Legyél már boldog!

Higgy magadban. Fogadd el önmagad. Csak Te számítasz. A motivációs közhelygyűjtemény szabadon folytatható, a tévelygő fiatalság pedig kritikátlanul zabálja az önbeteljesítő önámítást.

Az önmegvalósítás és a boldogsághajhászás diktatúrájában élünk. Ha nem vagy 18 és 35 közötti, szép karrier küszöbén álló, boldog párkapcsolatban élő, ápolt, társasági illető, az olyan, mintha nem is léteznél. Hiszen csak akkor lehetsz BOLDOG, ha mindez teljesül. Tehát mindenképp el kell érned, hogy tagja lehess ennek az elitnek. Megfelelsz a fenti kritériumoknak? Akkor jön csak az igazi frusztráció. Hiszen nagyon könnyű kipottyanni az ideális mátrixból. Mindenáron fenn kell tartani a látszatot, amíg lehet. Jönnek a trendmagazinok a külsőségek biztosítása érdekében – és a motivációs blogok a „belső értékek” megteremtéséért.

Van nekünk egy Paulo Coelhónk – egy bölcs, idős úr, aki az ezotéria határán egyensúlyozva ontja magából az idézhető, egyszerre mély, mégis sekélyes megállapításokat. Az önsegélyezés bajnokai az ő köpönyegéből bújtak ki: megfosztották Coelhót a vallásos maszlagtól pátosztól, lerántották a földre, tanításait pedig egy irányba terelték: kizárólag az egyéni boldogságkeresés számít. Ezt az egyszerű üzenetet trendi, köznyelvi (néha túlontúl az) formában, csinos dizájnnal kommunikálják, az állandó kulcsszavak pedig az önismeret, melynek eredménye a magabiztosság, de inkább burkoltan az önzés.

A New Girl Schmidtje pontosan tudja, mi a motiváló http://www.buzzfeed.com/mjkiebus/if-schmidt-quotes-were-motivational-posters#.sq3AOYAzw

A New Girl Schmidtje pontosan tudja, mi a motiváló http://www.buzzfeed.com/mjkiebus/if-schmidt-quotes-were-motivational-posters#.sq3AOYAzw

Mégis mi a probléma mindezzel? Nem csak ártalmatlan közhelygyűjteményekről van szó? Intellektuális körökben ilyesmit olvasni olyan bűnös élvezetnek számít, mint a horoszkóp. Vagy a populáris pszichológia, amiről hamarosan szintén lerántjuk a leplet. Szóval addig nincs nagy baj, amíg három lépés távolságból szemléljük ezt az önmegvalósítás-diktatúrát. Bonyolultabbá teszi a képletet, hogy az önmegvalósítás és az önismeret alapvetően jó dolgok, ezt mindenki tudja. Mindenki tudja. Akkor miért olvassuk el századszorra is?

A motivációs blogok mindig egy-egy „életből vett” történetből indulnak ki, ezekre pedig egy-egy közhely lesz a válasz. Mi a baj a közhelyekkel? Valahol tisztában vagy vele, hogy egy-egy ilyen állítás mennyire leegyszerűsíti a problémát, mégis kényelmes belehelyezkedni a fentebb sematikusan leírt élethelyzetekbe. Teszel egy részben mindenképpen hamis felismerést: hiszen ez pont én vagyok. Magadra vonatkoztatod a közhelyes álproblémákat, azaz olyan – mindenképpen kissé torz – önképet alakítasz ki a nagy önmegismerés közepette, ami megfelel a motivációs blogok trendmagazinoktól alig eltérő ideáltípusának. A csapda pont abban rejlik, hogy látszólag egyedül oldod meg a problémáidat, észrevétlenül viszont egy idegen értékrendet erőltetsz magadra.

Egy eredeti Oravecz https://www.facebook.com/oravecznora/?fref=ts

Egy eredeti Oravecz https://www.facebook.com/oravecznora/?fref=ts

Ha azt hitted, ebben a cikkben nem lesz Oravecz Nórázás, tévedtél. Oravecz a kérdéskör állatorvosi lova – vannak nála bölcsebb szerzők is a témában, mégsem érhet senki a népszerűsége nyomába a magyar palettán. Nóra önjelölt marketingszakember, ami elválaszthatatlan az önsegélyező tevékenységétől: az ő felfogásában az egyén sem más, mint egy termék, amit el kell adni a piacon. Az önmarketing persze nem működhet önámítás nélkül: ha eleget sulykolod magadnak, hogy megfelelsz a Nóra által lefestett siker- és boldogságképnek, egyszer csak el is hiszed, hogy tényleg tudatos, erős és boldog (általában: nő) vagy. Hol kap szerepet a képletben bármilyen más érzelem, hangulat? Hadd komolytalankodjam el a kérdést: ha máshonnan nem, az Agymanókból tudjuk, hogy a Bánatnak igenis megvan a maga szerepe komplex személyiségünk kialakításában.

A boldogsághoz senki másra nincs szükséged, csak önmagadra – a pasid/csajod csak mint egy elkerülhetetlen, kissé bosszantó kiegészítő lifeg rajtad Nóra képlete szerint. Kissé problematikus társadalomkép? Segélykiáltás voltaképpen ezeknek a blogoknak a puszta léte is – valami tényleg nincs rendben egy generáció önképével, de ezen az önismereti hókuszpókusz nem segít, hanem tovább ront. Már ha valaki komolyan hisz benne, és nem csak végiggörgeti a szétfilterezett, idézettel megfejelt posztokat a hírfolyamában. Az egész jelenség ugyanis akkor lesz igazán visszás, amikor bekerül a rendszerbe a pénz. „Önmagukban a dolgok nem rosszak, csak a saját szemszögünkből válnak azzá.” Nos, van olyan honlap, ahol erre az állításra önismereti tréning alapul. Tessék fizetni, ha ennél is bölcsebbet akarsz hallani!

Ez pedig már a paródia https://www.facebook.com/oraveczcoelho/?fref=ts

Ez pedig már a paródia https://www.facebook.com/oraveczcoelho/?fref=ts

Amíg nem olvastam Oraveczet, nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire semmitmondó. Kellő önbizalommal (haha) bárki írhat ilyesmit, könnyű parodizálni is – ezen alapul a sajnos kissé hektikusan működő Oravecz Coelho. Sikk szidni Nóra nyelvhelyességét, valóban döbbenetesen kusza bejegyzései vannak, de ezen most nagyvonalúan emelkedjünk felül – a magyar író- és olvasóközönség általános színvonalát tükrözi. A tartalom mélységei és a szemfényvesztő külsőségek hatásossága sokkal megdöbbentőbb. Úgyhogy zárásképpen hadd idézzek négy mondatot a legfrissebb írásából, mindannyiunk okulására!

„Érdemes nyitott szemmel járni, sokat tanulhatsz belőle”

„Ha meg sem adod az esélyét annak, hogy megismerj valakit, ne csodálkozz, ha egyedül vagy.”

„Érdemes őszintének lenni magaddal.”

„Az sem véletlen, hogy kikkel érzed jól magad, vagy kik azok, akik szimpatikusak számodra.”