Pázmándi Gergely (tenor szaxofon), Rédai “LoT” Gábor (MC), Seres Dániel (basszusgitár), Findrik Dávid (dob).

Legalább 3-an a Pázmányra jártatok. Elég erős ez a vonal a zenekarban. Ez véletlen?

Rédai Gábor: Kezdjük ott, hogy alapból volt egy rap zenekar, amiből egyvalaki volt pázmányos, az öcsém, és ő ismerte meg a Danit és Viktort ebből a társaságból. Gyakorlatilag ők hárman kezdtek kokettálni, hogy a rapet lehetne élőzenésíteni.
Seres Dani: Ennek a társaságnak volt része Király Eszti (vokál), és volt még egy lány, aki az én barátnőm volt, aki viszont gyerekkori barátja Dávidnak. Így jött a képbe Dávid, aztán kiderült, hogy pázmányos…

Kicsit belterjesre sikerült akkor.

Dani: Nagyon…
Vincze Miklós: Én nem is voltam Pázmányos, és nem is leszek.
Pázmándi Gergő: Nálam pedig nem azért Pázmány, mert Pázmándi… (közös szusszanás)
Gergő: De a gyújtópont tényleg a Pázmány volt.

Lépjünk tovább vagy inkább vissza, mert ott tartottunk, hogy az egyik bázis, ahonnan jöttetek, a rapzenekar, aminek a neve…

Gábor: ATF.

A másik pedig nem volt, hanem már több irányból becsatlakozók voltak?

Dávid: Igen.
Dani: Az első másfél évben elég sok volt a cserélődés… Másfél éves a zenekar. (derültség)
Dávid: Folyamatos, még most is. Például két hete van egy billentyűsünk.

[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/playlists/102099128″ params=”auto_play=false&hide_related=false&show_comments=true&show_user=true&show_reposts=false&visual=true” width=”100%” height=”450″ iframe=”true” /]

Gábor: Azért azt tegyük hozzá, hogy rögtön az elején kialakult egy mag. Akiket például most itt látsz és zenészek, ők hárman az elejétől velünk vannak. Plusz az énekeseink, Király Eszti a legelejétől, Keresztes Szilvi pedig csak néhány hónappal később csatlakozott. Tehát inkább azt mondanám, hogy vannak pozíciók, ahol rohadt sok csere volt. Ahová egyszerűen nem találtunk megfelelő embert vagy ők nem találtak meg minket.

Nevesítsük.

Dani: Fúvósoknál nagyon magas a fluktuáció. Eleve a dalok négy fúvósra vannak írva, két rezesre és két szaxofonra. Először sikerült embereket találunk ezekre a helyekre, de aztán állandóan jöttek-mentek.
Gábor: Azt a sztorit hadd meséljem el, a gitáros fiúról. Már nem is tudom, ki ajánlotta egyáltalán. Szegény srác bejött, és Dani mondott neki két olyan dolgot, hogy egy ilyen szeptim, egy olyan dúr, fogd le…és látszott rajta, hogy elég bizonytalan. Bent töltött tíz percet a teremben, Dani kikísérte és visszajött, hogy „ez a srác már nem jön vissza.” (derülnek)
Dávid: Azért a trombita meghallgatások sem voltak gyengék. Ott körülbelül hat ember biztosan megfordult.
Dani: És nincs trombitásunk.

Feelan'trope koncert

Két EP-tek jelent meg 4-4 zenével, amiből az első négynek sokkal teltebb hangzása volt, és ahogy egyeztettük az interjút Dáviddal, szó esett erről; rá kellett jöjjek, hogy a fúvósoktól volt nekem szimpatikusabb.

Gergely: Alapvetően az az irány. Sok a baj a fúvós szekcióval, de a cél, hogy megtaláljuk azt a négyest, aki kiteljesíti a hangzást és amit te kedveltél, az visszatérjen.

Már vannak fizetős fellépések, amikkel meg lehet spórolni egy-egy havi próbapénzt a zenekarnak, de azért még messze a nullszaldó. Ebből is visszakövetkeztethető, hogy elég nagy elköteleződés kell a tagok részéről, hogy a fejlődéshez, a jó zenéhez és a közös vízióhoz mindenki beletegye a magáét.

Miklós: Anyagi szempontból jó is, hogy ennyien vagyunk, mert eloszlik mondjuk a próbapénz, másrészt viszont stúdiózásnál eléggé meg tud szaladni a számla, mire mindenki felveszi a maga részét.
Gábor: Szerintem egy átlag ember nem is tudja, hogy egy élő zenekarnak a stúdiófelvételnél nem 10-20-30 ezrekről beszélünk, hanem ennek 10-15-20-szorosáról. Amikor ebbe belegondolsz, akkor leesik az állad, hogy hány zenekar van Magyarországon, aki így nyomja, tényleg akár csak a zene szeretetéből. Mert nem biztos, hogy mindenki celeb akar lenni az első saroknál és eladná az anyját, mégis beleölik a pénzt. Ez tényleg olyan, mint egy főállású munka, sőt.

Gábor elmondta, hogy zeneileg nagyon apró lépésenként haladtak, fejlődtek. Az egy évvel korábbi állapothoz képest viszont már jelentős a különbség. Az MC-k közül egy – talán meglepő – jár beszédtechnika órákra és a többiek is érzik, hogy jót tenne. Hallottatok már ilyet?! És persze erre is megvan a magyarázat, nem felvágni akarnak. Az összetett, tiszta zenei világ mellé úgy érzik, hogy a szövegnek is a legjobban kell szólnia. Ehhez pedig fejlődniük kell.

Dani: Nagyon szeretem ezt a fajta sokszínűséget; ott bejön egy kis fúvós, itt egy kis gitár, ott a basszus gitár kicsit előrébb jön, egy jó scratch kiállás, hasonlók, három különböző rap hang, két különböző ének. De amikor ott vagy a stúdióban, és az a feladat, hogy legyen belőle egy jó zene és ne káosz, akkor azt nagyon végig kell gondolni. Ugyanez élőben egész mást. Ott visz a hév, nagyon nehéz fegyelmeznünk magunkat. Például, ha valamiért kiesik valaki – mondjuk az albumhoz képest nincs zongora –, akkor valakinek többet kell játszani, de nem szabad túl sokat.
Dávid: Most már tényleg azon a szinten vagyunk, hogy egy emberként tudunk mozdulni a színpadon. Ha valaki elront valamit, kihagy egy sort, akkor sincs semmi gond, mi onnan megyünk tovább. Ezeket már nem kell lekommunikálni, senki sincs ilyenkor már zavarban, nagyon jól működünk, ezt a közönség is érzi.

Feelantrope 7

Be kell valljam, hogy nagyon kevés előadó tud elvinni a szöveggel, ezért nem is figyelem. Így aztán talán nem meglepő, hogy a ti dalaitokat is többször kellett meghallgassam. Lehet az is, hogy ezzel nem vagyok egyedül – ez megnyugtatna kicsit. Miért ezt a lényegesen nehezebb utat választottátok, hogy ennyire tartalmas szöveggel operáltok?

Dani: Még nem látták be, hogy bikicsunáj kell. (derültség)

Akkor lépjünk tovább! (nevetnek)

Gábor: Az ATF-ben kapásból hasonló irányt képviseltünk. Verseket, slam poetry-t írtunk, szerettük magunkat úgy kifejezni, hogy az formailag is egyéni legyen. Tartalmilag is költői képeket akartunk alkotni. Szerintünk ez fontos. A slágeres szövegek nagyon egyszerűek, nagyon sokan meg tudnának írni egyet-kettőt, ha arról lenne szó. Most már olyan szövegekről beszélünk, hogy “kék az ég és zöld a fű”… ezek után nyugodtan kijelenthetem, hogy egy óvodás gyerek is tudna írni ilyet. A mi szövegeink nem abból a megközelítésből alakulnak, hogy „nekünk ez most azért kell, hogy befussunk”. Mi nem egy fogyasztói cikket rakunk ki az ablakba, hanem egy könyvet rakunk fel a polcra, amit sokkal kevesebben vesznek le. Mi is sokat alakulunk, hogy érthetőbbek legyünk, de ez nem marketing céllal történik, hanem arra törekszünk, hogy amit csinálunk, az egyre letisztultabb legyen.
Miklós: Én teljesen más koncepciót képviselek. Világ életemben rapzenét hallgattam, és nekem egyszerűen az a jó szöveg, ahol sok rím van. Engem a rím fog meg. És ahhoz, hogy az ember jó és hosszú rímeket írjon, ahhoz elég nagy szókincsből kell dolgoznia. És ha van szókép a szövegemben, az abszolút nem szándékos. Az motivál, hogy minél szebb legyen a fülnek. Abszolút poeta doctusként állok hozzá.
Gábor: Ez jó, mert így egész jól kiegészítjük egymást. Mi ketten meg a másik vonalat képviseljük; ugyan megvan nekünk is a magunk esztétikai igénye, de mi a képeket abszolút szándékosan írjuk, sőt, inkább arra hegyezzük ki magunkat.

Feelantrope11

Elmesélték azt is, hogy a lányok énekelt refrénjein nagyszerű, olasz filmeket idéző ordítozás zajlott sokszor, a hozzá tartozó vörös fejekkel, dagadó erekkel: “azt a c betűt nem lehet ott elénekelni!”

Dani: A lányok szövegén szokott nagy izzadás lenni, mert ha valaki megírja magának, akkor az az övé, elmondja. Amikor viszont másnak ír, más szájába kell adni a szöveget, ráadásul mondjuk nem énekesként egy énekesnek, ott más kritériumoknak kell, hogy megfeleljen a szöveg.
Dávid: A Mindegy mivelnél például az első verziót kidobtuk egy az egyben, és teljesen újra lett írva. A ritmizációt is megváltoztattuk a lányoknál és így alakult ki a végleges verzió.

Ugyan mindannyian látják, hogy jól beskatulyázható, 16 éveseknek szánt punk zenekarként lehet, hogy 1 év alatt a csúcsra lehetne jutni, mert könnyen be lehet illeszteni a marketinggépezetbe, mégis a saját útjukat szeretnék járni. Mégoly rögös is az út, amin végig kell menni. Hogy miért rögösebb ez az út? A Mindegy Mivel című dal a KÉT EP-ről mutatja az irányt. Igényes élőzene és a szöveg, ami Boudelaire Rúgjatok be! című versére reflektál nem elvont, érthető módon. A Lángoló gitárok szellemesnek és virzuóznak írta le a szöveget, ami semmilyen túlzást nem jelent.

Beszélgetésünk egy pontján megfordult a kérdező-kérdezett irány és a srácok kicsit faggattak, hogy nekem mi volt a benyomásom a zenéjükkel kapcsolatban. Kíváncsiak voltak a véleményemre. Ami kifejezetten imponáló, pláne, hogy az interjú során találkoztunk először. Hogy mit mondtam nekik, azt fedje jótékony homály, inkább tovább gördítem a kérdést: fogalmazzátok meg ti is magatoknak! Ez nem klasszikus nyereményjáték, mert ebben mindenki csak maga nyerhet. Megfogalmazni, hogy mi tetszett és mi nem, nem egyszerű. Ráadásul a nagy slágerfogyasztó világban már egyre ritkábban fordul elő, hogy egy-egy zenén gondolkodjunk. Tegyétek meg és mindenki örömére osszátok meg kommentben velünk, mire jutottatok! Legyetek Feelan’trope-ok!

facebook.com/feelantrope
youtube.com/Feelantrope
feelantrope.bandcamp.com
soundcloud.com/feelantrope