Karácsonyi álszentség

„Akarja támogatni a rászoruló gyermekeket?” – kaptam meg idén (is) a kérdést a Tesco pénztáránál a karácsony előtti vásárlás során. Na, ez ugye egy eldöntendő kérdés, amire alapesetben két válasz adható: igen vagy nem – avagy: jó ember vagy, vagy rossz… Elvégre, ha már telepakoltad a kosaradat mindenféle ünnepi finomsággal, csak jut némi apró az éhezőknek is. Ez alapvetően akár még rendben is lehetne, de valamiért mégsincs.

Én a dolog érzelmi zsarolás jellege miatt utasítottam el a kérést egy harmadik válasszal: „Igen, de nem most.” És legfőképpen nem így. Annak a döntésnek a jogát ugyanis, hogy kinek, mikor és hogyan segítek, szeretném megtartani magamnak. Mert egyébként szoktam segíteni, de mivel úgy érzem, hogy ez magánügy, nem fogom sem itt, sem máshol világgá kürtölni a részleteit.  Ellentétben a poszt elején említett üzletlánccal és sok más céggel, szervezettel, amelyek kizárólag a hangos és hatásos reklám érdekében indítanak az adventi időszakban mindenféle jótékonyságnak álcázott reklámakciót. Egész decemberben folyik a rádióból a megható zene alatt búgó hangúra kevert celeb hangja: „Magyarországon évente több ezer…” És igaza van, Magyarországon évente több ezer. Több tízezer. Vagy még több.

De – kérdezem, és ha valaki tudja a választ, örömmel várom – vajon hol vannak ezek a cégek és a búgó hangú rádióaktivistái májusban, októberben vagy februárban? Értem én, hogy a Karácsony a szeretet (és az ajándékok…) ünnepe, és ilyenkor minden nehéz sorsú gyerek örül egy-egy játéknak, ez megint nagyon rendben van, de vajon azzal is tisztában van mindenki, hogy ha a tanyán nincs fűtés vagy ennivaló, akkor ennyivel egy igazán szegény család közel sem húzza ki a tél végéig? Vajon februárban is eszükbe jut segíteni? Októberben? Májusban? Vagy ezekben a hónapokban nem érdekesek?

Az ilyen nagy cégeket csak a jól kihasznált reklámidő érdekli, hogy pár csilingelős hét erejéig együttérző emberarcot növesszenek, a reklámot bekajáló hallgatók pedig összedobják helyettük az adományokat.  Ráadásul azért is nagy a felelősségük az ilyen álszenteskedőknek, mert elhitetik az emberekkel, hogy ennyi elég. Egy sms Karácsonykor, és letudtad, jó ember vagy, pihenhet a lelkiismereted a következő decemberig, minden rendben van. Pedig nem. Azoknak a jóindulatú embereknek, akik komolyan veszik a segítséget, érdemes lenne tájékozódni – akár Facebook-on, akár plébánián – és először is feltenni a kérdést: miben tudok segíteni? Mire van a legnagyobb szükség?

éhező

Forrás: http://www.ibtimes.co.uk

Mert felsejlik az az eset is, amikor az RTL Klub valóságshow-jában kb. 200 millió forintot sikoltoztak össze a műsorvezetők, ami (ha igaz) tényleg nagyon-nagyon szép teljesítmény. De aztán vettek a pénzből jó sok vetőmagot, ami tönkrement, napos csibéket, amiket mind megettek – mert olyanok kapták, akik nem értettek a gazdálkodáshoz. Megérte? Vagy eszembe jutnak azok a laptopok, amiket eu-s pénzből szereztek be azokba az iskolákba, ahol fűtés sem volt. Néha a jóakarat önmagában mit sem ér, ha nincs mögötte egy kis józan ész.

Szóval, ha valóban segíteni akarunk, legalább minimálisan lépjünk ki a komfortzónánkból, és tájékozódjunk. Segítség gyanánt itt van pár Facebook-oldal: Heti Betevő (Makó, Székesfehérvár), Budapest Bike Maffia, Vitamin Kommandó, Food not Bombs, Age of Hope. A Vöröskereszt mindenhol ott van, Böjte Csabának is elég jó a sajtója, nem rejtőzködik. Legfőképpen pedig merjünk odalépni a segítségre szorulókhoz, kérdezni, segíteni. Mindezek ellenére természetesen bízom benne, hogy ezek az ünnepi adományok legalább jó helyre mennek, és rövidtávon örömet, segítséget nyújtanak azoknak, akiknek szükségük van rá.

Kiemelt kép: Pawel Kuczynski