Storck + MLSZ = biztonsági játék

Nem mert kockázatot vállalni, ráadásul szakmaiatlan döntést hozott az MLSZ akkor, amikor meghosszabbította a szövetségi kapitány, Bernd Storck és segítője, Andreas Möller munkáját.

Ilyen is csak Magyarországon eshet meg – juthat az ember eszébe azt a hírt olvasván, hogy Bernd Storck szövetségi kapitánnyal szerződést hosszabbított a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ). A német szakember és a pótselejtezőkre kinevezett segítője, Andreas Möller a 2018-as – jelen állás szerint oroszországi – világbajnokság végéig marad a magyar kispadon. Ha addig nem bontják fel a most meghosszabbított szerződést – teszem hozzá, ez pedig egészen könnyen megtörténhet.

Szürke öltöny, szürke foci

Storck a Hertha Berlin vezetősége miatt a válogatott éléről távozott Dárdai Pált – egykori játékosát, aki javasolta sportigazgatónak – követte a válogatott élén, azt követően, hogy megreformálta a magyar utánpótlásképzést, értsd: kirúgott pár magyar szakembert és németeket tett a helyükre. Az egykori Dortmund-játékos egyébként nem sok edzői sikerrel a háta mögött forgatta fel a futballéletet Magyarországon: korábban csupán egy kazah felnőttcsapattal, a kazah ifi és felnőtt válogatottal, valamint a görög Olimpiakosz fiataljaival dolgozott együtt.

Négy meccse volt hátra, ezeket unalmas biztonsági játékkal próbálta lehozni: a románokkal idegenben, az északírekkel idegenben ikszelt a csapat, majd jött egy Feröer-szigetek elleni hazai győzelem és egy görögök elleni, idegenbeli 4-3-as vereség – utóbbi egyébként eléggé csalásszagú volt, de magyar focistákat nyilván nem lehet lefizetni, erre még sosem volt példa. Ezt követte a két pótselejtezős mérkőzés, ahol Storck végre húzott néhány váratlant és legyőzte az utóbbi évtizedek leggyengébb norvég válogatottját.

Háromnegyed éves regnálása alatt Storck semmi forradalmit nem hajtott végre. Ugyan bevetett néhány fiatalt, de Kleinheisler Lászlón és Nagy Ádámon kívül más nem nagyon alkotott maradandót a pályán. Bernd Storck meglátásom szerint beleült a jóba: az akkor még kétlaki Dárdai visszaadta csapatának az önbizalmát. Ráadásul kissé meg is nevelte a magyar futballközvéleményt, mindig azt hangoztatta, hogy nem szabad irreális elvárásokat támasztani a nemzeti csapattal szemben. Ezek után mit adott nekünk Storck?! A fent lefestett szürkeséget. Persze mondhatja az olvasó, hogy milyen pesszimista magyarkodás ez részemről, ám a helyzet az, hogy a Dárdai-féle csapat és kommunikáció szimpatikus volt, a Storck-féle viszont egyáltalán nem.

Távolodás a Dárdai-féle úttól

„A végcél a válogatott tartós sikeressége. Ebben fontos szakasz lesz a vb-selejtező sorozat, amely szeptemberben kezdődik meg. Ha nyáron új kapitányt választanánk, a rövid idő alatt nem lenne lehetősége megismerni a csapatot, emellett ha jól szereplünk az Eb-n, ott állnánk egy szerződés nélküli sikeres kapitánnyal, aki esetleg más ajánlatokat is kaphat az MLSZ-é mellett”

így indokolt Csányi Sándor OTP-vezér MLSZ-elnök, az érvelés pedig első ránézésre logikus.

Ám ha belegondolunk: sosem ideális kapitányt váltani, mindig meg lehet indokolni, miért nem érdemes kirúgni valakit. De az egészen elképesztő, valóságtól és a Dárdai-féle „neveléstől” elrugaszkodott indoklás Csányitól, hogy azért hosszabbítottak, nehogy elvigyék a kapitányt, ha netán sikeres lesz a csapat. Valljuk be: az Ausztria–Izland–Portugália trió mellett már a harmadik hely is bravúr lenne/lesz a válogatottól az Európa-bajnokságon. Ám mi történik, ha netán mindenkitől kikapnak Dzsudzsákék és rúgott gól nélkül jönnek haza Franciaországból? Akkor is itt marad egy „sikerkapitány”, aki két meccsen mert merészet húzni.

A helyzet az, hogy az MLSZ túlságosan is biztosra megy, nem vállal kockázatot – akárcsak Storck –, ráadásul magatartása szembe megy az európai szokásokkal. Ez önmagában nem feltétlenül lenne baj, de tény, hogy szinte mindenütt egy adott selejtezősorozat vagy világverseny után szokás értékelni a szövetségi kapitányok munkáját. A világ legnagyobb futballnemzetei – az angolok, a brazilok, a franciák, a németek, a spanyolok és mások – is így csinálják, hiszen ezek az események határidőket, ritmust szabnak a munkához, amelynek megítélését ezek mentén lehet elvégezni. Nem pedig előtte, vagy nem várakozásokhoz igazítani a szerződéshosszabbítást.

Igaz, könnyen lehet, hogy a várható bukó – nem, nem pesszimista vagyok, csupán realista – után az MLSZ bemutat egy hátraarcot és kirúgja Herr Storckot. Na de visszatér-e Dárdai?