…ki visz majd haza…

A BKV-t (vagy a BKK-t) szidni mindig is sikk volt, pedig az életünk egyik meghatározó helyszínének számító járműveken pozitív élmények is érhetnek. Ismerkedés és szolidaritás az éjszakai buszokon, avagy spontán afterparti keresztül a városon. 

Az éjszakai utazás még a napközbeni buszozásnál is kalandosabb lehet – néha több izgalmat kínál, mint az azt megelőző este, főleg, ha nem egyedül hasítunk az éjszakában. A hangulat ilyenkor felfokozott, oldott, néha ijesztő – a törvényen kívülinek érzett helyzetben alkalmi kapcsolatok szövődnek, furcsa beszélgetések zajlanak és vállalhatatlan tettekre vagyunk képesek. De lássuk, milyen helyzetek adódhatnak, ha tömegközlekedéssel szeretnénk éjszaka hazajutni!

Van, amikor nem emlékszel semmire az utazásból. Ilyenkor rejtély marad, hogyan sikerült felébredned a megfelelő megállónál, jelezni, leszállni, majd hazasétálni. A hasonló helyzeteket megkönnyíti a 990-es busz bevett gyakorlata, ahol az ellenőrök felébresztenek Rákoskeresztúr, városközpontban. A kedves és indokolt gesztus különösen azért tetszik, mert így biztosan nem kötök ki Pécelen hajnalban.

Van, mikor külső megfigyelő maradsz – ennek több alesete is lehetséges. Bosszantó lehet, mikor körülötted mindenki vidáman üvölt, te viszont hullafáradtan próbálsz hazajutni a munkából. Annál szórakoztatóbb viszont, amikor vicces emberek megédesítik a szürke utazást, amire egy éjszakai járaton szintén nagyobb az esély, mint napközben. Szürreális élmény volt, mikor mellettem egy összeszokottnak tűnő társaság beszélgetett tenyérjóslásról, tarot kártyáról és mindenféle transzcendens dologról. Fokozatosan kiderül, hogy most találkoztak először, majd az is, hogy mind álnéven mutatkoztak be egymásnak – de előtte még megmentettek egy éppen az ülésről a föld felé zuhanó „alvó” utast.

Végül van, mikor a fentieknél aktívabb résztvevője vagy az eseményeknek. Két nappal karácsony előtt Pest egyik külkerületéből egy másikba akartam átjutni az éjszaka közepén, tíz perce járkáltam két buszmegálló között, és fogalmam sem volt, hogyan keveredek haza. Szerencsére egy segítő lélek pont arra akar menni, mint én, de velem ellentétben tudta is a két átszállással súlyosbított útvonalat. Szolidaritása később csorbát szenvedett: mikor az egyik átszállás helyszínén egy csapat részeg kiskamasz próbált megismerkedni velem (köztük egy holland cserediák), új barátnőm sajnos végig telefonált. De persze ép bőrrel megúsztam a rohamot, úgyhogy utólag is nagyon hálás vagyok neki a segítségért!

Neked is van vicces sztorid az éjszakai tömegközlekedésről? Írd meg nekünk!