Stílusos orgia a színpadon- Sexnuggets interjú

A színpadon Geri, a figyelemre méltóan jó hangú énekes, Matyi, aki egy valahonnan már ismert bőgős, Ricsi, a döbbenetes mozgású gitáros, és egy transzba esetten doboló ütős, Dávid. Közben olyan energialöket, amitől megremeg a lábad, és olyan igényes rock zene, amiről nem is hitted, hogy létezik. Egy pillanatra sem tudod levenni a szemed a színpadról és a füled a hangfalról, miközben a lelked tantrikus orgazmust él át. Sexnuggets koncerten vagyunk.

Nagyjából két hónappal ezelőtt voltam először Sexnuggets koncerten, azóta figyellek Titeket, és látom, hogy nagyon pörögtök: klipforgatással egybekötött nyilvános próba, fellépések, új dalok. Na de mit lehet tudni a kezdetekről?

Geri: 2012-ben indult a zenekar, akkor még nem a jelenlegi felállásban, és a folyamatos dobos és basszeros tagcserék hatására időközben kicsit lejjebb hagyott a mi motivációnk is, hiszen nehéz úgy haladni, hogy szinte folyton új zenészekkel játszunk. De Ricsi lelkesedése, és az a tudat, hogy sok energiát raktunk bele a dologba – nem is sikertelenül, átbillentett engem is ezen a bizonyos „holtponton”, és végül rátaláltunk Matyira és Dávidra. Azóta igazán termékeny időszakunkat éljük, és végre teljesen egyben van a banda is.
Matyi: Amikor júniusban csatlakoztam, már 8-9 kész dal volt a repertoáron, azóta dupla ennyi lett. Ráadásul ez mind saját szerzemény, úgyhogy most ott tartunk, hogy készülőben van a nagylemez, nemsokára pedig jöhet a klipforgatás, amire szintén vannak már konkrét ötletek.
Geri: De ezeknek a felvételeknek inkább az online jelenlét a célja, elsősorban az élőzenével szeretnénk továbbra is foglalkozni.

De mire vágytok? Hírnévre?

Matyi: Igen.
Ricsi: Hogyha az erős underground körbe be tudunk kerülni, akkor már elégedettek lehetünk, hiszen onnantól bármi megtörténhet. Azon a szinten már fesztiválokra is el lehet jutni, ami a mai zenei élet és elismertség nagy mérföldköve. A zenénk pedig megengedi, hogy az emberek szeressék, hiszen jó hangulatú, egyedi, és több fajta stílusból áll össze, olyan módon, ahogy mások nem igen csinálják. A mai feltörekvő underground zenekaroknak van egy védjegyük, amitől ők épp alternatívak, metálosak, vagy mondjuk hc-sek, ránk ezt nem lehet elmondani. Mindenhonnan van merítés, grunge, blues elemek, néha kicsit funkys, aminek a végeredménye nem egy káoszos valami, mert pont a zene szabadságát fogjuk meg, és igyekszünk átadni. Vegyítjük azt, amit mi szeretünk azzal, ami a hallgatóságnak kell, ebből pedig egy szerencsés találkozás lett.

Sexnuggets

Sexnuggets: Ricsi – gitár, Geri – ének, Matyi – basszus

Az underground szint viszont az új mainstream, hiszen pár éve divat fesztiválra és koncertre járni, nem? Ettől nem nehezebb egy kezdő zenekar helyzete?

Ricsi: Múltkor Chris Cornell nyilatkozta, hogy egyre kevesebb fiatal ragad hangszert, inkább a hiphop vagy az elektronikus zene felé fordulnak, ahol akár egy komplett albumot is meg lehet csinálni egy laptop segítségével. Ez Magyarországon is tendencia, és ez nekünk mindenképpen jó. Viszont azt is látom, hogy divat lett a koncert és a fesztivál, és pont ezért vagyunk szerencsések, ha kellő alázattal és kemény munkával el tudunk jutni erre az underground szintre. Mert azok viszont, akik gitárt ragadnak, vagy egy szélsőséges stílust képviselnek, vagy belenyúlnak valamelyik régi, ikonikus csapat stílusába. Mi viszont ennél frissebbek és lendületesebbek vagyunk. A másik, a színpadi megjelenés, amire a mostanában feltörekvő amatőr zenekarok nem figyelnek oda. Megjelennek úgy-ahogy, általában színpadi mozgásuk sincsen, mi viszont próbálunk egy olyan megjelenést adni, ami ezen a szinten, sőt sokszor a mainstreamben sincs. És ezzel lehet kitűnni, nem azzal, hogy olyan új zenét hozunk be, mint mondjuk annak idején a Doors vagy a Led Zeppelin. Gyűjtöttünk rajongókat magunk köré, a koncerteken bevonjuk őket is a műsorba, és az a terv, hogy egy közös orgazmust éljünk meg velük. Ők lent, mi meg fent a színpadon. 🙂

Ha már az ilyen legendásan nagy zenekarokat említetted, ki volt az az előadó vagy énekes, akinek a hatására Ti hangszert ragadtatok?

Ricsi
: Angus Young AC/DC és Robby Krieger a Doorsból.
Geri: Maga a zeneiség abból fakad, hogy zeneiskolába jártam, de anno gitározni a System of a Down-ra kezdtem el. Az első sortól az utolsóig tudtam az akkori albumaikat, mind gitáron, mind énekben.
Matyi: Nekem elsősorban Édesapám hatása, aki Omegát hallgatott, illetve mutatott nekem is, aztán egy 94-es Omega koncert indította el az egészet. A magyarok közül leginkább talán P-Mobil, külföldiekből Slash és Duff McKagan, Guns N’ Roses.
Ricsi: Matyi stílusában mindig érzek két nagy basszusgitárost, akik azért legendásak, mert nem a gitárt követik le, hanem külön dallamokat játszanak, amivel viszik a dalt, és a gitár csak színez. Ez pedig John Paul Jones a Led Zeppelin basszusgitárosa, és John Entwistle a The Who-ból.

Nagy zenészekhez hasonlítottad a társadat, nektek mit jelent zenésznek lenni?

Matyi: Szenvedélyt. Amikor boldog vagy, akkor is jó hangszert ragadni, ha pedig valami nem okés, le lehet vele vezetni a feszkót. Hatalmas segítség.
Geri: Számomra önkifejezés, mindemellett olyan, mint egy plusz végtag.
Ricsi: Ahogy Jim Morrison mondta: „Ha vége a zenének, oltsd ki a fényt!” Ha nincs miért csinálni, akkor nincs miért élni, ezt adja a zene. Viszont számomra a művészetek felsőfoka az irodalom, ezért tervem, hogy picit több drámaiságot belevigyünk a dalokba, hogy az meg legyen komponálva, és dramaturgiailag felépítve.

12351183_10201250573183375_2107774370_n

Dávid – dob

Ez nagy feladatnak hangzik, mi számotokra a legnagyobb kihívás az életben?

Geri: Ricsi erősítőjét lehalkítani 🙂 ( Ricsi? Challenge accepted? 🙂 – szerk.)
Ricsi: Ehhez egy rövid előtörténetet hadd mondjak el. A görög mitológiában Aphrodité és Árész, isteni és titkos szerelmének lett gyümölcse két fiú és két lány, akikből az egyiket úgy hívták, mint ami nekem a legnagyobb kihívást jelenti megtalálni és úgy élni, ez pedig a harmónia.
Matyi: Ezt a választ most überelni, például elég nagy kihívás 🙂
Bennem mindig volt egy vágy, hogy a nyolcvanas éveket visszahozzam az embereknek. De mivel mindenben benne van a marketing, azt kell adni nekik, amit ők akarnak, ebbe csak bele vegyíteni lehet azt, amit én szeretnék. Ez zeneileg óriási kihívás, ahogy az is, hogy elérd, hogy az emberek hallják is a zenét, ne csak hallgassák.
Geri: Nekem nagyon nagy kihívás a szövegírás, és a megfelelési kényszerem. Hogy meg tudjak felelni a színpadon és a többiek élvezzék azt, amit csinálok. És megtalálni ezeket az embereket.

Úgy veszem észre, az egész életetek legnagyobb kihívása a zene. Hogy fejeznétek be azt a mondatot, hogy: „A zenében a legjobb dolog…”

Ricsi: Hogy én játszom.
Geri: Hogy van.
Matyi: Hogy bármit ki lehet vele fejezni, és bármikor hozzá lehet nyúlni.
Geri: Ez mondjuk az alkoholra is igaz.
Matyi: És a kettő vegyíthető 🙂
Ricsi: Vidám zenekar vagyunk.

Azt látom, és gondolom, látja a közönség is. Visszajelzések?

Matyi: Nekem van egy másik zenekarom, az EBB, és én tartottam attól, hogy nekik az a zene, amit a Sexnuggets csinál, hiába igényes, nagyon kemény lesz. Eljöttek egy koncertre meghallgatni, aztán legközelebb már együtt léptünk föl, és zabálják, pedig ők azért válogatósak. Hiába van benne keménység, annyira emészthetővé válik, hogy a lágyabb stílus kedvelői is szeretik.
Geri: És sok emberben nem is csak a zenénk ragad meg, hanem az egész produkció. Ricsi mozgása legalábbis, mindenképp.
Ricsi: Én a Filter Klubban szoktam Dj-zni, és már kísérleteztem vele, hogy mi történik, ha a mi dalunkat rakom be, és múltkor például az üres tánctérre visszajöttek rá az emberek.


Ha élőben is megnéznétek a Sexnuggets következő, parádés fellépését, gyertek el December 12-én az S8 Underground klubba!