A jó zene őrzői: Eckschmiedt Blues Band

Általában fenntartásokkal kezelem a tribute és feldolgozásokat játszó zenekarokat, mondván jót kitalálni nehezebb, mint lemásolni. Ezt az elvemet az Eckschmiedt Blues Band döntötte romba legutóbbi koncertjén. Nem olyan agyonhallgatott nótákat játszottak, amiket általában az összes feldolgozásból élő zenekar, hanem azokat, amik miatt ötpercenként a telefonodért nyúlsz, és beírod a szám címét, hogy másnap meghallgasd. Mert ismered, szereted, de valamiért régen jutott eszedbe. Magyar és külföldi kedvencek, mosoly a színpadon és a nézőtéren, amit inkább tánctérnek neveznék, tekintve, hogy nem volt olyan, aki kibírta, hogy ne mozduljon meg. Semmi kétség, ők a jó zene őrzői.

Különlegességük pedig abban rejlik, hogy meg tudták tartani azt az örömzenét, ami a kezdetektől végigkísérte őket. Pár évvel ezelőtt egy véletlenszerű találkozásnál előkerült két gitár, amin saját és mások szórakoztatására Mátyás és Márton játszani kezdett, mára pedig az egyik legnagyobb közönséget gyűjtő kezdő zenekarrá nőtték ki magukat. Előbb Jánossal bővült a csapat, aki Mátyás régi barátja volt, majd Rékával, akinek kollégiumi ablaka éppen jókor volt nyitva, hogy hallja azokat a dallamokat, amikhez kezdetben vokalistaként, majd egy gólyabálon adott fellépés után énekesként csatlakozott. Később bővült a csapat Zoltánnal és Dáviddal, és kialakult a mostani, stabil felállás. Így indult az EBB sikertörténete, azóta elhagyták az egyetemi zenekar címet, és egyre több neves klubban találkozhatunk velük. Érdekesnek hangzó nevük tisztelgés tanáruk és az egyetemi éveik előtt. Interjúnak nevezett kötetlen hangulatú beszélgetésünk alkalmával pedig elmesélték miért jó feldolgozásokat játszani, mit hallgatnak a zenészek, mitől lesz örömzene a gitár pengetése, és mi a fontosabb, a siker vagy a szórakoztatás.

Alapvetően feldolgozásokat hallhatunk tőletek, de vannak saját számok is. Tervezitek, hogy ezeket jobban előtérbe helyezzétek?

Márton: Szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni a saját számokra, ugyanakkor feldolgozásokra is vannak ötleteink. Talán gyorsabban is lehetne adagolni a saját nótákat, mint ahogy mi tesszük, de ha feldolgozásokat játszol, arra a közönség hamarabb rákap. Utána pedig könnyebb bevezetni egy-egy számukra ismeretlen, saját dalt.

Tehát akkor a feldolgozás egyfajta csali?

Mátyás: Pontosan. Össze kell kötni a kettőt. Először olyanok kellenek, amikre megmozdulnak, mert saját számnál kevés, hogy jó a zene, meg jó a ritmusa, ha nem tudják rá a szöveget, akkor nem annyira szórakoztató. Feldolgozások közé rejtve viszont könnyebben megszokják, könnyebb bevezetni, és könnyebb elérni azt a szintet, ami mára nekünk is sikerült, hogy a saját dalainkat is éneklik.
Márton: Sőt, már igénylik, hogy újat írjunk.

Mi alapján választjátok ki a zenéket, amiket feldolgoztok?

Mátyás: Elég különböző stílusú zenéket hallgatunk, és valaki mindig bedob egy általa kedvelt számot a közösbe, és ha a zenekar nagy részének tetszik, akkor feldolgozzuk.
János: Általában legalább annyi szám nem megy át a rostán, mint ami igen. Az a fő szempont, hogy olyat játsszunk, ami tetszik nekünk, és annak ellenére, hogy sokfélét szeretünk, valahogy mindig találkozik a számokban az ízlés és az összhang.

Feldolgozásokba bele lehet vinni egyedi stílust?

Mátyás: Bele lehet. Vannak olyan dalok, amiket nagyjából ugyanúgy játszunk el, vagy igyekszünk nem belenyúlni, de azért általában a saját stílusunk mindig benne van.
János: Nemrég, az egyik koncert után kaptunk egy aranyos üzenetet, aminek a küldője leírta, hogy köszöni a koncertet, nagyon tetszett neki, és meghallgatta a setlistről a számokat, és majdnem mindegyiknél jobban tetszett neki az, ahogy mi játszottuk. Ettől teljesen odáig voltunk.

Van olyan szám, amit soha nem dolgoznátok fel?

Réka: Egy Slipknot dal szerintem elég nehezen menne. 🙂
Mátyás: El tudjuk játszani azt is a saját stílusunkban, de durva metállal és mulatós zenével egész biztosan nem fogunk próbálkozni.

eckschmiedt blues band

Kíváncsi lennék, milyen zenék szerepelnek a ti playlistjeiteken?

Mátyás: Szinte napi rendszerességgel hallgatok Guns N’ Roses-t és Mr. Biget.
Réka: Én mostanában Selah Suet hallgattam sokat, de egyébként inkább a kicsit jazzes, lágyabb vonalat kedvelem, illetve a funky, swing zenéket. Caro Emeraldot például nagyon szeretem.
János: Én legutóbb Blurt hallgattam, előtte pedig Moog koncerten voltam, ilyenkor általában napokig a koncert előadójától hallgatok zenéket.
Márton: Ma reggel The Cure-t hallgattam, és a KC & The Sunshine Bandtől a Give it Up című számot, ami egy nagyon vidám nóta. 🙂

Mondjatok három olyan dolgot, ami a legjellemzőbb rátok!

Márton: Felszabadultak vagyunk. Jó érzés koncert közben végignézni a zenekaron, és azt látni, hogy mindenki mosollyal az arcán csinálja azt, amit kell. És kifelé is érezni, hogy nem görcsösen állunk a színpadon, hanem elfogadjuk, ahol tartunk, tudjuk, hogy merrefelé haladunk, és ezt maximálisan át tudjuk adni. Ebből adódóan pragmatikusak is vagyunk, tehát megvan a terv, amit megcsinálunk. Haladunk a célunk felé, és nem egy helyben állunk.
Mátyás: Igyekszünk közönségorientáltak is lenni, fontos, hogy ne csak mi szeressük az adott nótát, hanem a közönség is, és olyat válasszunk, amire tényleg megmozdulnak és buliznak.

Mennyire hálás ezért a közönség? Mi volt az eddigi legpozitívabb visszajelzés a zenekarral kapcsolatban?

Mátyás: Számomra az, amikor az első sorokban énekelték a dalunkat, illetve ugyanazon a koncerten volt egy lány, aki az egyik számnál elsírta magát. Persze nem azért, mert annyira rossz volt, hanem mert meghatódott. 🙂
Márton: Őszintén szólva sok olyan kaliberű zenekar van, mint mi, de nem sokra megy el annyi ember, mint a miénkre. Nagyon jó visszajelzés nekünk, hogy eljönnek, és sok a visszatérő rajongó. Már nem kell vadászni a közönséget, maguktól tudják, hogy lesz, és azért jönnek, mert jól érzik magukat, megisznak egy-két fröccsöt, elcsápolnak, és mennek tovább. Ez egy program, nem feltétlenül egy koncert, hanem egy matiné.

ebb zenekar

Fejezzétek be a mondatot: Nekem a zene…

Mátyás: A szenvedélyem.
Márton: Kell és pont. Vagy felkiáltójel. Vagy mindkettő.
Réka: Kikapcsolás.
János: Szórakozás.

Mi az igazi tervetek ezzel a zenekarral, a siker vagy a szórakoztatás?

Márton: Nem feltétlenül akarunk ezzel befutni. Sőt, nem is tudom, hogy mennyire férne bele az életünkbe. A zene, a zenekar egy kikapcsolódás a hétköznapok feszültségeiből. Mindannyian sportolók vagyunk, de amit a sport nyújt, az egy másfajta boldogság. Amikor a zenekarral kiállunk a színpadra, ott adunk valamit. Elmondhatjuk, hogy a fellépésekből valamennyi gázsi már bejön, vannak rajongók és tudunk kreatívak lenni. Ez pont az a szint, amit nagyon lehet élvezni. Persze lehet ezt még bőven fokozni, de az már egyre több odafigyeléssel és kötöttséggel jár.

Akkor ez az örömzene?

Márton: Teljes mértékben. Nem hajt semmi, például, hogy másnapra meg kell tanulni egy szöveget, de szeretnénk még egy kicsit továbbjutni, tehát még van, ami motivál, mondjuk egy jobb banda előzenekaraként fellépni.
János: Szerintem az egyik legjobb dolog ebben a bandában az, ahogy indult és ahogy fejlődött, illetve fejlődik. Tényleg az örömzene szóval lehetne a legjobban jellemezni a kezdetet, egyszerűen csak mindenféle cél nélkül együtt zenéltünk. Aztán ahogy egyre jobbak lettünk, úgy nőttek az igényeink is, hogy ne csak egy koli-zenekar legyünk, hanem érjük el, hogy kicsit nagyobb színpadra álljunk, aztán hogy legyenek még többen a fellépéseinken, és így alakult ki ez a mostani helyzet, és ahol most tartunk. Ez nagyon jó érzés, és éppen ezért nem fogunk kétségbe esni, ha nem kerülünk be a zenetévébe.

 

Legközelebbi Eckschmiedt Blues Band koncertek: Június 20- Filter Klub, Július 10- Dürer Kert.