Betyárok, bolondok, balfékek

Vannak azok a tipikus figurák a filmekben – többnyire vígjátékokban –, akikről azt gondoljuk, hogy ilyenek biztosan csak a forgatókönyvírók fejében születhetnek. Szórakoztatók, viccesek, ámde teljesen életszerűtlenek. Aztán amikor szembejön veled egy pontosan ilyen alak, akár a hírekben, akár személyesen, rá kell, hogy jöjj, a fikció és a valóság között megdöbbentően vékony a határvonal.

Számomra ilyesmi élmény volt az, amikor pár napja az egyik nagy hírportál címlapját görgettem, és valahol a politikától nem túl távol a következő címen akadt meg a tekintetem: „Szárnyasbetéttel az arcán rabolt ki egy boltot, de így is elkapták”. Na, mondom, végre valami szokatlan! Kiderült, hogy a kaliforniai fickó álarcnak használta a betétet, és (kapaszkodjatok meg) autóalkatrészeket lopott! Persze, elkapták, hiszen az ilyen ember csak nyomorult lehet. Az internet mindenesetre rögtön nevet is ragasztott a szerencsétlen fickóra: ő lett a Betétes Bandita. Arról már senki nem írt, hogy a Marvel vagy a DC (esetleg a Kick-Ass stábja) lecsapott-e a sztorira, de mi összeszedtünk nektek néhány hazai példát azt bizonyítandó, hogy a hülyeség sajnos tényleg határtalan. Betyárok, bolondok, balfékek – kis hazai körkép.

Ha azt mondom, Kosztár Sándorné Bodnár Gizella, akkor ez a név valószínűleg senkinek nem mond semmit, de már rögtön más a helyzet, ha így említem: a Repülős Gizi. Ugye, hogy ismerős? Nem csoda, évente legalább egyszer fel-felbukkan a hírekben az idén már a 90. életévét taposó hölgy neve. Az ország minden bizonnyal legidősebb nótorius „szarkája” legutóbb éppen múlt héten került a hírportálok címlapjaira, amikor is egy éppen hazatérő férfi az otthonában talált rá Gizi nénire, aki az egyik szekrényében turkált. Meglett kor ide vagy oda, a rendőri jelentés szerint K. S. B. Gizella bizony agresszíven lépett fel a hatóságokkal szemben, és csak többszöri felszólításra adta meg magát. (Mi lett volna, ha ellenáll…?)

gizi_De nézzük, ki is ő valójában! Nos, az idős nőnél  – egyik korábbi vallomása szerint – egy kiskori betegsége kapcsán kleptománia alakult ki, ami miatt képtelen ellenállni a nem kulcsra zárt ajtóknak és a mögöttük rejlő idegen kincseknek. Szerencsétlenségére azonban ehhez a vonzalmához nem párosult kellő tehetség:  Repülős Gizit 1953-ban kapták el először lopásért. Persze, nem ez volt az utolsó alkalom, azóta legalább húszszor kapcsolták le. Állítása szerint egyébként ennél jóval több lopást követett el, bár pontos számot nem osztott meg a hatóságokkal. A Repülős ragadványnév pedig még évtizedekkel ezelőtt maradt rajta, mivel „gyűjtögető útjai” során gyakran közlekedett belföldi légi járatokkal. Bár ezeket az utazásokat általában letagadja, az viszont tény, hogy távolsági buszon is lopott már, legalább egy alkalommal.

Az ítélet: bolond, betyár, ráadásul balfék is. De azért mi csípjük Gizi nénit, innen is jó egészséget kívánunk neki! (És üzenjük, hogy minden ajtót zárunk.)

Repülős Gizihez képest a mindenki által jól ismert Ambrus Attila, alias a Viszkis Rabló szinte már az unalmas kategóriába tartozik. Az ő archetípusát ugyanis jól ismerhetjük a rengeteg bankrablós filmből, bár talán éppen emiatt válhatott olyan gyorsan egyfajta népi hőssé, hiszen egy ilyen karaktert a való életben látni tényleg valamiféle “élmény”. Ambrus Attila összesen 27 alkalommal rabolt ki budapesti bankokat és postafiókokat (első bűn), többnyire korábbi játékostársai segítségével. Merthogy Amrus úr évekig jégkorongozott: játszott a Fradiban ÉS az Újpestben is (második bűn – mindenki döntse el maga, hogy melyik csapatért büntetne). A ragadványneve onnan származik, hogy minden rablás előtt felhajtott egy jó pohár whisky-t, ami persze tökéletesen értető, hiszen a Daltonok is éppen így csinálták a vadnyugaton.

10959139_846012022184408_4217276645071468635_nAmbrus összesen 142 millió forintot rabolt, amiért 17 év börtönbüntetésre ítélték. Róla ennél többet kár is lenne írni, hiszen a nagy médiafelhajtás miatt valószínűleg mindenki jól ismeri. Saját Wiki-oldala is van, a róla készült filmről vagy a börtönben kezdődött keramikusi pályafutásáról ott érdemes bogarászni, ha valakit mégis érdekelnének a részletek.

Az ítélet: mindenképpen betyár (hajajj!), de sem bolondnak, sem balféknek nem nevezném, mert akit csak 27 rablás után kapnak el, annak lehet esze, ráadásul mindezek után tanítanivalón építette fel az imidzsét és az új életét is.

Nehéz eldönteni viszont, hogy Füttyös Gyuri létező személy volt-e, vagy ő is csak egyike a számos pesti legendának. Olyan valaki, akiről mindenki csak mesélt egy kisfröccs mellett, vagy valóban volt alapja az elbeszéléseknek? Évtizedekkel ezelőtti a történet, így jómagam is már csak olvashattam róla. Hogy ki volt ő? Senki sem tudta biztosan. Állítólag Erzsébetvárosban lakott, de Pest számos pontján feltűnt hosszú kabátjában és svájcisapkájában, hangosan és dallamtalanul fütyült, és – a lényeg! – állandóan újság volt a kezében, amivel a női hátsókat csapkodta, ki tudja, miért. Olyannyira ismert figurája volt az akkori pesti utcaképnek, hogy Fábri Péter dalt is szerzett róla, Gothár Péter pedig az Ajándék ez a nap című filmjében szerepeltette, amiben ráadásul saját magát alakította. Gothár szerint tiszta gondolkodású ember volt Füttyös Gyuri – akit egyébként Fábri szerint valójában Téglás Jánosnak hívtak. Más valaki szerint ugyanakkor Szabó György volt a neve, NB I.-es focista és autófényező volt, mígnem 1956-ban egy szovjet belövéstől légnyomást nem kapott. Hogy valóban így történt-e, ki tudja? A kilencvenes évek közepétől ugyanis végleg eltűnt, többet senki sem látta. Bárki is volt, a legendák Füttyös Gyurija a kisfröccsös elbeszéléseknek köszönhetően már önálló életre kelt és örökös helyet bérelt magának a pesti legendáriumban.

Az ítélet: bolond vagy balfék? Ki tudja, ki tudhatja? Talán mindkettő. De betyárnak legfeljebb abban az értelemben betyár, mint egy csínytevő kisgyerek: női fenekeket újsággal csapkodni lehet bosszantó és illetlen, de még ha bűn is, mindenképpen bocsánatos.

Evezzünk vissza a jelen vizeire és zárjuk a sort egy igazi élő legendával, Szeged város utcai hírösségével: a Picsameberrel. Vannak, akik inkább – némileg kíméletesebben – Mr. Forrónaci néven emlegetik az úriembert, akit egyébként Csányi Gábor néven anyakönyveztek egykoron. Ha valaki életében csak egyszer tartózkodott egy napnál tovább a Tisza parti városban, nagy eséllyel összefuthatott már vele. (Amennyiben valaki abszolút nincs képben forrónaci ügyben, kezdje egy gyors guglizással, és úgy nézze a találatokat, hogy én nem tehetek róla. Megvan? Mehetünk? Oké.) Az első dolog, amit le kell szögezni, az az, hogy Gábor nem meleg, egyszerűen csak így érzi jól magát. A második, hogy Gábor nem egy szuperhősös film meleg pornóverziójának reklámfigurája, egyszerűen csak így érzi jól magát. És azért írtam le kétszer azt, hogy egyszerűen csak így érzi jól magát (ez volt a hamadik), mert amúgy nem nagyon fér a fejembe, hogy ez hogyan lehetséges. Persze nem is kell mindenáron megérteni: ha ez a heppje, hát ez, vannak ennél durvább dolgok is az életben. Akit zavar, az ne nézze. Mondjuk azon elgondolkoztam, hogy vajon muszlim menekültek találkoztak-e vele az elmúlt hónapok során, mert ha igen, akkor lehet, hogy nagyon megijedtek és inkább visszafordultak.

szegedi pemberMr. Forrónaci mindenesetre megjárta az X-Faktort is (“Csányi Gábor vagyok és Szegedről érkeztem. Én nagyon büszke vagyok a derekamra is, a hátsómra is, tehát a lábamra is, most teszem azt egy kicsit elment velem a ló, mert még nem tudtam epilálni.”). Számos tévé, újság közölt róla riportot, készített vele interjút. Ha valakit tényleg érdekelnek a részletek, folytassa a guglizást – van miből válogatni, az biztos!

Az ítélet: valószínűleg bolond (talán kicsit balfék is), de szögezzük le, hogy jobbára ártalmatlan. Betyárnak lenni ilyen „nadrágban” pedig egyszerűen képtelenség.

 

Egy ekkora blogposztba természetesen csak egy rövid gyűjtés férhet, a példák sora – sajnos vagy nem sajnos – nagyon hosszú, szinte végtelen. Mindenesetre, ha folytatni akarnám, valószínűleg a tehetségkutató műsorok vagy a fura bűnügyek irányába indulnék tovább. Ám egy valamit soha ne feledjünk el: ha valaki bolond vagy balfék, az jó eséllyel nincs tisztában az állapotával, hiába magyarázzuk neki, számára az a normális, ezért nem érti. De ez nem is probléma, velük csak színesebb az élet! A betyárokkal viszont vigyázzatok, ők dugdosnak papírzsepit a jegyautomatákba. A balfékek nem veszik észre, a bolondok pedig… no, mindegy, értitek ti ezt.