Csak nehogy felboruljon a hajó – Shantel & Bucovina Club Orkestar az A38-on
Szerencsések vagyunk, hogy Shantel minden decemberben menetrendszerűen visszatér az A38-ra: ilyenkor egy estére fülledt balkándiszkóvá változtatja a sokat látott koncerttermet.
A balkáni zene kezdi kinőni egykori kereteit: új utakat talál, így egyre több emberhez jut el. Boban Markovic az elsősorban komolyzenei színtérnek tarott Müpában koncertezik, s ezzel talán egy új réteget szólít meg. Shantel más utakon jár: elektronikával turbózza fel és teszi trendivé a balkáni dallamokat. Új külsejével a tradicionális muzsika könnyedén magához vonzza a fiatalokat, egyszerre építve a bulizási kedvre és a Yugo-nosztalgiára. Saját baráti körömben, de Budapest-szerte is látom, mennyire működik mindez: egyszerre ismerős és vadítóan szokatlan, olyasmi, amit kicsit a sajátunknak érzünk (itt, a Balkán peremén), mégis univerzális. Pár éve még magányosan hallgattam címszereplőnket, az egykori német DJ-t, mára viszont rengeteg barátomról derült ki, hogy ők is szeretik az ilyesmit – vagy talán csak végre-valahára sikerült rájuk erőltetnem az ízlésem? A tágabb ismertséget pedig jól jelzi, hogy már a kiírt kezdés előtt hatalmas tömeg volt a hajón – a magyarok és külföldiek, idősek és fiatalok a hétköznap esti időpont ellenére is teljesen megtöltötték a nézőteret.
Shantelben azt szeretem leginkább, hogy erőlködésmentes showman – soha nem mondana olyasmit, hogy “kezeket a magasba”, nála magától kezd tapsolni és énekelni a közönség. Végig a kezében tartja a hallgatóságot, összefogja a zenekart, de közben bohóckodik és akciózik. Idén nem dobolt vizet ránk, de legalább húsz ri lányt hívott fel maga mellé a színpadra. Most nem skandálták mögöttem, hogy Tito Tito partizani, de a barátnőm csizmája beázott a rengeteg szétlocsolt sörtől. Leguggoltunk és ugráltunk, énekeltünk és táncoltunk, a rezesek fújták ezerrel. Szerencsére a műsorterv is kiegyensúlyozott volt: nem erőltették az Anarchy+Romance album kissé értelmezhetetlen, klasszikus rock and rollt imitáló jukebox dalait, hanem nagyjából megmaradtunk a nagy klasszikusoknál (Disco Partizani, Bucovina, Andante Levante és társaik) és a balkáni hangulatnál.
https://www.youtube.com/watch?v=AyDYqQ2ivEM
Egy idő után meg már úgyis mindegy – ebben a Macskajaj-szerű világban szükségszerű elfogyasztani nagyobb mennyiségű alkoholt, így aztán magával ragad a multikulti hangulat, jönnek a nagy összeborulások, egy áthangszerelt Ciao Bella, a túlcsorduló érzelmek és a sírva vigadás (hatalmas piros pont jár a felcsendülő Ciganka Medley-ért). Az A38 pedig csak növelte a hatást azzal, hogy igencsak bizonytalan talajt biztosított a bulihoz: nem is volt könnyű eldönteni, tényleg billegünk, vagy csak velem forog a világ. Egy Shantel koncert kiszakít a szürke, ködös és hideg pesti mindennapokból, elrepít a napfényes délre: persze lestrapál, de fel is tölt a néhány órányi őrült pörgés. Én itt leszek jövőre is – és ti?
