Foglaltházak II. – Interjú egy házfoglaló aktivistával

Londonban a hajléktalanság éppúgy problémát jelent, mint minden nagyvárosban világszerte. Nemrégiben egy 150 családnak otthont adó lakónegyedet ürítettek ki, hogy a helyén luxus apartmanok épülhessenek. Néhány család az érintettek közül helyi aktivisták segítségét kérte, hogy együtt küzdjenek a kilakoltatás ellen. Így jött létre Sweetstopia, ahol – mint kiderült – több magyar is volt. Egyikük nyilatkozott is nekünk.

Bató Zoltán

A hazai médiából már értesülhettünk róla, hogy ki akarnak tiltani egy magyar aktivistát Angliából az Operation Nexus művelet keretein belül. Erre egyből felkaptam a fejem, hiszen az is olvasható a cikkben, hogy a kilakoltatások elleni tüntetéseken való részvétele miatt került ebbe a helyzetbe. Utánamentem egy kicsit a dolognak, és – láss csodát – kiderült, hogy többen is vannak magyarok, akik a helyi foglaltház mozgalom aktív tagjai.
Rákóczi Petra, egyike azoknak az aktivistáknak, akik több éve próbálnak kiállni az emberek jogaiért Londonban, legfőképp a kilakoltatások ellen lépnek fel, ha kell, házat foglalnak. Következzen tehát egy interjú egy hús-vér házfoglalóval!

petra

-Mesélj egy kicsit Sweetstopiáról! Kik laktak itt eredetileg, miért lett üres, hogyan találtatok rá, miért pont ezt a helyet választottátok, visszaköltözött-e bárki az eredeti lakók közül?

A Sweets wayen található háztömb a kezdetekben katonai lakótelep volt, de ’96 környékén eladták egy ingatlanfejlesztő cégnek potom százezer(!) forintnak megfelelő fontért. 2015 februárjában kezdték el kilakoltatni a családokat a házakból, hogy luxus apartmanok vegyek át a helyüket. Páran, akik utoljára maradtak a kilakoltatási listán , kétségbeesésükben befoglaltak egyet a már kiürített házak közül, hogy magukra vonják a figyelmet. Itt jöttünk mi a képbe.

-Mi a menete Angliában manapság egy foglalásnak? Milyen előkészületek kellenek, hogy történt maga a foglalás, milyen tennivalók voltak a házakkal?

Először is szükséged van egy jól megbízható, minimum 5 személyes csapatra, a „section 144” feliratú varázspapírra, ami kimondja, hogy jogod van az épületben tartózkodni, és csak bírósági eljárás után vagy kilakoltatható (ld.: Magna carta – Right to a fair trial: jogod van a tárgyaláshoz). Ha kinézted az elhagyott épületet, találnod kell egy nyitott ablakot a bejutáshoz (ha nincs, jöhet a „squatter-magic” 🙂 ), és ki kell cserélni a lakatokat. Néha a vizet és az elektromosságot is neked kell előteremteni, hogy ha ki lett belezve az épület. A squattolással sok új dolgot tudsz tanulni: dekoráció, elektromossági, és egyéb javítási folyamatok.

-Hogyan nyertétek el a környék lakóinak szimpátiáját? Voltak-e közösségi események, work-shopok, hasonlók?

Barnetben alapvetően ismertek vagyunk, mert megmentettük a Friern Barnet Könyvtárat, ami azt jelenti, hogy miután bezárták, mi újranyitottuk, és azóta is ingyenes közkönyvtárként működtetjük. Természetesen Sweets Way-nél a szimpátia elnyerése nem volt egyértelmű, sokan szerettek minket, sokan tartózkodtak, de végül elfogadták, hiszen mi vagyunk a színe Barnetnek. Voltak workshopjaink, jóga, masszázs, permakultúra, zászlótervezés, közös főzés, és voltak előadások is különböző szociális témakörökben.

3 után

 -Maga a Sweetstopia név is nagyon beszédes. Esetleg van olyan célotok, hogy egyfajta utópisztikus, alternatív példát mutassatok a társadalomnak, hogy „látjátok, így is lehetne ezt”?

A sweetstopia név a bírosági tárgyalás után jött, mikor elvesztettük, gyorsan elő kellett állni valamivel, amivel hatásosabbá, kreatívabbá tehetjük az ellenállást. Így lettünk egy kis utópisztikus ország Londonban, Barnet szívében. Építettünk húsz ház köré falat is, hogy nehezebben lehessen kilakoltatni, kifestettük, kidekoráltuk a házakat, rengeteg underground graffitiművész jött segíteni, a végére az egész úgy nézett ki, mint egy darab műalkotás. Sokan köztünk művészek, valahol mindenki az, ezért könnyű volt érdekessé tenni azt a 6 hónapot, amit ott töltöttünk.
„Országunk” neve Thomas Moore Utopia című műve alapján, és az utca nevéből lett Sweetstopia. Alapelveink: fenntarthatóság, autonómia, kreatív ellenállas, közvetlen demokrácia, horizontalitás, bohemianizmus, utópianizmus. Minden életet szentnek, egyenlőnek tartunk, egyenlő jogokkal. Nincsenek törvényeink, csak tradícióink, és alapértékeink.
Nagyon hamar, a kis országunk felavatása után számunk megnőtt, létrejöttek kolóniák a lakótelepen: így lett Revtopia, Homelesstopia, Mustopia és a többi. Utóbbi egy Mustafa nevű, kereksszékes apukáról kapta a nevét, aki két gyermekével élt ott a kilakoltatásig. Csináltunk útlevelet, zászlót, országunk fejlesztésére, elnökünknek egy ismerős kutyáját választottuk, de a projekt végére, őszintén szólva megvalósult a totális anarchia. (nevet)
Sweetstopia jelmondata: „Love rules, without rules!”

-Kikből állt össze a csapat, Sweetstopia polgárai?

Csapatunk a végére olyan 120 fősre nőtt. A világ legkülönbözőbb tájairól érkeztek hozzánk, mexikóiak, oroszok, spanyolok, portugálok, szlovákok, románok, franciák, és persze mi, magyarok. Utazók, művészek, kertészek, kíváncsi fiatalok, akik csak kalandot kerestek. Sweetstopia egy nyitott közösség volt, ahol mindenki helyet kapott, aki ott szeretett volna élni, vagy csak szimplán segíteni jött.

sokszínű

-Mi a Te személyes, belső motivációd?

Az én személyes motivációm, hogy részese legyek a pozitív változásnak, és aktívan elő is segítsem azt, úgy érzem, ez fontos, sőt, nélkülözhetetlen. Szükség van a közösségalkotásra, összefogásra, együttérzésre, szeretetre. Sajnos ezek a dolgok mostanában egyre kevésbé jellemzik a világot. A politikai foglaltházak, vagy foglalt közösségi házak létrehozásával esélyünk van arra, hogy ezeket előteremtsük, ösztönözzük, kreatív programokkal, előadásokkal, workshopokkal, koncertekkel, kabarékkal, egyéb közösségépítő eseményekkel.

-Mi a helyzet most Sweetstopiával? Kilakoltatás alatt vagytok, ha jól tudom, de mit jelent ez pontosan?

Sajnos a kilakoltatás már megtörtént, de ez nem azt jelenti, hogy vesztettünk. Sweetstopia (magyarul: kb. édes utópia) bárhol létrehozható újra. London számos területén tovább folynak a kilakoltatások, családok kerülnek utcára, lakótelepeket tesznek néptelenné a profit érdekében, hogy aztán luxusházakat, irodaházakat, szállodákat húzzanak fel a helyükre. A legfőbb célunk inspirálni, ha ez sikerül, ha akár egy ember is feláll a kilakoltatások ellen, már nyertünk is!

végére