A múzeumi biztonságról

A múzeumban csendesen nézelődni, komótosan sétálgatni, a műalkotásokat passzívan befogadni illik – ezt már kisgyerekként megtanuljuk. De mi történik, ha valaki szembemegy ezekkel az írott és íratlan szabályokkal? A meglepő válasz: semmi.

A közelmúltban több abszurd, vagy ha tetszik, szörnyű múzeumos hír rázta meg a kulturális közvéleményt. Egy tajvani diák megbotlott, és üdítős üvegével beszakított egy értékes festményt; Jeruzsálemben egy kislány nekiszaladt egy tárlónak, emiatt eltört egy kétezer éves váza; egy dániai múzeumban fényes nappal elloptak egy Rodin-szobrot. És ekkor még nem is beszéltünk az IS embertelen pusztításától, amivel senki nem mer szembeszállni – az előző három eset eltörpül az antik műemlékek szisztematikus megsemmisítése mellett. Jogosan merül fel a kérdés: egy múzeumban bármit meg lehet tenni következmények nélkül? Hol maradt le a 21. század, hogyan védjük a műalkotásokat, ha ilyen „balesetek” történhetnek?

Így lyukadt ki az olajfestmény

Így lyukadt ki az olajfestmény

A legfurcsább friss személyes tapasztalatom a múzeumi biztonságról a Csontváry-kiállításról származik: a teremőrök az egyik leghíresebb képtől, a Mária kútja Názáretben címűtől egy nemlétező biztonsági csíkkal próbálták távol tartani a közönséget – illetve mintha lett volna cipősarokkal a padlószőnyegbe húzva valami vonal… az már a közönséget minősíti, hogy volt, aki engedelmesen a „csík” mögé állt, más viszont kiabálni kezdett a biztonsági személyzettel. Ha így védik a legértékesebb képet, bele se merek gondolni, hogyan a többit.

maria_kutja_nazaretben

Ha viszont azt hinnénk, a múzeumból csak dolgokat kivinni vagy rongálni lehet következmények nélkül, tévedünk: bármit be is lehet vinni. Erre a legjobb példa Banksy – ő az (vagy ők azok?) a névtelen, arctalan brit utcaművész, akinek egyik korábbi hírhedt projektje a klasszikus műalkotások átalakítása, imitációja, majd ezek múzeumba csempészése volt. Nem az a legmeglepőbb, hogy Banksy simán felakaszthatta a falra a saját provokatív műtárgyait, hanem hogy akár hetekig is kint maradtak – senkinek nem tűnt fel, hogy valami kilóg a sorból.

Persze a túlszabályozottság, a tolakodó biztonsági intézkedések sem megfelelőek, hiszen ki szeret úgy szemlélődni, élvezni a műtárgyakat, ha közben folyamatosan rászól a teremőr vagy beriaszt a riasztó – nyilván a leghatékonyabb egy észrevétlen, de működőképes védelmi rendszer lenne. Ami talán már létezik is: talán nem is a biztonságot kellene növelni, hanem a látogatókat megtanítani viselkedni? Mielőtt vaskalapos illemtanárnak bélyegeznétek: a sztorikban csak a múzeumok biztonságának megingása közös, a „látogatók” viselkedését nem venném egy kalap alá. A balesetek és bűntettek előidézőivel szemben Banksy arra világított rá (többek közt), hogy a múzeum nem kellene, hogy eredendően egyoldalú kommunikációt erőltessen a látogatóra, s hogy mi kerül ki a falra, szabadon újragondolható. A múzeumi interaktivitás pedig helyes gondolat – csak nem mindegy, hogyan lázadunk az illemszabályokkal szemben: rombolunk vagy építünk közben.