Oldie but goldie – Már megint itt van a szerelem…

Egy hét, és ismét itt a szerelem ünnepe! Ezt nem csak az jelzi, hogy az aluljáróban a nénikék hangosabban kiabálják, hogy „százér’ a virágot!”, de az is, hogy cuki szerelmes számokat tolnak az arcunkba a hangosbemondóból, ha megyünk az Auchanba vécépapírt venni. Az a jó hírem, hogy bezzeg régen sem volt jobb a Valentin-nap. Van erre öt bizonyítékom. Küldöm őket mindenkinek, akit nem lőtt még fenékbe a kis dagadt puttó (Ámor).

Dawn Penn: No, No, No

Megszokhattátok, hogy rock-számokat hozok nektek általában, de ez a Dawn Penn-dal belopta magát a szívembe. Itt ez az idősödő néni a kiskosztümében, aki olyan erotikus, fülledt légkört tud teremteni, hogy be kell kapcsolni a légkondit. A szöveg viszonylag egyszerű: a lírai ént elhagyta a pasija, nincs hová mennie, és könyörög, hogy visszavegye a srác. Na, ezt szerintem azért ne tegyük, csajok! Inkább táncoljatok a reggae bódító ütemére.

Soft Cell: Tainted Love

Ennél a számnál is érdemes rápillázni a klipre, a nyolcvanas évek egyik legjobb munkája. Van itt minden: láthatatlan csillag-emberek, tűzcsóvák. De amiért kiválasztottam a Tainted Love-ot, az a szövege. A lírai én ugyan szereti a lányt, de az annyira megbántotta, hogy most már azt sem bírja elviselni, ha hozzáér. Ilyen ez a romlott szerelem. Ha nem csípitek az exetek, játsszátok le neki Valentin-napon a telefonba ezt a dalt. Tuti siker! (+tipp: még jobb, ha a Marilyn Manson-féle változatot toljátok!)
(de a legjobb, ha az eredetit toljátok, már persze, ha csípitek a motownt. Ki gondolná, hogy ez a melódia ’64-es születésű… – Barbi)

Tom Waits: Blue Valentines

Legszomorúbb számunk a listán, igazán lírai szöveggel. A Blue Valentines eleinte itt az a bizonyos whisky, ami segít felejteni. Azaz segítene, de inkább emlékezteti a lírai ént arra, hogy ki volt egykor, és hogy vakon szeretett valakit, akit nem kellett volna. Így hát szimbolikusan minden este kivágja a vérző szívét, és egy kicsit jobban meghal minden egyes Valentin-napon. A Blue Valentines a dal végére már a szomorú blues szimbóluma lesz, amit a srác a lánynak ír. Morzsoljunk el egy könnycseppet, és irány a következő dal!

Joan Jett: I Hate Myself for Loving You

Ne légy olyan szigorú magaddal, Joan! Mindenki követ el hibákat! Pölö a lírai énünk jelen esetben azt, hogy mindig visszafut a sráchoz, aki valójában le se tojja a fejét. Így az nem csak a szerelmet veszi el tőle, hanem a büszkeségét is. Pedig Joan simán seggbe rúghatná a szegecses bakancsával. De úgy néz ki, még a kemény csajok is szenvednek néha.

Bob Dylan: Don’t Take It Twice, It’s Alright

Hogy mindenki nyugodjon le, hoztam egy chilles számot Bob Dylantől, a friss Nobel-díjas sztártól. A dal tulajdonképpen két pólus között mozog. Minden egyes fázisban egy kicsit őrlődik elmúlt kapcsolatán a lírai én, azonban a záró sorok egytől egyik azonosak a címmel: a szakítást nem kell kétszer meggondolni. Ami megtörtént, megtörtént. Egyszer mindennek vége lesz, a szenvedésnek is.

Legyen ez a mi záró sorunk is. Fel a fejjel! Még akkor is, ha körülöttünk rózsaszín a világ, bennünk meg tombol a vihar! (Oravecz Nóra helyett én)