Hagyományos halloween
Szegény halloween elég gyakran megkapja a “minek nekünk amerikai ünnepeket átvenni” finnyázást, pedig a csokit vagy csalunkot leszámítva ősi kelta, pogány és európai ünnepről van szó. Meg tök jó (haha) lehetőségről jelmezes bulit tartani. Az ősi kelta eredet egyben azt is biztosítja, hogy Mindenszentek estéjén egy csomó para szokás volt, amikkel főleg hazalátogató lelkeket vártak és az elhunyt ősöket tisztelték. Most ezekből mutatok be párat teljesen önkényesen válogatva.
A filmekből ismert halloweeni szokások eredete is elég kísérteties. Nagy kavar van a forrásokban, hogy a halottak a túlvilágra szálltak, vagy pont hazalátogattak ezen az estén. A lényeg, hogy elég sokat mászkáltak jó és gonosz lelkek egyaránt, és az emberek megpróbáltak a kedvükben járni, de el is bújni előlük, biztos, ami biztos. Hogy a lelkek ne tévedjenek el, szokás volt fényt gyújtani a házban és a sírokon, a druida papok pedig máglyákat raktak világítani. Ehhez körbejártak a közösségben máglyáravalót kérve mindenkitől, valószínűleg innen ered a trick or treating szokása. Az emberek megterítettek a halottaknak is, kenyeret és sót tettek ki nekik, de az ijesztő jelmezekkel és maszkokkal azért bebiztosították, hogy ne ismerjék meg őket a volt rokonok. A maszkok másik előnye az volt, hogy a kereszténység terjedése után nem volt elegáns elmenni éjjel körbetáncolni a tüzet jó pogány módra, és jól jött, hogy nem lehetett felismerni egymást a buliban.
Néhány országban kifejezetten horror szokások voltak ilyenkor, a németek például elrejtették a késeket, hogy senkinek ne essen bántódása szellemtámadás esetén. Magyarországon pár helyen jósoltak az ilyenkor gyújtott gyertyákból: akié a legelőször leégett, az fog a leghamarabb meghalni. Mosni is tilos volt a héten, mert úgy tartották, megsárgul a ruha, és a hazalátogató lélek is vízbe lép, ha nem tartották meg. A jóslás visszatérő elem a szokásokban, a skótok is jósoltak, de náluk sokkal kevésbé volt baljós kicsengése: a házasulandó fiatalok káposztatorzsák formájának és ízének a vizsgálatával tippeltek a jövendőbelijük személyiségére és testarányaira. Aki konkrétabb jóslatot akart, az megpróbált egy csíkban meghámozni egy almát, és a héjat a válla fölött hátradobva a leendő élettárs nevét lehetett megtudni. Az írek belesütöttek pár dolgot egy vekni kenyérbe, és az alapján jósoltak, kinek mi jutott a szeletébe. Aki a borsót kapta, nem házasodott meg a következő évben, aki a botot, annak boldogtalan lett a házassága, aki a rongydarabot, az szegény maradt, aki a pénzérmét, meggazdagodott, aki pedig a gyűrűt, az megházasodott.
Vannak kifejezetten vidám helyek is a világon, a mexikói día de los muertos színes cukorkoponyáit elég sokan ismerik a popkultúrából, de Dél-Amerikára amúgy is jellemző, hogy édességgel, nevetéssel, nagy családi kajálással ünnepelnek ilyenkor.
nyitókép:dalandlibrary.wordpress.com
