Ünnepélyesen fogadom

Újévi fogadalmak. Leggyakrabban egy rossz szokásunk elhagyásáról, nagyobb motivációról, súlyvesztésről vagy több sportról szólnak. De meddig tartjuk, ha tartjuk egyáltalán? Ha nem, miért fogadkozunk? Pedig az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. 
Ünnepélyesen fogadom…

Hogy nem fogadok meg semmit, ugyanis ehhez biztosan tudom tartani magam. Azt hiszem, azért nem hiszek az újévi fogadalmakban, mert ha valamit megígérek magamnak, az egy jól átgondolt, reálisan betartható és fontos dolog szokott lenni, ami akkor időszerű, amikor oka van annak lenni.
Életem legfontosabb fogadalma, hogy minden erőfeszítésemmel azon leszek, hogy jobb emberré váljak, hogy minél több örömet okozzak a hozzám közelállóknak, és hogy az emberektől elnyert bizalmat megtartsam. Igyekszem boldog lenni, boldogulni, sokat mosolyogni, nem elfelejteni játszani, felnőtt fejjel gondolkozni, gyermeki lélekkel érezni, a lehető legkevesebbet panaszkodni, és legtöbbet megköszönni. Ezt szívesen megújítom idén szilveszterkor is, és hogy legyen új a nap alatt, tessék: Megfogadom, hogy jövőre is rátapadok a Posztitre!
/Hajni/

fogadalom

Sosem értettem, miért pont egy pezsgőmámorban úszó pillanatban kéne hoznom egy olyan döntést, ami elvileg az egész következő évemre hatással lesz. Nem gondolom, hogy pl. az első munkában töltött napok a legalkalmasabbak arra, hogy nikotinmegvonással kínozzam magam. De legyen szó akármilyen megvonásról, édesség, káromkodás vagy narkó – ha nincs meg a belső motiváció, akkor teljesen mindegy, hogy épp december 31-e van-e, vagy február 4…
Tavalyelőtt viszont beleestem én is ebbe a hibába, ráadásul egy olyan dolgot fogadtam meg, ami nem is igazán konkrét, nem egy jól körülhatárolt cél: „A következő évem sokkal jobb lesz, mint ez!” Na persze, és ez mit jelent? Karrier? Család? Kevesebb depi, több móka-kacagás? Pár hónappal később felmondtam az akkori munkahelyemen, és elmentem máshová több fizetésért, beszálltam egy ígéretesen induló zenekarba, régi barátok mellé, és még egy lány is bekerült a képbe. Minden jel arra mutatott, hogy beteljesülni látszik a fogadalom (bár a depi-móka arányt illetően nincsenek pontos adatok). Jól éreztem magam, bár, ha őszinte akarok lenni, addigra már rég elfelejtettem, hogy volt ez a kis ígéretszerű félmondat. Aztán kiderült, hogy az új meló életem egyik legnagyobb ballépése volt, a zenekar – barátok ide vagy oda – nem volt működőképes, és természetesen a szerelem is elmúlt, már megint.
Mondják, hogy harminc fölött már minden nap ajándék. Ezzel az állítással őszintén tudok azonosulni, én nem is fogadok meg mást idén sem, minthogy megpróbálok minden újabb huszonnégy órát maximálisan ennek tudatában eltölteni. Cheers!
/Zoli/

Fogadalom

Azon kívül, hogy többször elhangzott a számból január elsején, hogy “soha többé nem iszom”, nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Amióta iskolás vagyok, mindig is inkább a szeptembert érzem Valami Nagyon Új Kezdetének, és akkor mintha könnyebb is lenne átállni. Januárban, hidegben, vizsgaidőszakban, karácsonyi zaba után nehezebben vesz fel az ember rendes szokásokat, de szeptemberben, amikor a fesztiválok, biciklitúrák és átbeszélgetett éjszakák után újra rendszerességre kell beállni, szerintem sokkal könnyebb még ezt-azt, edzést, reggeli nyújtást, több vízivást, korábbi lefekvést beszúrni a hétbe.
/Kriszti/fogadalom

Nem tudom, másoknál hogy működik, de számomra a fogadalom, mint olyan egy működésképtelen gépezet. Az újévi fogadalom meg pláne: az ember a kajakóma állapotában, sokadnapos alkoholos befolyásoltság alatt olyan dolgokat ígér meg, amiről adott pillanatban rajta kívül mindenki más tudja, hogy nem fogja betartani. Nálam örök slágertéma a cigi letétele és a fogyókúra, de egyiket sem vagyok hajlandó megfogadni újév alkalmával, mert az ezirányú kitartásom akkor még az átlagosnál is értékelhetetlenebb. Év közben néhány alkalommal sikerült hónapokra abbahagynom a dohányzást, és még a hűtőt sem nyitogattam olyan sűrűn, mint korábban, de csak elodáztam a dolgokat. Valószínűleg sosem volt elég erős az elhatározás. Szóval számomra a konklúzió – amolyan coelhósan: ha az ember változtatni akar valamin, akaraterővel kell magát felvérteznie, nem pedig az újévet várni, mert január elseje pont olyan dátum, mint bármelyik másik. (Életvezetési tanácsadás az újévre, nem kell megköszönni.)
/Dani/

És Ti, Kedves Olvasók, megfogadtatok valamit idén? 🙂