Fishing on Orfű – Fesztivál Horgászat

Ha el tudod mesélni, hogy érezted magad egy fesztiválion, kár volt elmenni. Nem (csak) azért, mert a fesztiválsörtől hiányos az emlékkép készlet, hanem mert szavakba önteni egy életérzést kifejezetten nagy falat.

Kezdjük azzal, hogy a fesztivál atyja Lovasi András, akinek a neve már önmagában eldönti a kérdést, hogy napi- vagy hetijegyet vegyünk. Keretesre is sikerült a négy nap, hiszen a nulladik napi telt házas este fő szenzációja a Kispál és a Borz zenekar volt, majd a fesztivált a Kiscsillag zárta. Aztán ott van a helyszín. Erdő, tó, kék ég, szó szerint festői környezet. Széles körű étel és ital kínálat (még az ételallergiásokra is gondoltak: laktózmentes kávé és fagyi, gluténmentes szendvics és rántott hal), kedves, mosolygós kiszolgálás, barátságos árakkal. A hangulat családias, mindenki jó fej, és egész sokáig volt meleg víz a tusolókban. És akkor ennyit a bullshit részéről.

Pre-fesztivál

Indulás előtt két nappal már teljesen be voltam zsongva, össze-vissza rohangáltam a városban, hogy mindent beszerezzek, ami egy négy napos fesztiválra kellhet. Biztos voltam abban is, hogy szokás szerint túl fogom pakolni magam, és kizárólag csak a legszükségesebb dolgokat fogom otthon hagyni. Utolsó nap legalább tízszer csomagoltam ki és be, ha túl sok a cucc, kiveszek egy pólót, aztán majd a következő körben berakok helyette két másikat. Miután gondosan megtöltöttem a bőröndömet, összekészítettem a sátrat, hálózsákot, polifoam-ot, és kellőképpen kiizgultam magam, végre elindultunk. Az érkezés is kalandosra sikerült, hiszen parkolóhelyet horgászni egy fesztiválon nem is olyan egyszerű, kell hozzá némi szerencse vagy intuíció, na meg egy nagy adag türelem a sofőrtől, mert én addigra már határtalanul izgatott voltam. Jegyek beváltása, sátorhely jóváhagyása, belépésnél ütő-, szúró-, vágó szerszámok nem létének bizonygatása, és már bent is voltunk. A sátorállítás szintidőn belül történt, nagyvárosi lakótelepi lányként kb. fél óra alatt felverni egy sátrat, szerintem elismerésre méltó teljesítmény, és azt leszámítva, hogy nem figyeltem, mennyire göröngyös a talaj, egész pofás kis rezidenciánk lett. Innentől tényleg fesztiválélet volt.

fishing kemping
Boldogság, Te Kurva Nagyszínpad

A Fishing on Orfű legendásan családias hangulatú fesztivál, ennek egyik bizonyítéka, hogy idén a közönség döntötte el, mi legyen a nagyszínpad neve. Amire pedig egy Esti Kornél dalcímét találták a legmegfelelőbbnek, így aztán a fesztivál legnagyobb előadói a Boldogság, Te Kurván léptek fel. Mi pedig az előtte lévő hatalmas területen voltunk kurv nagyon boldogok minden este. Már amikor odafértünk, mert ahhoz képest, hogy nem egy bejárhatatlanul hatalmas alapterületű fesztiválról van szó, valahogy a fő koncerteken tömve volt a színpad előtti placc. Tulajdonképpen emberi ésszel felfoghatatlanul sokan buliztak a Kispálra, a Punnany Massifra, a Quimbyre vagy a Kiscsillagra. De a telt házas fellépéseken már jól megszokott lökdösődés, menj már arréb, ne állj elém, ne öntsd rám a sört, ne lépj a lábamra most valahogy elmaradt. Nem is volt, ha meg mégis, az sem zavart senkit. Mert családias volt a hangulat, mint azt már írtam.
Öt színpad és egy music pub sátor tökéletes zenei felhozatala szolgáltatta minden este a jó hangulat aláfestő zenéjét, és délutántól hajnalig nem is volt megállás. Koncertről koncertre hömpölyögtek az emberek, méreteiben és zenei stílusokban különböző színpadok között elveszve a bőség zavarában. Rap, rock, alter, világzene, slam poetry és akusztikus vízparti koncert, éppen milyen hangulatban ért az éjszaka. Aztán pedig after party az Unicum Bárban, a legjobb fesztiválzenékkel és repoharakkal.
fishing nagyszínpad
Repohár

Más néven fesztiválpohár. Leginkább pedig fogmosó pohár. Szóval ezekből lehetett a sört/fröccsöt kérni, 200 forint és nem kell eldobni, mindig újratöltik. Több színben volt, lehetett vadászni rájuk, melyik pultban milyen van. Egyszer az egyik pultos lánynak is kutattunk egy rózsaszín után, mert náluk már nem volt olyan, nekünk pedig legalább megvolt a napi jócselekedet. Kicsit olyan volt az egész, mint régen a kinder tojás figurákkal, hogy gyűjtsd össze mind, majdnem sikerült is. De egyik este nem voltunk elég óvatosak, egy pillanatra félrenéztünk, és hirtelen volt pohár, nincs pohár. Szó szerint az orrunk elől halászták el. Egy repohár turista, aki, gondolom szintén ezt szánta fesztivál ajándéknak az otthoniaknak. De nincs harag, hogy is lenne, hiszen legalább családban marad.

repohár
Bor és aszpik

A Borfalu azon pontja volt a fesztiválnak, ahol nem csak pohárba, hanem flakonba is lehetett kérni a fröccsöt. És ahol egy alkalommal kicsit ki is szúrtam magammal, egy-két vicétől felbátorodva, gondoltam ide nekem az oroszlánt is, a legnagyobb kiszerelésben. Ami másfél liter volt, fele-fele arányban. Így aztán nagy flakonnal és repoharakkal vágtunk neki az estének, és ingáztunk a színpad és a wc konténer között. De persze tökéletesen megérte a családi kiszerelésű rozé fröccs, amit jó megosztani másokkal. Az ASZPIK az Alkotói Szombati Piac a Kertben, vagyis Pécs kézművespiaca, ahol szívem szerint mindent megvettem volna. Karkötők és nyakláncok pólókból, fülbevalók gitárpengetőből, egyedi tervezésű ruhák, táskák, és megannyi színes, szép dolog. Az árusok között pedig egy csapat fiatal ült, a Miért Ne?! sátorban gitárokkal, erősítőkkel, csörgődobokkal, és örömzenéltek, csak úgy maguknak. Bárki odaülhetett közéjük pengetni, vagy csak hallgatni őket, esetleg kitanulni a hangszerkészítés művészetét. Klasszak voltak, és nagyon hangulatosak, igazi fesztiválarcok. Melléjük települt ki a Három Királyfi, Három Királylány mozgalom, akik beszélgetésekkel és tanácsadással várták az érdeklődőket, fiatalokat, idősebbeket, gyerekeseket, vagy annak készülőket. Mert több, egészen kisgyerekes családdal is lehetett találkozni a családias hangulatú fesztiválon.

aszpik
Civilfalu, avagy hogyan tekertünk fesztiválbabát

Többnapos fesztiválon a legnehezebben a délelőtt-kora délután telik el. Ez ugyanis jellemzően az az időszak, amikor koncertek még nincsenek, azonban a nap már felfűti a sátrat annyira, hogy nem lehet megmaradni benne. Ilyenkor csak úgy cselleng az ember, regenerálódik, vagy éppen szinten tart. Mi a Civil Falu felé vettük az irányt, mindent kipróbálni, és begyűjteni a lehető legtöbb repi tollat és szilikon karkötőt. Egy fesztivál nyolcvan százalékban a koncertekről, ivászatról, buliról szól, de jó volt látni, ahogy a fiatalok érdeklődnek a civil szervezetek iránt, olvasgatnak a Könyv Tanyán, vagy antirasszista játékokon keresztül gondolnak bele más emberek sorsába. Az egyik kedvencem a Zöld Kör volt, ahol megmutatták, hogyan lehet takarékosan energiát használni. Képzeljetek el egy biciklit, amire rákötöttek két autóakkumulátort, és hozzákapcsoltak egy invertert, ami arra jó, hogy megkapjuk azt az egyenáramot, ami a konnektorból jön. Már csak egy varrógép kell, és indulhat a tekerés. Te hajtod a bicajt, mögötted meg varrnak egy bábut, alias fesztiválbabát. A bevállalósabbak akár telefont is tölthetnek, mi nem voltunk ekkora sportemberek.

fishing tekerés

Szomorú búcsú és elvonási tünetek

Divatos szóval élve alaposan kimaxoltuk az Orfűn töltött pár napot. Átéltünk mindent, amit egy fesztivál adhat, volt nagyon melegünk, és volt, hogy veszettül fáztunk, hallgattunk koncertet esőben, fogadkoztunk, hogy másnap nem iszunk annyit, álltunk sorban tusolásra várva, vívtunk elkeseredett harcot a szúnyogokkal. És minden percét végtelenül élveztük. Kicsit olyan érzés volt, mint régen, gyerekként táborozni: szülői és mindenféle felügyelet nélküli végtelen szabadság, amitől azonnal függő lesz az ember, a legaddiktívabb drog, a legintenzívebb élet flash, a legnagyobb hiányérzete a monoton mindennapoknak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a sátorbontás könnyes szemmel, a fórumcsoportokban feltett „Hogyan élitek túl az űrt, amit a fesztivál hagyott maga után” jellegű kérdések, a még hetekig hordott karszalagok, vagy éppen, hogy folyamatosan azokat a zenéket hallgatjuk, amikre ott tomboltunk. Nem véletlenül lett a Fishing on Orfű alig pár év alatt az egyik kedvenc hazai fesztivál, amire gyakorlatilag néhány hét alatt elfogytak a jegyek. Én már számolom vissza a napokat a következőig, addig meg „Csókoljál meg Kiscsillag”.