Kínos csendnél is rosszabb – ciki randik

Itt a tavasz, dagad a természet mindenkiben, ennek örömére összegyűjtöttük a legkínosabb első randikat, amik a Posztit csapatával estek meg, és ahol nem a kellemetlen csönd vagy a zavarban levő randevúzók voltak a legcikisebbek. 

Hajni például hiába volt rettenetes zavarban annak idején, nem az volt a leggázabb aznap este.

“Úgy utálok zavarban lenni. Leginkább azért, mert elképesztően könnyen jövök zavarba, és mint tudjuk, aki zavarban van, bénázik. Egy szánalmas Zs-kategóriás filmbe illő jelenet volt, amikor randikarrierem elején elhívott egy srác, aki nekem akkor nagyon tetszett. Persze órákig készülődtem, hogy a legapróbb részletekig minden stimmeljen, a körömlakkom összhangban legyen a cipőfűzőmmel, a táskám a hajcsattal, a nadrágom a pólóval, szóval mindent megtettem egy olyan ügy érdekében, amit nyilvánvalóan senki nem fog észrevenni. Egy biliárd terembe mentünk, amiről én már csak akkor értesültem, mikor úton voltunk, és alkalmam sem volt bevallani, hogy egyáltalán nem tudok biliárdozni. De ezt úgy képzeljétek el, hogy én vagyok az a tökéletes antitalentum, akinek már az hatalmas sikerélmény, ha egyáltalán valamit eltalálok. A Srác? Hát, kerületi bajnok volt…
Igen hamar kiderült, hogy nem vagyunk egy szinten, ugyanis fél óra alatt sikerült a csíkos golyóval megcélozni a fehéret, kilőni az asztalról két golyót és a dákóval összetörni az asztal feletti lámpát.
Mit gondoltok, lett folytatása a dolognak?”

Kínos próbálkozás

Kínos próbálkozás – nagy a baj

Sajnos az sem egyszerűbb, ha a másik fél van zavarban, és nekünk kéne oldani a kínt. Szintén Hajni sztorija.

“De voltam ám elszenvedője is kínos randiknak, az egyik kedvenc emlékem az az első és egyben utolsó találkozó, amikor beszélgetés helyett valamiféle szóbeli sakk játszmát zavartunk le egy fiúval, aki azt hiszem zavarban volt. A játék úgy zajlott, hogy én kérdeztem valamit, ő válaszolt, majd feltett egy kérdést egész mással kapcsolatban. (-Van testvéred? –Igen. Mi a kedvenc színed?) Amikor kifutottunk a kedvenc állat, szín, évszak és város kérdéskörön, beállt a kínos csend, amit ő tört meg. Csak ennyit mondott: „Te jössz”. Picit megütközött arccal kérdeztem vissza, hogy ezt hogy érti, mire közölte, hogy az előbb ő kérdezett, most én jövök. Narancslé olyan gyorsan még nem fogyott el.”

Zoli ezzel szemben egy igazi internetes para történetbe futott bele, ahol a másik félről nagyon hamar kiderült, hogy valami nem oké vele. Szerencsére előre lebukott, és nem adta el Zoli veséit az ukrán maffiának még azon melegében:

“Szerintem a telihold volt a hibás. Aznap este az átlagosnál is erősebben tört rám a mehetnék, de társaság híján kénytelen voltam otthon maradni. Nyár eleje volt, kellemesen meleg idő, ráadásul péntek – ilyenkor menni kell. Elhatároztam, hogy kerítek magamnak társaságot, mire nem jó egy „randi oldal”, ugye. De arra én sem számítottam, hogy ennyire könnyű lesz
Az első lányra ráírtam, aki a képei alapján szimpatikus volt, és ő azonnal visszaírt. Kb. 4-5 kérdés után jutottunk el odáig, hogy már indultam is a buszhoz. Megadta a számát, megbeszéltük, hol találkozunk, és ennyi. Nem volt gyanús semmi, máskor is volt már ilyen spontán találkám, igaz, azokban az esetekben azért kicsivel több kommunikáció előzte meg a „randit”.
Volt még tíz perc a buszig, gondoltam felhívom, hogy nemsokára ott vagyok, nehogy elszaladjon. És ez volt a szerencsém. Ha lett volna kávé a számban, tuti, hogy kiköpöm abban a pillanatban, amikor felvette a telefont. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a hang, amit hallok, egyáltalán egy emberi lényé-e, nemhogy egy lányé. Olyan természetellenesen magas hangon szólalt meg, hogy először azt hittem, viccel, és elkezdtem röhögni. Aztán arra gondoltam, talán ez valami betegség, és elszégyelltem magam. De nem, nem viccelt, és nem is volt beteg, és szép lassan össze is állt a kép: a vonal másik végén egy férfi próbált meg női hangot kicsikarni magából. Leraktam a telefont (ki is kapcsoltam inkább), és hazamentem.

A következő napokban aztán többször is felhívott (más számokról), és ugyanazon a hangon szólt bele. Mindig csak odáig jutott, hogy „miért nem jöttél, és már nyomtam is ki. A mai napig nem vagyok benne biztos, hogy mi az igazság, és innen üzenem, hogy ha tényleg lány vagy, ne haragudj! Minden esetre a szerveim megvannak még, és ez a lényeg.”

Bertának ehhez képest sima ügy volt mégis visszavonulót fújnia egy szakítás utáni első randin.

“Egyszer megpróbáltam randizni egy héttel azután, hogy elengedtem egy nagy szerelmet a világ másik végére repülővel. Gondoltam, laza leszek, mért ne randizhatnék, szabad vagyok. Na, ebből az lett, hogy másfél órán keresztül hallgattam a srácot, semmit nem fogtam fel a mondataiból, és csak azon gondolkoztam közben, hogy el akarok menni innen. Végül nem volt mit tenni. A beszélgetés közepébe vágva elmondtam, hogy mi a helyzet. Megértette, nem volt gond. Majd megpróbáltam egy puszit nyomni az arcára bocsánatkérésképpen, amiért raboltam az idejét. A kritikus pillanatban azonban pont úgy fordította a fejét, hogy ebből végül szájrapuszi lett. Ezen a ponton már olyan kínosan éreztem magam, hogy a szó szoros értelmében elmenekültem a tett színhelyéről, akár egy óvodás. Ezután még ő kért elnézést tőlem emiatt, de végül tisztáztunk mindent. Nem sokkal később a Facebookon láttam, hogy összejött egy tündérszép lánnyal, aki valószínűleg nálam jóval intelligensebben kezelte az érzelmi életét.”

Tamásunk valahogy a kezdet kezdetén a nála 1-2 évvel idősebbeket érezte magához közelebb, de ez a középiskolások életében még elég nagy korkülönbség tud lenni. Különösen egy gyakorlatlan örök romantikusnál…

“Tél vége, tavasz eleje van épp. Már épp nem zenélek, de még erősen él bennem, hogy a komolyzene jó, és hát program is. Meg ezt látni a filmekben – találkozó, szép ruha, jó illat, koncert/színház/mozi, aranyozott csillár, csillogó mosolyok, új közös téma. Épp ezért hívtam el az eggyel felettem járó évfolyam egyik gyönyörű tornászlányát egy kamarakoncertre. Persze végtelenül zavarban voltam, nagyon tetszett a lány. Az egész estéből igazából egy dolog maradt meg nagyon erősen, méghozzá a búcsú felé járva. Sétáltunk a Margit híd budai hídfőjénél, amikor valahogy arra terelődött a szó, hogy azért hord hosszú, magasan záródó bőrkabátot, mert korábban érte atrocitás természet adta telt idomai miatt. Erre én, a füle hegyéig vörösödött tinédzser, zavaromban elkezdtem bizonygatni, hogy de hát ez nem is látszik és hogy ne bomoljon. De amint kimondtam, rájöttem, hogy bizony teljesen felesleges egy csinos nő jó alakjára azt mondani, hogy de hát nem is az. Nem hiszem, hogy ezért nem lett második randink, de az biztos, hogy életem végéig velem marad az élmény és az ő zavart mosolya.”

kínos randik

Kínos randik – általános próbálkozás

Szintén Tamással esett meg, hogy isteni sugallatot kapott, miközben az első nagy szerelmével sétált a Városligetben.

“Zöldellő fák, májusi napsütés, talán vasárnap délután. A fentiekhez hasonlóan kiöltözve, szépen fésülve érkeztem a megbeszélt helyre. Egy olyan lánnyal találkoztam, akit közel fél évig próbáltam magamhoz édesgetni (még válogatáskazettát is készítettem neki! – ez ma már önmagában egy lúzerfaktor, nem?). Megjött, zavarban volt. Én nem különben. Sétáltunk az Andrássy úton, aztán a ligetben. Nagyon jól alakult a délután, jól éreztük magunkat. Amikor az árnyas fák alatt hirtelen csörgött a telefonja. Az édesanyja volt. Sejtettem, hogy a randiról és annak menetéről érdeklődik, de amikor letették ez be is bizonyosodott. A lány nevetve mondta, hogy édesanyja azt üzeni, 3 óra sétálgatás után nyugodtan fogjam meg a lánya kezét… Életemben annyira kínosan – most jönne az, hogy nem éreztem még magam, de az igazság az, hogy – akkor éreztem magam először. Persze megfogtam a kezét és aznap este elcsattant az első csók is a kapualjukban. A tanulság pedig az srácok: ne várjátok meg, hogy a lány anyja motiváljon benneteket!”

Lehetetlen, hogy veletek nem történt még semmi kínos vagy kellemetlen első randin. Abban is biztosak vagyunk, hogy vagytok olyan bátrak, mint mi, és megosztjátok velünk. Írjátok meg Facebookon kommentben vagy ha szemérmesek vagytok, akkor emailben! A legjobbakat csokorba szedjük, és természetesen inkognitótok fenntartásával, újabb sorvezetőt adhattok a többieknek, mit ne csináljanak.