Színes egerek – ambivertáltak, sziasztok!

Január elején  a  VS.hu egyik cikke többször is feltűnt a Facebook falamon. Ne kergesse az őrületbe az embertársait! szólt a cím, és az introvertáltak világnapja kapcsán arról írt a szerző, hogy felszabadító érzés, hogy a világ kezd rájönni, nemcsak az extrovertáltak lehetnek sikeresek.

Valóban, felszabadító hírek ezek az extrovertáltaknak, akikről lekerül ezzel az átrendeződéssel egy csomó nyomás. Felszabadító az introvertáltaknak, akiket eddig szégyellősnek vagy mizantrópnak tarthattak. Amiről viszont egy szó sem esik, és általában nem is szokott, hogy mi van azokkal, akik nem feketék vagy fehérek. Mi van, ha valaki nem is intro- és nem is extrovertált? Pontosabban: mi van, ha egy kicsit mindkettő?

Szürke egerek?

Hajlamosak vagyunk egy-egy szélsőség párjában gondolkodni, bölcsészkarosan szólva, bináris oppozíciókban látni a világot. Biztonságos felosztani minden minket körülvevőt feketére és fehérre, a sötétszürkéket ide, a világosakat oda sorolva. Nő-férfi, homoszexuális-heteroszexuális, gyenge-erős, fiatal-öreg, jó-rossz. A szürkék pedig általában megpróbálnak a nekik kevésbé kellemetlen oldalhoz csapódni, mert „az úgy szokás”.Morpheus

Azért szerencsére azt látni, hogy egyre több ellentét között nemcsak a szürke ötven árnyalata (haha) húzódik meg, hanem egy egész szivárvány. Felbukkannak androgün karakterek filmekben, látni androgün fiatalokat a kocsmákban. Látni középkorú nőket a médiában (DTK <3), és nem idejekorán vénségre ítélve vagy kínosan fiatalosra erőlködve, hanem őszintén, egyszerűen, ahogy van. De ugyanígy fel lehetne állítani egy Kinsey-skála–szerűséget a világ bármelyik megosztó kérdésére: én például a csokis és a vaníliás között erős kettes vagyok a csokis javára, a nyár és a tél között pont félúton, mert nagyjából egyformán utálom őket, viszont egy tízes skálán tízes vagyok a kutya-macska tengelyen, kutya irányban.

Kaméleonok

Szomorú hely lenne a világ, ha csak harsány, pörgős extrovertáltak és csendben kuksoló introvertáltak laknának benne, kizárólag egymás társaságát keresve. Jung szerint az emberek 20-30%-a, az introvertáltakat felemelő TED-előadónő szerint az emberek fele inkább zárkózott – de alig esik szó vagy százalék azokról, akik valahol félúton járnak.

Ambivertáltak, sziasztok, ti vagytok azok, akik ugyanannyira szerettek bulikázni és egyedül álmodozni, szerettek ismerkedni és beszélgetni, csak az első lépést ne nektek kelljen megtenni, smalltalk helyett bárkivel komolyabb beszélgetésbe kezdetek, akár igazi extrovertáltra valló módon hangadóként is, de ugyanúgy tudtok örülni egy-egy lemondott programnak, mint egy introvertált. Ti vagytok, akik hezitáltok a Buzzfeedes tesztek felett: mindkét oldalra tudnátok kattintani, de nem kizárólag az jellemző rátok. Akiket más karakterként ismernek más-más társaságokban, és néha magatokat is meg tudjátok lepni – közösségben vagy egyedül is.tumblr_ny0xus3XJP1ul3tuuo1_1280

Szóval most akkor ez a furcsa, megvannak az ambivertáltak, akiket az introvertáltak felfutása után ferde szemmel kell méregetni? Dehogy, senkit nem kéne kiközösíteni, akit nem értünk vagy nem ismerünk. Az introvertáltak már elérték ezt. És az ambivertáltak a legkényelmesebb helyzetben vannak: mindkét véglet megérti őket, és ők is a végleteket. Hogy fekete-fehér pepiták vagy színes papagájok ők a skálán, az meg végülis totál mindegy.

Nyitókép: innen