(Fotó: Reuters/Stephen Lam)

Hogyan ne olvass álhíreket

Az utóbbi hetekben – leginkább az amerikai elnökválasztás kapcsán – egyre nagyobb figyelmet kaptak azok az internetes médiumok, melyeknek hasábjain olyan hírek látnak napvilágot, amiknek az igazságtartalma jó, ha megközelíti az ötven százalékot, de sokszor inkább teljesen kamu az egész. Jelentőségük viszont egyre nagyobb.

Józsi és a kvantumelmélet

A kvantumelmélet szerint minden részecske egy időben jelen van mindenhol, és csak akkor válnak állandóvá, amikor megmérjük őket egy kísérlet során. Ez a valóságban (hohó, csak óvatosan ezzel a szóval…!) úgy néz ki, hogy van egy cipősdoboz, amire ránézünk Józsival, és mindketten megállapodunk benne, hogy az valóban egy cipősdoboz. Azt viszont nem tudjuk, hogy mi van benne. Feltehetően egy cipő, de Józsinak azt mondta a szomszéd, ne higgyen el mindent, mert a cipősdobozokban sokszor nem cipő van. Józsi szerint tehát inkább valószínű, hogy valami más van benne, még akkor is, ha éppen egy cipősbolt kellős közepén állunk. Hogy mi van a dobozban, azt csak akkor tudjuk meg, ha kinyitjuk. Addig viszont Józsi valósága szubjektív. És kreált. Habár, ki tudja…?

Az igazság oda(át) van

Ha egy – egyébként formailag hitelesnek tűnő, de – köztudottan vicces kamuhíreket gyártó oldal lehozza, hogy Yoko Ono és Hillary Clinton a hetvenes években egymásba gabalyodott, majd ezt véletlenül(?) átveszi egy neves, patinás lap (majd sorra a többi is), anélkül, hogy bárki leellenőrizné a hitelességét, akkor úgy gondolom, rendszer szinten van már igen komoly baj.

Persze az másik kérdés, hogy hogy a retekbe’ ellenőrzöl egy ilyen hírt? Még ha vagy is olyan „szerencsés”, hogy megvan Hillary száma, és rákérdezel a dologra, biztos lehetsz benne, hogy egy elnökválasztás kellős közepén nem fog coming-out-olni. Innentől pedig máris ott marad a kis rosszindulatú bogár a füledben, és folyamatosan duruzsolja, hogy „talán mégis igazzzzz”.

A fenti cikk csak egy a sok közül, és nem jelenti azt, hogy ez jellemzően csak egyik vagy másik politikai oldalnak a fegyvere lenne: Clinton néni fő támogatója (divatos szóval élve: strómanja) épp nemrégiben szerzett negyven százalékos részesedést az amerikai Hírcsárdaként is emlegetett, 1988 óta működő The Onion című álhírkiadványban, de úgy tűnik, ő kevésbé ismerte fel a lehetőséget benne.

Ennél sokkal vérlázítóbb, amikor nem holmi pitiáner politikai csatározásról van szó, hanem példának okáért az egészségről. Nekünk sem kell a tengerentúlra mennünk a hülyeségért, sokan biztosan emlékeztek még Frissítés Norbert vihart kavart akciójára, amikor is az Arckönyvben posztolt egy cikket, mely a C-vitamin rákgyógyító hatásait bizonygatta, a hétpróbás fitness-sarlatán pedig deréken kiállt az abban leírtak mellett, miszerint a C-vitamin egy csodaszer, mely elpusztítja a rákos sejteket, az orvosok pedig mind a véresszájú gyógyszerlobbi legkegyetlenebb végrehajtó-gyilkosai, akik direkt mérgezik az embereket.

Nos, a helyzet az, hogy a gyógyszergyártó cégek valóban mindent megtesznek azért, hogy minél nagyobb profitot érjenek el, és igaz, néha ez talán szembemegy az orvoslás valódi céljával. Az is igaz, hogy az aszkorbinsavval végzett kutatások ígéretesnek tűnnek a rákbetegség kezelésében. De ennyi, és semmi több.

Van még egy személyes kedvencem (ami szintén kötődik az amerikai elnökválasztáshoz, azon belül is Trump sikeréhez), ez pedig a globális felmelegedést tagadó cikkek. Ez is egy elég fajsúlyos történet, hiszen, ha a világ vezető politikusai elfogadnák a klímakutatók által javasolt lépéseket, az olyan drasztikus gazdasági változásokkal járna, amely nyomán iparágak tűnnének el, munkahelyek milliói szűnnének meg – gondolok itt azokra az iparágakra, ahol az energiafüggőség kielégítésére manapság a szén alapú energiahordozók nyújtják a legkézenfekvőbb, leghatékonyabb, legolcsóbb megoldást. Akik ilyen üzemekben güriznek a mindennapos betevőért, pont leszarják, hogy olvadnak-e a jégsapkák, vagy lesz-e plankton az óceánokban. Az ember ma arra van hipnotizálva, hogy a jelenben éljen, és ne legyen másra gondja, mint hogy törlik-e a kedvenc tévécsatornáját a kínálatból, vagy lesz-e mit az asztalra tenni a gyereknek. Persze mint mindig, a tisztelet most is jár a kivételt képezőknek.

Benyeljük. De miért?

Hit, remény, gyűlölet. És a félelem, az emberi cselekvések egyik legelemibb mozgatórugója. A félelemkeltés jól bevett formája az akarat érvényesítésének. A legegyszerűbb megnyilvánulása ennek a „Vedd meg, mert lemaradsz!”, de a politikában is szép eredményeket lehet elérni, ha kellő mértékben rettegnek az emberek valamitől/valakitől. Ugye nem kell, soroljam?

A gyűlölet szintén ide tartozik, a félelmet gyűlöletté alakítva hatalmas tömegeket lehet megmozgatni. Egyszerűen imádunk gyűlölni. Ha azt olvasom, hogy „Elképesztő! Lewis Hamiltonnak mind a tizenkét lábujjkörme leszakadt!”, azonnal kattintok. Tök érthető, szerintem, sosem az nyert, akit én akartam, de most végre megkapta! És nem érdekel, hogy nem igaz!

Az egyik legpatkányabb módja a megvezetésnek, amikor a reménybe vetett hitet használja ki egy álhír. Amióta létezik ez az internetnek nevezett útvesztő, a rák ellenszerét számos formában feltalálták már. Csak hát valahogy a halálozási statisztikák nem ezt mutatják. Ja, hogy azokat is csak a háttérhatalom készítteti… Értem, ne haragudj, én kérek elnézést!

Na meg a hit maga, mint univerzális álomvilág, a finom, meleg homok, amibe bármikor visszadughatjuk a fejünket, ha szembe kellene néznünk a tényekkel. Isten tökéletesnek teremtette a világot, a természetet mi nem befolyásolhatjuk, a klímaváltozást maga a S.Á.T.Á.N próbálja elhitetni a megtévelyedettekkel. A félelem persze itt is befigyel.

És a megdönthetetlen érv: „a Józsi mondta, és ő tudod, hogy nem szokott kamuzni”.

A Cukorhegyen innen

Egyre többen sürgetik az álhírek terjedése elleni lépéseket, és a világ techvezetőitől várják a megoldást. Szegény Arckönyvet egyenesen azzal vádolják, hogy teret engedvén a kamunak gyakorlatilag hozzásegítették a Féleszűt a győzelemhez. Mármint ott igen, odaát, csak már unom leírni. Szóval erre Mark, aki mindig a júzerek legjavát nézi (LOL), bejelentett valami olyasmit, hogy: oké, megpróbáljuk, de mi olyan kis amatőrök vagyunk még ebben a témában, szóval sorry vagyok, ha nem jön össze. És a hirdetési politikájukat is átformálják. A Google vezére valamivel tökösebb volt, ő egyből arról beszélt, hogy az ilyen oldalakon nem helyeznek el hirdetéseket a jövőben. (Persze…)

De tényleg azt várjuk, hogy pont ez a két, főként a kattintásokból élő világvállalat fogja megoldani a problémát? Szerintem nem. Szerintem hatásosabb lenne áramot vezetni az egérbe minden kamuhírre való kattintás alkalmával. Vagy felelősségre vonni azokat, akik ezeket az oldalakat üzemeltetik. Az én olvasatomban ez ugyanolyan emberiség ellen elkövetett bűncselekmény, mint egy mustárgáz támadás.

Egyébként védekezni ti magatok is tudtok. Ennek egyik módja a megfelelő kiegészítő letöltése a böngészőnkhöz, erre már a Chrome-ot használóknak van is lehetősége. (Nem vezet beléd áramot, nyugi.) A legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer persze az, ha egyszerűen nem kattintunk oda, amiről sugárzik, hogy nagyon szeretnék, ha odakattintanánk.

Amúgy azt olvastátok már, hogy egy csimpánz nevelt fel egy esőerdőben magára hagyott csecsemőt? Nem? Akkor katt ide!