Kipukkad a Youtube-lufi?
Sokszor panaszkodnak a vloggerek azon, hogy mennyien nem tartják “rendes” munkának a Youtube-műsorok készítését, és még mindig sokan gondolják úgy, hogy semmirekellő, dúsgazdag és elkényeztetett kamaszok játszótere a videózás.
A sikeres, tematikus csatornák mögött azonban általában csapat, szerkesztőség és visszaforgatható pénz is van, az egyéni, személyes csatornák közül pedig csak néhány különleges figura tud kiemelkedni a tömegből. Akiken aztán óriási a nyomás a feliratkozók irányából, hogy még többet és többet osszanak meg irigylésre méltó életükből, mutassák be drága vásárlásaikat, ebédeiket és aznap viselt ruháikat… Erre a remek lehetőségre nem csoda, hogy kisebb és nagyobb cégek is lecsaptak, és szponzorált rúzsokkal, anyák napi ajándékokkal, telefonokkal és Youtube-on kívüli lehetőségekkel kezdték keresni-bombázni a vloggereket.
Karácsony előtt volt botrány abból, hogy az egyik brit vlogger lány, Zoella frissen megjelent könyvéről kiderült, hogy ha nem is szellemíró írta, de igen nagy segítséget kapott a kiadójától a történet alakításában és a szerkesztésben. Azt leszámítva, hogy a közösséget megosztotta az eset, elkezdett párbeszéd is kialakulni. Amellett, hogy persze a hőbörgők is rákezdtek az “eladod magad és a véleményed”, “szerezz rendes munkát” és “csak a pénzért csinálod” szólamokra, megszólaltak többen a videóikban arról, hogy milyen is valójában a Youtubenak ez az oldala. Hogy azon túl, hogy lehet egy kis pénzt keresni, vállalkozást építeni pusztán a videókra nehéz, és 24 órás jelenlétet igényel, több csatorna párhuzamos fenntartását friss ötletekkel és friss felszereléssel. Hogy a Youtube “fejlesztései”, például a Goggle+ kommentek bevezetése és a teljes új kommentrendszer, a válaszvideók megszűntetése, a kezdőoldal új designja megnehezítette a kisebb csatornák dolgát, nehezebben tudnak érvényesülni, és a néző inkább korábbi keresései alapján kap javaslatokat, mint hasonló tartalom alapján. Hogy egy visszatérő hiba miatt a feliratkozásaim fül alatt nem jelenik meg minden videó, így a tartalomgyártók, akik megtekintésszámra kapnak pénzt, elesnek egy csomó nézőtől, mégpedig olyanoktól,aki pedig már egyszer elkötelezte magát, nemcsak beesik az oldalsávból.
Szóval egyáltalán nem meglepő, hogy a korábbi sponzorált tartalmak mellett új területeken is terjeszkednek, és építik személyes brandjüket a csatornák vezetői. Többen a könyvírás és a szépségipar felé indultak el, és celeb- vagy modellkönyvek és kollekciók helyett Youtube-könyvekhez és kollekciókhoz adják a nevüket. Zoe Sugg, Alfie Deyes, Gracel Helbig, Fleur de Force, Michelle Phan, Hannah Hart, Tanya Burr, Carrie Hope Fletcher, Shade Dawson, Joey Graceffa mind a könyvet kiadó youtuberek közé tartoznak, Emma Blackery pedig azon dühöngött, mennyire értelmetlen, kész ötletekkel keresték meg kiadók. Mások maradtak a kaptafánál, és olyan fizetős szolgáltatókra nyergeltek át, mint a Vessel, ahol a Netflix árának harmadáért nézhetnek videókat, elsőként férnek hozzá az új tartalmakhoz, és exkluzív videókat is kapnak. Régóta így működik a Smosh.com, de nemcsak a szkeccs-komédiákat, vagy beszélgetős műsorokra hasonlító Good Mythical Morningban van pénz így, külön csatornán, vloggerek és animációkészítők is elhagyták a Youtube-ot fizető közönségért, normális kommentekért, és nyilván, sokkal több és biztosabb pénzért.
Talán a legjobban az mutatja a Youtube-lufi kipukkadását, hogy a 2014-es Rewind-ban szereplők egy jó része nem is angolul készít tartalmat, az angol-amerikai, régi arcok pedig szinte mind több lábon állnak, és a Youtube-on felépített és promózott self-brandjüket máshol is pénzzé teszik. Tyler Oakley, az Epic Meal Time a tévében, a Smosh a játékpiacon, SprinkleofGlitter élő életmódbeszélgetéseken használja fel a Youtube-tól kapott lehetőségeit, egyelőre párhuzamosan futtatva a projekteket.
