Online kaláka: közösségi megoldások napjainkban

Az ember – éljen akár kis faluban vagy nagyvárosban – alapvetően közösségi lény, és mint olyan, már sok ezer éve megtanulta, hogy bizony ha többen összefognak, akkor messzebbre is jutnak. A régi (?) vidéken ilyen összefogás volt például a kalákázás, amely során egy-egy munkát a falu népe közösen végzett el, amit persze rendszerint némi tivornya is követett. Hasonlóan zajlott ez a régi városokban is, gondoljunk például a különböző céhek közötti munkamegosztásra. De mi a helyzet manapság?

Napjaink egyre inkább elszemélytelenedő világában kevéssé jellemző, hogy az emberek összefogjanak, és együtt keressenek megoldást a közös problémákra. Ha szemetes területet látunk, ráhagyjuk a kukásokra; ha elmegyünk egy törött pad mellett, ráhagyjuk az önkormányzatra; ha látunk egy koldust, ráhagyjuk az égiekre… Leginkább csak dörmögünk az orrunk alatt, fröccsünk felett. Persze mindenhol vannak üdítő kivételek, helyi kezdeményezések, ilyen-olyan világnapok, de a jellemző inkább az, hogy magunktól nem teszünk semmit.

A helyzet azért szerencsére nem teljesen reménytelen, mert egyre többen vannak, akiknek ez szemet szúr, és lépnek is, vagy akár csak másokat, minket ösztönöznek cselekvésre. Az ilyen közösségi kezdeményezéseknek, „modern kalákáknak” ma már elsősorban az internet ad szervezési és mozgósítási lehetőséget. Ezekből szemezgettem ki a számomra legszimpatikusabbakat!

Járókelő

A Járókelő.hu tipikusan egy olyan oldal, ami a városlakók lustaságára épít: ha valaki lát egy törött burkolati követ, egy elhajlított fémkarót, összefirkált padot, sérült kukát, táblát – akármit, elég csak fotót készítenie róla és egy (tényleg) egyperces folyamat során feltöltenie a problémát a honlapra. A többit innentől kezdve az oldal szerkesztői végzik: emailben bejelentik az ügyet az érintett szervezetnél. A bejelentés státuszát ezután az oldalon lehet nyomon követni, szerencsés esetben egészen a végeredményig. Ezt a képet például én küldtem be hat napja, és izgatottan várom, hogy történik-e valami!

JárókelőMi utcánk

A miutcank.hu közösségi oldalt a fentebb már említett elszemélytelenedés ellenében hozták létre az alapítók: „Új lokális közösségi oldal, ahol felfedezheted a szomszédaidat, és jó kapcsolatot építhetsz ki velük!” Ez az oldal tehát nem kínál többet, mint hogy személyes kapcsolatokat hoz létre, a többit pedig már a résztvevőkre bízzák. Elsőre ez nem tűnik túl soknak, pedig ha belegondolunk, éppen ez a neheze. Gyors facebookos regisztráció után meg is tudtam, hogy 500 méteres körzetemben négyen is fent vannak az oldalon – persze egyiküket sem ismerem. Nemrégiben egyébként már közös pikniket is szerveztek a Margitszigetre. Egy próbát mindenképpen megér!

Mi UtcánkHeti Betevő

A Heti Betevő Egyesület csapata azokért dolgozik, akik állandóan nélkülöznek: szegényeknek, nagycsaládosoknak, rászorulóknak osztanak ingyen ebédet Budapest több kerületében. Az költségekre több tucat, a belváros szórakozóhelyein kihelyezett perselyben gyűjtenek (a Gólya a központ). A heti 200-250 adagnyi „éttermi minőségű”, többfogásos ételt pedig néhány környékbeli vendéglő főzi meg: mindegyik azt és annyit, amennyit éppen be tud vállalni. Van, aki kenyeret küld hozzá, van, aki a műanyag evőeszközöket. A logisztikát és az ételosztást önkéntesek végzik – már Székesfehérváron és Makón is. Érdemes megnézni a fotókat, egyszerre vidám és szomorú az egész: megható.

Heti BetevőBudapest Bike Maffia

Azt már mindenki tudja, hogy (tetszik vagy sem) Budapest bizony biciklis főváros lett. Ez pedig nem csak a biciklisávokat és a Bubit jelentik, hanem egy komoly, könnyen megmozgatható bringás társadalmat is. A BBM csapata is ebből a körből származik: adományokat gyűjtenek (például a Szimpla kertben), amiből aztán élelmiszert vásárolnak, és kerékpárra pattanva szállítják el az arra rászorulóknak. Családoknak, hajléktalanoknak, olykor menhelyeknek. Fő erősségük a mobilitás, ami például a 2013-as árvíz idején is kapóra jött.

Budapest Bike MaffiaAjándékdoboz

Budapest első Közösségi Adományozó Pontja az előzőekhez képest annyiban kakukktojás, hogy mindössze négy napja indult el, így még nem tudhatjuk, mennyire lesz sikeres. Az elv a különböző Könyvmegállókhoz hasonló: adott egy mindenki számára nyitott tér, ahol elhelyezhetjük a nekünk már nem kellő, feleslegessé vált tárgyainkat, amiket aztán az arra rászorulók elvihetnek. Ismerve a hazai közállapotokat (nem részletezném…) talán joggal lehetünk szkeptikusak, de ettől függetlenül nagyon szurkolok nekik, hogy működjön!

AjándékdobozKazinczy Élő Könyvtár

Minden ember olyan, mint egy könyv, amiben ha jobban tudnánk olvasni, bölcsebbek lennénk, és a világ is jobb hely lenne (kevesebb gyűlölettel és több kalákával például). A Kazinczy Élő Könyvtár erre tesz egy egészen egyedi kísérletet: a Szimplában egy 15 fős önkéntes csapat koordinálásával villámbeszélgetéseket folytathatunk radikálisan más élethelyzetből érkező, számunkra idegen emberekkel: közmunkással, hajléktalannal, exdrogossal például. A következő, június 20-i eseményen a nemrégiben budapesti felvonulást is szervező Rehab Critical Mass lesz terítéken: „Ne bénázz! Kérdezz!”

Kazinczy Élő KönyvtárRukkola

Az ország legnagyobb, sőt, talán egyetlen könyvcserélős oldalát egyre kevesebbeknek kell bemutatni. A Rukkolán a felhasználók pontot kapnak, ha a feltöltött (rukkolt) könyveiket elviszik (happolják), ezekért a pontokért pedig más könyvekre licitálhat. Minden könyv annyit ér, amennyit megadnak érte. Éppen, mint egy nagy online könyves piactér, csak pénz nélkül. Már önmagában a rendszer zseniális, de a legfigyelemreméltóbb az az oldal körült kialakult közösség, amely különböző Facebook-csoportokba szerveződve alakítja, jobbítja folyamatosan az oldalt. Közülük kerültek ki az oldalon és az egyes leadóhelyeken dolgozó önkéntesek is. Egyetlen „hibája”, hogy erős függőséget okoz!

RukkolaZokni Csereprogam

A Zokni Csereprogramot direkt a végére hagytam, mert féltem, hogy valaki viccnek gondolná, pedig nem az. Annak ellenére, hogy egy webshop áll az egész mögött, a dolog nem teljesen öncélú. A szervezők összegyűjtik azokat a használt zoknikat, amiket mi már csak a kukába dobnánk – eddig mintegy egy tonnányit. A rosszabb állapotúakból szigetelőanyagot vagy útépítéshez való geotextíliát készítenek (vesszen az ökolábnyom!), a jobbakat pedig adományként juttatják el rászorulóknak. Ha jobban belegondolunk, csak a fél pár zoknikból össze lehet annyit gyűjteni, hogy télire jusson mindenkinek az országban. Mert sajnos nagyon sok család van, ahol még arra sem telik. Ugye, hogy nem is vicces?

Zokni Csereprogram