A popszakmáról szűretlenül

Hosszú hallgatás után a minap megint Filter eszébe jutottam, így úgy gondolta, felhív, hogy elmesélje, mi az, ami legújabban piszkálja a csőrét. Ezúttal a popszakmát pécézte ki magának, és osztotta meg velem kéretlen véleményét a témában.

Képzeld, pénteken Fish! koncerten voltam. Állat volt. Bár ők mindig jó bulit csinálnak. Persze, a zene is király, bár kurva egyszerű, egy kaptafa az összes szám, de én csípem. De ami igazán nagyot dob az egészen, a folyamatos kommentár a dalok között. Krisztián megint brillírozott, hamuvá égette a kívül, a Rákóczi híd korlátján ülő lánykákat. „Bírtok minket? Akkor vegyétek meg a jegyet, baszod!” Szakadtam. Szétosztotta a szemben, a Parkban koncertező Mary Popkidset, meg a The Bieberst is, Puskás Petire szerintem különösen zabos a csávó. Aztán volt egy kis Punannyzás meg Wellhellózás is, tudod, csak a szokásos.

El is gondolkodtam, mert anno a Punnanyt szerettem, de amit most csinálnak, azt egy disznó elé nem merném odatolni „egyél, itt a moslék!” felkiáltással. Kemény, hogy mennyire elhagyták a gyökereiket, és már csak a pénz számít. A halott… De ez egyébként így van rengeteg más zenekarral is Magyarországon, a Tankcsapda erre a legjobb példa. Jó, persze, állandó vita, hogy mikor lett a csapda szar, a Ha zajt akartok után, az Agyarország után, szerintem amúgy az Élni vagy Égni után tört el valami, de nem is ez a fontos. A lényeg, hogy nem találsz senkit a régi rajongók közül, aki most azt merné mondani, hogy a Tankcsapda jó. És tényleg, megcélozták a tejfelesszájúakat, mert abban nagyobb lét sejtettek, és nyomják ki magukból a tinglitangli szarokat. És nemcsak zeneileg puhultak el, már a szövegnek sincs semmi értelme, üzenete meg még annyi sem.

Na meg a Brains, aki olyan gyorsan tudta magára ölteni a dubstepet, hogy a jó öreg jungle-ből és drum and bassből már semmi nincs.

Össze is vitáztam erről az egyik pajtival a koncert után, pont a Wellhello kapcsán. Én bírom, amit csinálnak, attól függetlenül, hogy tudom, az annyira egyszerű, mint a faék. Meg fellengzős, bunkó pöcsök. Hesstegelnök… meg a lószart. De erről egyébként olvastam egy jó cikket az Origón, ahol Fluor szépen elmagyarázta, hogy ez az egész egy tudatos imidzsépítés. És amúgy, ha már itt tartunk, Krisztián ugyanez pepitában: minden Fish! koncerten szétfikázza a magyar popszakmát, bepofázik mindennek és mindenkinek, de egyébként a dalaik is ilyenek. Ezzel nincs is baj, szerintem kell a tudatos karakterépítés, különben egy szürke előadó marad az ember. Ezt a karaktert meg aztán lehet szeretni, vagy nem szeretni, de az tény, hogy mindenki ismerni fogja.

A Fish! amúgy meg mindig ilyen volt. Persze, változott valamennyit az évek során, de nem köpte szembe a korábbi önmagát. Fluor ezt úgy oldotta meg mindig, hogy elengedte a korábbi karakterét, stílusát, mindent, és újradefiniálta magát. Persze, nyilván a pénz miatt, mi másért. Te is meg én is pénzért dolgozunk, ez ennyi.

És még csak nem is az a lényeg, hogy ki mennyire egyszerű zenét csinál. Tudod, hogy imádom az AC/DC-t meg a Guns n Rosest, de azért azt ne mondja már senki, hogy bonyolult a zenéjük. Kitaláltak egy jól működő receptet, és az alapján csinálják, csinálták a zenéiket. Egyszer kell kiszarni a spanyol viaszt, ha csak részben is, és utána minden működik.

Ja, hogy dolgod van? Oké, szóval amire ki akarok lyukadni. Az van, hogy a magyar zenének nem az a legnagyobb hibája, hogy tele van szarokkal. Azokkal tele van Amerika is. Vagy megtalálja a közönségét, vagy eltűnik a süllyesztőben. Nem is az a baj, hogy vannak olyan előadók, akiknek a stílusát, viselkedését egyébként csak a színpadon szereted, de ha a haverod lenne, már széttépted volna. A baj az, amikor egy banda megnyeri a közönségét a zenéjével, stílusával, mindennel, legyen az olyan, amilyen, aztán azt szépen elkezdi átalakítani az aktuális divathullámnak megfelelően, és a felismerhetetlenségig leszarja, hogy mi volt ő korábban, mivel nyerte meg az embereket, és meg sem próbál az eredeti rajongóknak kedvezni. Aztán meg tartja a dupla nyitókoncertet az igénytelen tömegeknek, felvértezve a fos, valószínűleg még saját magának sem tetsző, de durva pénzeket fialó zenéjével. Ez szomorít el nagyon.

Jó, leteszem, hagylak a dolgodra menni. Aztán lehet, hogy meghallgatom a Legjobb mérget vagy a Nincsen zsét, csak a régi szép idők emlékére.