Technikai zsákutcák

Én már az a generáció vagyok, aki előbb tudott memóriázni és madzsongozni gépen, mint olvasni, szóval természetes, hogy a technika itt van körülöttünk, használjuk, aztán korszerűbbre cseréljük. Viszont van néhány technológia, amit kitaláltak, elkezdtek terjeszteni, aztán hamvába holt az ötlet, és a mai napig obskurus érdekességként tartjuk számon. Zsákutca-médiumok, talán így nevezhetjük őket, vagy praktikusságból, vagy más, párhuzamos fejlődések-fejlesztések miatt egyszerűen már azelőtt eljárt fölöttük az idő, hogy igazán elterjedhettek volna.

Az MMS

A színes telefonok elterjedésével kezdtek érkezni az olyan furcsa üzenetek, amiben a szolgáltató elmagyarázta, valaki MMS-üzenetet küldött, wapon (!!!) hogyan tudom, fizetősen megtekinteni. Persze nem tekintettem, nekem még 3210-esem sem volt, csak utólag, fesztiválozni vettem egyet, a narancssárga háttérvilágítású Siemens telefonomra pedig oplogót is alig lehetett rendelni. Aztán mire lett színes telefonja rajtam kívül is többeknek, már elmúlt az MMS varázsa. A beépített, giccses, pixeles képeket senki nem küldözgette, max szilveszterkor, verses jókívánságokkal együtt, az első mobilos kamerák pedig általában felimserhetetlen fotókat gyártottak, amiket nem volt aztán hely tárolni.  Szóval az MMS megmaradt azoknak, akik össze-vissza bénáznak a telefonjukkal, és üres SMS-ek és zsebhívások mellett néha küldenek egy MMS-t is, persze soha nem direkt.

Ez kifejezetten egy olyan helyzet volt, ahol az ötlet hátborzongatóan előremutató, tulajdonképpen a 2000-es évek elején már a Snapchat és a különböző IM programok lényegét meglátta valaki, de a picike kijelzőkön horror áron nyilván nem tudott előretörni.

A csipogó

Menjünk még visszább az időben, még a mobiltelefonok hajnalára. Szóval volt “a csipogó”, amit nálunk leginkább a Vészhelyzetből és a Jóbarátokból lehet ismerni, igazán nem terjedt el, szinte azonnal leváltotta az SMS, ahol már nem központon keresztül lehet üzengetni vagy jelezni a másiknak, hanem közvetlenül. Igazából a használati köre is szűk volt, leginkább cégeken belül terjesztették, és a Gyakorikérdések.hu szerint nálunk is kórházakban használták, mint a Vészhelyzetben. De a csipogó kicsit Columbo felesége, talán senki nem látott ilyet élőben.

Minicd/dvd

Én először egy Coca-Colás ajándékcsomagban láttam ilyet, a Beach House nyitását promózták mini-válogatáscd-vel (ebben a mondatban minden szó időutazás volt a 2000-es évek elejére), de most, 2015-ben, Csabinak kellett engem emlékeztetni, hogy voltak próbálkozások arra, hogy mini újraírható lemezekre vegyenek fel videókamerák. Hát, nem forradalmasították a képfelvételi eljárásokat, az biztos. Sőt, kicsit már a CD-k is oldschoolnak számítanak, nemrég, a szakdolgozatleadások környékén söpört végig a pánik az egyetemen, hogy “mégis hol lehet CD-t iratni?”, mivel a legtöbbünk gépébe már nem lehet CD-t dugni.

das kann weg by alles banana on flickr

QR-kód

A végére hagytam az egyik legaktuálisabb küszködőt, a QR-kódokat. Elvileg, ha a megfelelő appon keresztül az ember lefotózza a kódot, akkor meg lehet vele nyitni a kódban linkelt oldalt. Na, ezt az olvasó appot szedi le mindenki először a telefonjáról, amikor elfogy rajta a hely, mert a kódokkal általában semmi érdekeset nem lehet találni, el is tünedeznek már mostanában, a macera mellett pedig az újdonság varázsa is elveszett már. Mivel bárki tud magának ingyen generálni, a wc-tükrökön MOME-s projektek, kajaszállító cégek és másik kocsmák kódjai foszladoznak, és megragadó üzenetek helyett uncsi céges weboldalakra mutatnak. A legjobb, amikor még mobilra sincs optimalizálva az oldal, ahova visz, ez mindig nagy előrelátásról, megtervezett, szellemes gerillakampányról és a lehetőségek kreatív használatáról árulkodik. Úgyhogy a fentiek közül talán utolsóként, de a QR-re is süllyesztő vár, nem is olyan soká.

Nektek jut még eszetekbe hasonló zsákutca a technika világából?

kép: christianalvestam via Deviantart